Holics Jenő – Holics Janka, Móricz Zsigmond (1905-04-20)

  905. IV. 20.  

  Kedves   és   Sógor!  

  Ugyanez úttal ir   is levelet. Nem tudom, hogy mit ír benne, lehet, hogy ugyanazt irom amit ő már t. i. a viszonyokat illetőleg. Lehet, hogy ő erről nem irt, aminthogy tényleg nem is irt (mint most mondja) hát irok én egyetmást a rövid idő alatt bekövetkezendő változásokról.–  

  Pro primo:   – gondnok Úr jövő május hó 1-én távozik – ahol is mint titkár – ezen teendőkkel fogja végezni – rangjának és fizetésének érintetlenül hagyása mellett. – Nagyon könnyü és amellett élvezetes – érdekes hivatal. Szóval neki jó – sokkal jobb dolga lesz, mint volt. Helyébe ide a névleg   jön. Németh egy pár hónapig itt marad mellette, azután elmegy – a   – helyére, aki a   helyét fogja betölteni : – a Németh helyére azután valami ifjú – államvizsgázatlan segédmérnök fog jönni. –  

  Ez már volna talán "pro decima" is. –  

  Azután:   már e hó 24-25-én távozik – , szóval szintén jobb helyzetbe, mint itt volt. Helyére jött az gyári főmérnök bátyja – protekcióval, névleg  . – Ez is rosszabbról jobbra jött ide. –  

   

  A tanitóság körében ugyancsak ilyesféle változás fog történni. Ez ugyan még nem befejezett dolog, hogy lesz – mint lesz; egyelőre annyi csak a bizonyos, hogy   a jövő tanévben (már szeptemberben) nem lesz itt. – Szóval, ha eljöttök, nem ismertek rá . – Hát még ha új lesz a kórház, emellett az orvosi lak, új iskola lakásokkal. – stb. – !!  

  (Szemtelen egy szipka, nem szelel sehogy sem!)  

  Hát én csak ezt akartam tudatni veletek, ha nem érdekel, küldjétek vissza.–  

  Most még   üzen valamit:  

  Amit itthonról kaptok, azt levélben ne köszönjétek meg soha sem, csak szóval – vagy ha levélben, akkor nekem köszönjétek meg mert "mindjárt felforr benne a vér, mikor ezt látja"; ezt mondta ma az öreg – mikor a kalapokat pakkolásra készen látta egy skatulyában. – Neki nem adnak se' tojást, se' sonkát, hanem elüldözik . –  

  Hát ez forr benne! A multkor azt mondta arra bizonyos pamutmintára, hogy: hát vegyen magának mintát! Különben ezt mondja ő mindenre. Vegyen magának, vagy vegyenek magoknak. Hiszen ott vehetnek, nem úgy mint itt. Csak a szobából kell kimenni és a szájában van minden. A  , vagy a   néni leveleit mind felbontogatja és visszaragasztja, – hát ha valami különös irnivalótok van, cimezzétek rám, még az én levelemet nem bontotta fel soha, talán ezentúl sem fogja.–   azt is üzeni, hogy a sonkát azonnal áztassátok be, ázzék egy éjjel; a végén kanyaritsátok le, s tegyétek el máskorra; jó lesz az még; ha a nagy sonka elfogy, lesz még egy kicsi is! A tojások nem a kalapoknál, hanem a ládában, a   fekete kötényében vannak!  

  Na de most már isten veletek cimborák! Isten veletek! Jó mulatást, boldog ünnepeket kiván nektek is meg a többi uraknak meg   néniéknek is szóval mindenkinek. A   cimét, ha tudjátok, küldjétek meg nekem is. Csókol