Szklenár Teréz – Holics Janka, Móricz Zsigmond (1905-02-19)

  Kedves !  

  Bizony ideje volt már hogy irjál éppen irni akartam mert már… már nem tudom mit akartam irni a   levele mindent elfelejtetett. Most csak keveset irhatok és pedig két tárgyról: Szegény   csendes volt a kimulása és rövid. Nem kínlódot, nem volt senki nála már t. i. gyermekei közül. De jóemberei vóltak. Fekvöbeteg nem vólt, de tele vólt gyógyszerekel lábai rég dagadtak voltak. Egy uri ember

Egló

[bizonytalan olvasat]

nevezetü, hozáment hát (igy beszelte:) hát már erötelen találta a díványon feküdni egyik lábát le logva kérdi: bácsi kell orvosság? Nem, felelt röviden és ridegen, többet már nem beszélt. Ezel rögtön ment sürgönyözni természetesen: hogy beteg hogy jöjjön valaki de mire oda ért már másik küldöncz utána ment hogy meg halt, igy hát nyugodtak vagyunk. Gyermekei közül csak   vólt. Örülök hogy volt

Gizi

[bizonytalan olvasat]

férje szép privát levélben ecsetelte a körülmények lehetetlenségét, hogy nem jöhettek.   sürgönyözöt: fia halálos beteg nem jöhet.   nem tudni.   ugyan talán éppen

apával

[bizonytalan olvasat]

meghalt. Béke poraira nyugodjon szegény öregünk jó ember vólt én szerettem ött. E nyáron azért el megyünk én veletek a sírjokat meglátogatni   terveim vannak.   csak badarat írt össze ha kis kutyatok volna s be adnatok neki meg döglene tőle! itt áll a fejem fölött. pár nap mulva irok abban nektek is a te ide jöveteledről aminek örülök, de majd részletesebben meg írom mi vólt a szándékom csokol egyetemben szerető