Holics Jenő – Holics Janka, Móricz Zsigmond (1905-02-18 és 1905-02-19 között)

  . 1905. II. 18.  

  Kedves   és  !  

    szól a levél, csak azért teszem hozzá a   is, hogy valahogy meg ne haragudjék a kis  , hogy extra dolgai vannak vagy micsoda! Ma este kaptuk a   24 (vagy talán 34 is volt) oldalas levelét (Én olyat nem tudok irni, legföljebb három oldalt). Szörnyü mód csodálkoztam rajta, hogy   mentek lakni – és a múlt héten. Hát akkor   nagyon valószinü, hogy nem kapta meg a legutóbbi lapomat. – Ugyan kérlek járjatok utána, hogy el ne hányódjék a póstán, mert nem szeretném ha kézhez nem kapná – idejekorán, amennyiben fontos ügy, amiről szól. – Nincsenek nősülési (lehet így is: nő s ülési) rohamaim, hanem egyéb fontos ügyről tárgyal: Azért   csak menjen Szatmárba.   pedig, ha szeret itthon, vagyis nálunk is lenni, jöjjön hozzánk. Elfogadjuk. De nem úgy ám, hogy aztán itt maradjon a nyakunkon, hanem  , ha elvégezte a dolgát Szatmárban, beszól érte . (Látjátok, hogy irok? Szeretnék mindent egy tollvonásra leírni, pedig hát hiába, nem lehet, akárhogy is erőlködöm.)  

  Irom e levelet a kis szobában egy papir ellenzős lámpa mellett – de teszek előbb a tüzre, mert még csak 9 óra és   csak 10 tájt jön aludni, hát hogy meleg legyék a szoba mondok. – Most még tollat fosztanak.  

  Jaj de finom is ez az antracén tinta! De rég írtam ilyennel. – Most hozattam . – Ennek a kedviért még vagy két oldalt megeresztek. – De ne nevessetek –  

  Ezt csak súgva irom: A multkor   meglehetős jó kedvü volt mikor hazajött. Szóba elegyedtek pedig ( ) egyrül másrúl, (a jó termésről, a gazdag aratásról – (mondta  ) Egyszer csak előhuzakodik   valami nyakkendővel, minekutána körülbelül efféle discursus folyt közöttük:  

   : Nézd csak  , ha te ezt meg tudnád még valahogy igazítani – még ez egész jó nyakkendő, csak itt már nagyon ki van kopva, meg itt el van szakadva. Pedig ez igen jó kis nyakkendő volt; ezt még vettem – emlékszel, mikor együtt voltunk a vásárra? –  

   : Á iszen ezt már nem édemes reparálni, ez már nagyon rosz. –  

   : No nézd, ezt meg vettem, ez igen subtilis nyakkendő volt, de igen sokat hordtam, hát elkopott. Ezt már te sem tudod megigazítani. – De ezt még meg lehet – ennek még nincs nagy hibája, csak ki kell vagy meg kell forditani, az alsó rész olyan, mintha új volna. (Közbe egyet-egyet lépett a siffonja felé – azaz hozzá – melynek az ajtaja nyitva volt. Az ajtó belsején van egy madzag két szögön anyira-mennyire vizszintesen kifeszitve s rajta pár száz darab , és nyakkendő. – Egyet hajlit a siffonhoz – előhúz egy nyakkendőt, mond hozzá valamit, leteszi   elé az asztalra, azután, második, harmadik stb. után nyúl, s mind odarakja egy rakásra az asztalra   elé, hogy hát ezt mind reparálja meg) No látod, ez is igen szép nyakkendő volt, ezt is megigazithatnád ezt vettem  ; ugyanakkor   is vettem egyet. Egggészen jól emlékszem rá. – Ez meg, masli volt – ez is igggen szép volt, de hát már ez legalább is 8 éves, ezt vettem, mikor   voltam egyszer . –  

   : Hát ezt megcsinálom, –  

   : Azt is hordhatnám még (ismét újabb régi nyakkendőt húz elő) ha ezt itt bestoppolnád de igy nem hordhatom. – Ezt vettem tudod, mikor a karommal voltam ? No itt van ne

[törölt]

« z »

! Ez ni masli, de már ez is rosz. Meg a csatja sincs meg. Leszedem róla. Jó van na! Erre varrtam át. Ez még elég jó, de nem volt rajta csat, hát erröl átvarrtam!  

  No hát ezeket csináld meg, ahogy tudod, meg itt is van még egypár darab, válogasd ki, amit tudsz, csináld meg. De csináld meg biztosan; Ez is elég jó még. Ez   van. Ez nagyon szép nyakkendő volt. Hát holnap csináld meg okvetlen, mert szükségem van rájok. –  

  Ment a nyakkendő (dehogy ment) tartott a nyakkendő féle discursus legalább is egy óra hosszat. –  

    most meglehetősen – türhetően van. A lakodalom utáni vasárnap volt egy nagyszabású veszekedés, azóta nem volt; csak morog néha-néha. Tegnap 17-én jött haza a   temetéséről. Csendes volt. Kirakta, amit hozott, egy ezüst órát, ezüst kanalakat, irományokat. stb. – Ma este már hangosabb; hogy a te leveledet olvasta, megjött a "jó kedve". Rád nagyon-nagyon mérges –, szid nyakra-főre. – Törékéknél nem voltam azóta, és így   sem voltam. – Egyszer akartam lenni vele. Elmentem hozzájok – nem tudom már mi ügyben. – Bekopogok, hát azt mondják: Szabad! Benyitok hát   is, meg a mamája is – egyik az egyik, másik a másik ágyon feküsznek; Hát most mit csináljak? Köszöntem – bocsánatot kértem

[törölt]

« »

megfordúltam, és a szobát meglehetős gyorsasággal elhagytam. – Azóta (már ennek van vagy 5 hete) csak a napokban keltek fel mindaketten. Közbe   megrántotta a lábát, ö is feküdt 8 napig.  

  Tegnapelött volt itt a

[törölt]

« z »

bányaigazgató,  .   beszélt vele a provisorát féle dologról. Azt mondta az öreg, hogy Kiss, ha   itt marad, semmiesetre sem jöhet ide provisornak –   kérte, hogy hát akkor helyezze őt át valahová a Kiss kedvéért, hogy Kiss jó provisoráthoz jusson . Hát valószinüleg elmegy   és talán   jön ide (felesége Benkár  ) De ez már eddig csak mese. – Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem! –  

    és Halászékat holnap (vasárnap) estére várjuk

[törölt]

« ) »

. Lehet, hogy e levelem csak hétfön reggel megy, mert még   is akar hozzá irni valamit, hát akkor még megírom, ha üzennek valamit. –   nem tudtok semmit? A   cimét miért nem irtad meg?   néni most egészséges, igen jó kedvű; majd legközelebb közlök egy két jó viccet. –  

    még itt van – e napokban akarja   hazaküldeni. – Most nemrégiben meghalt a volt szomszédunk – Chowanétz Mátyás! Jáhnéknál még jan. 26. án kis baba született.   e napokban várják a gólyát! Ma délben jó lencsét ebédeltünk. Azt hiszem, hogy eleget irtam, lehet, hogy még megtoldom. –  

    néninek,   kezeit csókolom –   apáéknak úgyszintén (  csókold meg helyettem).  

  Titeket is ölel csókol  

   

    is irhatna egy két sort, meg   is, ne csak mindig az Urániába[PIM], de nekem is már! Azon nem nagyon kell okoskodnia, hogy mit irjon nekem!  

   

   

  . 1905. II. 19.  

  d. u. 3. óra. –  

  Folytatom tegnap este megkezdett levelemet. –  

  Ma délelőtt fenn voltam a casinóban. Annyit nevettem, hogy régen nevettem annyit. A doktor mondott egypár jó "Barnumi" viccet. Tárgyaltak a barnumi mutatványokról, bohócokról, stb. –  

  Azután egy létesitendő zenekarról folyt a meghányás-vetés. Mely tárgyalások szerint   volna a hegedűprimás,

[törölt]

« »

a doktor nagybőgős és olyan helyen, ahol zongora van, zongorázna; Németh fuvolás, Halász hegedű contrás,   hegedű contrás. A számvezető, Szkaliczky tárogatós én meg tepsis és nagy dobos. – Az első betanulandó darab volna a " "-nak egy nyitánya, a második   "Cremonai hegedűs "-e azután Wilhelm Tell – azaz Tell Vilmos zenéje és igy tovább. – Hát nem egészen ez a program, de annyi tény, hogy akar lenni valami zeneegylet, a legkülönfélébb hangszerből összeválogatva. Majd megirom, ha valamennyire kifejlődik az eszme. – (Ha

[törölt]

« ez »

ugyan ez érdekel.)  

  No még itten hagyok egy kis helyet   is.   már ma nyugodtabb. – Lord egészséges. A macska ma majdnem kikapott szerencséje, hogy megugrott. Evvel aztán igazán végeztem kis levelemmel.  

  S most már nincs egyéb hátra, mint hogy a szokásos csókokat és öleléseket ide csatoljam!  

  Tessék most már parancsolni. –  

   

  Kérdi egy szolgája az effendit: Mit csinálsz ily "későn" a tengerparton effendi? Olv

[törölt]

« á »

som a "korán"-t! Mondja ő, az effendi!