Holics Jenő – Móricz Zsigmond (1904-11-17)

  . 1904. XI. 17.  

  Kedves  –  

  Mondom én azt már régen, hogy: "No már legközelebb irok   is, meg   is, meg   is, meg   is, de hát nem birok (biroknak ugyan elég birok) de nem bírok én annyi levelet össze-vissza írni, azt csak gondolhatod! Meg azután – mégis csak – tudod – kedves nem is ismerem, hát odáig – gondoltam – nem irok egyiküknek sem, mig Neked nem; és csak az alkalmatosságot vártam, hogy Neked irhassak! Ime világos, mert csak d. u. (ma) 2 óra 10 perckor fogtam kezembe kis lapodat (mely egy kicsit nagyobb is lehetett volna) s most, midőn, e sorokat irom, még nincs 3 – mondd: három óra! Szóval én sietek Neked írni – érted? mert: "Sic volvere Parcae" – azaz: Igy akarták a Párkák (Clótó, Lachesis és Athropos) Igen! Én Neked sietek írni! Hát igen! Én írni sietek Neked! Bizony – akár hiszed, akár nem,: Én sietek írni Neked! No igen! De ne nevess! Ha nevető kedved van, irok inkább mást, amin lehet nevetni. Nem kell, nem muszáj, de lehet! Talán már ki is találtad, hogy kiről akarok irni? Úgye-leg alább is gondolod, hogy   néniről. Igen – róla meg – rólam szól a kis mese; beillik állatmesének is, de nem annyiból, hogy rólam szól, hanem egy héjáról esik itt a szó, meg egynehány csirkéről. Hát úgy történt a dolog, hogy: Talán 13-án délután idebenn olvastam "Egy hirhedett kalandor a XVII. (tizenhét) századból ", amikor   néni nagy robajjal jön be s miután a szomszédbeliek informálták, egyenesen felém jött s nagy hangon kérdezi: "Hát te minek vagy itt? Kirántott csirkét enni?" "Hát igen" mondom én. "Talán az lesz a kis vacsora"? "Jaj, hát te nagyon okos vagy – úgy megélek én is – Grönlandban is; inkább mennél lelőni azt a hiénát" mondja  . n. ("Hiéna" alatt érts héját) "Jaj, hát akkor nem lesz csirke vacsorára - úgye?" Kérdem én. "Háháá! talán neked déli káposzta nem is jó?" "Hát ha muszáj" mondom, "hát azt is megeszem". "Áááá! Minek erőltetnéd magadat,? ne egyél, mert meghalsz!" De én azért ettem és remélem pillanatig sem kételkedel benne, hogy – jóllaktam!?  

  Csak azt nem tudtam sehogy elképzelni, hogy jutott és miért jutott   néninek az eszébe "Grön-land"! Ezenkivül még egy jó viccet mondott   néni tegnap délben: Ledobott a macskának egy tökéletesen kopasz, nagy csontot. A macska egy lépésről megnézte a csontot, azután behúnyta mindakét szemét, nagyon nagyra nyitotta a száját és azt mondta: "me-eeeee!" mire   néni így válaszolt: "Búsúlsz cica a hús után? kérj a gazdádtól, vagy harapj a combodból!" Mire a macska kitátotta a száját, kilógatta a nyelvét, kinyitotta a szemét,   nénire nézett, de nem szólt egy szót sem! –  

  Elég sok mindenfélét tömtem már erre a darab papírra és mégis – csak nem akar – csak nem akar meglátszani rajta. Rajtad valószinüleg meglátszik.  

  Olvasom csinos lapodat – talán már hetedszer. – "Megragadod az alkalmat" (akárcsak én) "Választasz nekem egy nyakken – azaz szalagot" (de olyat válassz, akárcsak én) – ne valami hurkot! "És egy strapa nadrágot!" Igen! "És nincs elég ember!" Tudom! "Meg csodás kráglit is!" Jó – vegyetek! Tudom, hogy vesztek; "Számolmi teméntelenül tudok" – igen tudok – most már én mindent tudok – amit Ti akartok, de Ti nem tudjátok, hogy mit akarok én. Hát azért – hogy tudjátok – leszek olyan bátor, a túlsó oldalon egy két ábrával feltüntetni azt, aminek úgy kell lenni! Egy kis szöveg is lesz mellékelve hozzá, hogy jobban és könnyebben tudjatok eljárni mind ezen dolgoknak a bevásárlása ügyében. Szóval igy rendben lesz – lenne minden ami nem a legfontosabb, csak a legfontosabb nem tudom rendben lesz-e, t. i. hogy: pro primo: ott találja e még ez a levél azokat, akik e levél nélkül sem jó nyakszalagot, sem jó strapanadrágot, sem jó csodagallért nem fognak és nem tudnak hozni; pro secundo: ha ott is találja, teszem fel szombaton d. után, ha esetleg ők szombaton este indúlnak, lesz e idejök mindezeket – igy összeszedni. Hát egye fene a csodakráglit – majd csak lesz – ahogy lesz; tudom hogy Ti okosak vagytok és nem félek, hogy elönt az epe attól, amit esetleg nem olyant hoznak, amilyen kell. – Hát most már tisztában vagyunk egymással legalább én (ha a túlsó lapot áttanulmányozod, te is) ezért hát most már engedd meg; hogy én is visszaöleljelek – nem csak Téged, de mindnyájatokat! Tehát szervusz! Glück auf!  

   

  nem mentem, azért mert Brenertől kaptam levelet. Azt mondja, hogy van – a szemét gyógyittatja   tudja, hogy kiröl és miről beszélek itt!  

   

  25-30 cm. Különben ez nem fontos, hanem ez  

  105 cm-nél rövidebb nem lehet, de 110-nél hoszabb sem lehet. Legjobb ha 108 cm.  

  de ez sem fődolog, hanem  

  ez a fő. Ez legalább 82 cm és legföljebb 85 cm. Igaz is! Csikos legyen okvetlenül!  

  18 ¹/₂ cm-nél kisebb nem lehet, de viszont 19 ¹/₂-nél nagyobb – azaz szélesebb sem lehet: legjobb, ha 19 cm. pontosan.  

  Meglehetős gyenge ez a nadrágrajz, de talán el lehet rajta valahogy igazodni!  

   

  Nyakkendő ilyen alakú – nem éppen ilyen, mert az kicsi volna. Meg egy olyan is lehet, mint amit Tőled kaptam – masli – azaz csokorkötésű. fehér feketén frontozott  

   

  Lancelot például 39 sz.  

  5 ¹/₂ cm-nél semmiesetre sem alacsonyabb, de 6 ¹/₂ nél semmi esetre sem magasabb. Legjobb 6 cm  

   

  Robert 39 sz.  

  Méretek ugyanúgy, mint a másiknál.  

    ugyanilyet lehet venni – ugyanaz a száma de lehet kivágott is – ilyen: