Móricz Zsigmond – Szklenár Teréz (1904-09-20)

Budapest

1904. szept 20.

Édes jó

Nénike

Szklenár Teréz

!

Régen nem irtam már, de azért remélem nem tetszett még elfelejtkezni rólam. Óh bizony csak

megbocsátanák mert

[bizonytalan olvasat]

nekem ugyan nagyon sokszor vannak eszemben

Nénikémék

Szklenár Teréz

.

Szatmár megyét megjártam, sok víg és gyalogoló napot érvén benne. Csupa nóta volt ott az egész világ én pedig, mint valami vigécz utaztam – nótáztam, s képviseltem egy jó hitelü czéget, a Kisfaludy Társaságot[PIM].

*

Móricz

Móricz Zsigmond

1904. július 24 és augusztus 20. között népdalgyűjtő úton volt Szatmár megyében. Lásd még az 1904. június 9-én kelt levél jegyzetét.

Persze

Vashegyen

Vashegy

ebben a minőségben nem igen sok hasznomat látták volna, – mert oda valami egyebet szállítanak mostanában az utazók, – ugy tudom, – és nem is puszta nótát visznek el érte, hanem – banknótát. Igen bizony, mert ugyebár nagy dologra készülnek és pedig sürgősen! Hiszen Karácson már közel nagyon.

*

Utalás az 1904. augusztus 22-én kelt levélre és közelgő esküvőjükre

Holics Jankával

Holics Janka

, melyre 1905. január 5-én került sor. Móricz Virág, Apám regénye, (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979), 85.

Óh jaj, dehogy is közel. Azt én tudom, miként nem tudja más, – legfeljebb még egy

valaki

Holics Janka

, – hogy milyen messzire van. Messzebbre mint a meddig én kibirom nyugodtan.

De tegyük félre a tréfás hangot.

Nagyon, nagyon kérem kedves jó

Nénikét

Szklenár Teréz

, hogy föltétlenül készüljenek el Karácsonyra, mert én semmi szín alatt nem várok, mert nem várhatok tovább. Nincs értelme, haszna, czélja rám nézve annak, hogy tovább éljek így mint most, várakozó, ideiglenes, epekedő állapotban. És hiszem, hogy az én édes

Jankám

Holics Janka

ép

[szerkesztői feloldás] épp

így van.

És nagyon kérem édes jó

Nénikét

Szklenár Teréz

tessék meggondolni, hogy a mi életfelfogásunk [törölt]
« nagyon »
és igényeink nagyon egyszerüek, szolidak és hogy csak saját magunkra óhajtunk számitani a jövőben. Igy például nagyon kérem, ne tessék rosz néven venni, ha elárulom,

–

[beszúrás]

hogy énnekem elhatározásom, – hogy

Zsani

Szklenár Johanna Emília

nénit nem akarom, hogy terheljük azzal a bizonyos általa felajánlott összeggel, mert én részemről semmi esetre sem óhajtom azt megkapni ö tőle.

Egyebekben pedig boldog jókedvet kívánok, kedves

Nénikémnek

Szklenár Teréz

kezét csókolom, a

Bácsit

Holics Zsigmond