Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-06-05

Boríték

Tekintetes

Holics Janka

urhölgynek

Csetnek

(Gömör megye.)

Levél

Bpest

Budapest

. 1904. jun 5.

Édes

Jankám

Holics Janka

Végre hozzá tudok jutni egy darab papírhoz, s írok. Vasárnap van. Jeltelen mindakettőnknek, mert sem én nem kaptam levelet – sem maga. S az ilyen napok nálam legalább olyan üresek, olyan szürkék, s szintelenek.

Ma d.u. a Margitszigeten leszek a rózsaünnepélyen. Talán maga is látta a hirdetését már, egyebet én se igen tudok még róla, majd megirom, mi az.

Hogy csupa látványosság látásomról beszéljek, tegnap este meg a budai szinkörben voltam s a Hunyadi Lászlót, az operát hallgattam végig.

Az eseményről bővebben lásd: "Szinház. Zene.", Az Ujság, 1904. jún. 4., 13.

Szép volt, de nagyon egyedül voltam.

Lefolyt a rózsaünnepély

A rózsaünnepély évente megrendezett jótékonysági esemény, melyet 1904-ben a Tüdőbetegek Szanatórium-Egyesület szervezett a Margit-szigeten. Forrás: "Rózsaünnepély a Margitszigeten", Tolnai Világlapja, 1904. jún. 12., 726.

s hazánk legigazmondóbb lapjával szemben

(Az Ujság[PIM], - mondani se kell)

[beszúrás]

ki kell jelentenem, hogy a rendezőség a legotrombább közönséges hanyagságot[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
tanusitotta a fényes és hatalmas közönséggel szemben

Mennyi nép és milyen gyönyörü nép volt ott.

Budapest

egész polgárnépe. A koronás beléptidíj megszürte a publikumot, ugy hogy csöcseléknek nyoma se volt. A leglátványosabb operettnek mintája lehetett ez a publikum.

Csakhogy mai korból nincs operett. A mai toalettek tömegben nem hatnak. Mintha a mostani socialis világjelszavak, az egyéniség legfontosabbsága a tömegnek mindenben, még a külső megjelenésben is ellenére volna.

Ez a mostani, testhez simuló derék, szük szoknya, diskrét szinek, halvány és egybeolvadó, gyönge árnyalatok nem arra valók, hogy látványosság legyen belőlük. Egy-egy hölgy magában észvesztően szép; az idomokat eláruló szabás, pláne a vakító csipkeváll, s a mozdulatok[törölt]
« at »
báját fokozó ruha arra való, hogy minden egyes hölgy önálló egyéniségű életet éljen bennük. (Találja ki mi ez?)

Igy tegnap is a sétálónak lehetett azt mondania, hogy

– Mennyi szép lány, és mennyi szép asszony! – de azt nem igen hogy

– Jaj be gyönyörű néptömeg.

Én nem igen mondtam egyiket sem.

Rosszul esett annyi ember közt egyedül lennem…

Ugy ám édes Nagysád.

Hát Maga mivel töltötte a Vasárnapot.

Jó kedvvel, kaczagott sokat…

És (már szégyellem, azaz illetlennek érzem ujra mondani, olyan sokat könyörögtem mostanában) és nem írt mert nem írhatok semmit.

Isten áldja meg.

Ne vegye rosz néven édes

Jankám