Levél
Csetnek
, 1904. jún. 1.
Csetnek
Úgy-e már nincs semmi baja? Már megnyugodott? Édes, édes lelkem, ha
megbántottam magát, magamnak még több fájdalmat okoztam. – De én nem is magát
akartam bántani, csak magam mondtam le mindenről, hisz én mindig egyformán
kimondhatatlanul szeretlek, csak benned nem tudtam bízni. Ha most úgy tett
volna, mint ahogy a levelem után várhattam, most – – most fogynék tovább. De
ezentúl hiszek, bízok, mert nem változtat meg téged semmi, nem fordítja el tőlem
a te édes, meleg, szerető szívedet semmi, te szeretsz mindig, minden körülmények
között engem. Úgy-e nem haragszol rám, hogy most megbántottalak? Te jó, te édes!
Most úgy beszélek, mintha itt volnál mellettem, mintha itt simogatnám azt az én
édes szép arcomat, mintha itt csókolnám azt az én szép szememet, mintha itt
békítgetnélek minden tőlem telhető gyöngédséggel, rajongó, forró szerelemmel.
Jól tudod, mondtam is, írtam is nem egyszer, hogy szeretlek, hogy boldog vagyok,
hogy szerethetlek, hogy az enyém vagy, és most ujra jól esik elmondanom, hogy te
vagy az én boldogságom, te vagy az én rajongó, szerető lelkemnek minden
gondolata, hogy úgy szeretlek, amint azt kifejezni nem tudom… Hogy úgy érzem,
hogy nem volna olyan körülmény, olyan ok, a melyik miatt én meg legyen velem elégedve; nem fogom nagyon megsózni a
rántottát (ha csinálok!!) egyáltalán nem sózom meg, sózza meg az uram, az ő
saját tulajdon legkellemesebb ízlése szerint. Nem fogok főzni, mert, valamelyik
ízt elcserélném, vagy kifelejteném, megengedem az én kis uramnak, hogy ő
csinálja meg az ebédjét, hadd legyen neki az ő akarata és ízlése szerint. Hanem,
ha kívánja, megcsókolom annyiszor, ahány viganója lészen annak az öblös
vereshagymának, a melyik atomjaira oszlik gyilkoló késének munkája alatt. Ha
kívánja az én kis uram, hát megszorozom 2-vel, vagy ahánynyal szorozni tudok, –
a hajma szoknyáinak számát. –
kár
a haragnak halvány árnyékával is gondolni tudnék. Mit is beszélek
ilyen naivságokat ugy-e lelkem, drága egyetlenem, – úgy sem tudom én azt
elmondani, hogy hogy, – mennyi vágygyal gondolok rád, milyen epedőn szeretlek. –
Nincs egy gondolatom, amit veled vonakodnék közölni; egynek, teljesen egynek
érzem magamat veled, mint ahogy te szoktad mondani. Úgy-e örülsz neki, hogy így
vallok, vagy pirulsz az én ömlengéseimen? De úgy telítve vagyok már, hogy ki
kell csordulnom. – Hát hadd mondjam még egyszer, még ezerszer, hadd mondjam
egyre hogy: szeretlek te jó, te édes. – Hogy fáj, hogy megbántottalak, de
kérlek, ne büntess érte, hisz: szeretlek. Itt vagy mellettem, itt és még egyszer
a füledbe súgom: szeretlek. Édes [szerkesztői feloldás] akár
Zsigám
, extázisban vagyok, voltam. Úgy-e maga sem hisz ennek a sok szónak,
pedig még egyszer mondom: szeretlek! Nagyon, nagyon, nagyon. Csak mást is úgy
tudnék, mint ahogy magát tudom szeretni, akkor én volnék a tökéletesség. Jó
volna, ha pl. kenyeret tudnék sütni. Úgy-e maga is jobban szeretné? Mit is fogok
én csinálni, ha Maga az én uram lesz? Elmegyünk a vendéglőbe? Úgy-e, sokat fog
velem veszekedni, ha nem lesz ebéd? Úgy-e, nem fog jóllakni a csókkal? Ugy-e
hamar megunja majd azt a komédiát? – No, ne féljen! Én szentül fogadom és
ígérem, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy az én édes, drága jó
uramMóricz Zsigmond
[törölt]
« nak »
Micsoda élet! Micsoda pazar kilátás! – Úgy-e nem félsz tőle leendő
kis uram? Úgy-e, még így is szeretsz? Úgy-e, nem tudja, nevessen-e, vagy
bosszankodjék rajtam. Persze, bolond aki a vegyes felvágottat eszi, mikor
szalámit is lehet ennie. –
Igaz! Nem bolondozom már. Eljöjjek
ide
Csetnek
[beszúrás]
*
jövőre is? –
Már kérdezték tőlem, eljövök-e; Holics Janka
1904. május 5-től 1904. június 21-ig helyettes tanítónő volt a
Csetneki Ágostai Evangelikus Népiskolában[PIM]. Forrás: Csetneki Ágostai
Evangelikus Népiskola, Holics Jankának, Csetnek,
1904. június 30., kézirat, magángyűjtemény.Holics Janka
Sárkány
, az Sárkány Miksa
isk. széki
elnök is kérdezte, elvállalnám-e jövőre is. A [szerkesztői feloldás] iskolaszéki
papné
, aki itt a legjobb asszonyom, – meg azt kérdezte: de mit szól hozzá
a vőlegény? Hát én is egész komolyan, őszintén kérdem, mit szól hozzá édes? Nem
lenne célszerű? Hisz úgy sem lehet semmi "karácsony"-ból,Bartholomeidesz Lászlóné
*
majd a jövő karácsonykor. – De ne vegye ezt könnyen, tréfának, én
komolyan kérdem és azt teszek, amit maga mond. Én magam nem bánnám, sőt
szeretném, gyorsabban telne el az idő, az a hosszú év! – Azt is írja meg, mikor
látom már édes. Ne szabja meg előre, meddig marad nálunk; csak siessen mennél
előbb. Aztán Szatmárban Utalás tervezett esküvőjükre.
Móricz Zsigmond
és Móricz Zsigmond
Holics Janka
1905. január 5-én házasodtak össze Vashegyen.
Móricz Virág, Apám
regénye, (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979), 85.
Holics Janka
*
ne szalmavirágozzon*
ám! És a gyűrűjét is viselje! Addigra, remélem Maga is
beszélgethet vele. – Csak
küldje el a mértékét. A szalma (illetve
a szalma-özvegy) régies jelentése: párjától távol lévő, magára hagyott. A
szalmavirágozzon kifejezés feltehetően
Móricz
egyéni
szóalkotása.Móricz Zsigmond
Zs
. nénihez nézegessen be kérem, engem pedig ne mosolyogjon le ezért a
"szerelmes levélért". Kedves kezét csókoltatom. Szklenár Johanna Emília
Iduskát
Magát csókolom, a fiúknak jó mulatást kívánok és maradok örökké
szerető .
Móricz Ida