Levél
Bpest
. 1904. máj. 27.
Budapest
Biztosra vettem, hogy ma levelet kapok, – ugy szorult a szivem,
tudja, mint mikor valaki ki "akar" kapni. És nem csalódtam, sem egyikben, sem
másikban. No nem baj. A kikapás után a gyerek mindig jó szokott lenni. Én is jó
leszek. Jó? Ugye maga is azt akarja, hogy jó legyek, azért büntet ilyen
rettentően?
Levelének
*
csak egyetlen pontjára akarok felelni, a "dissonanczia"*
szavára.
Rossz, kellemetlen hangzás (latin).
Tudja édes, hogy soha lényegtenebb ok miatt fájdalmasabb háboru nem
tört ki, mint most, mint ebben az esetben?
Én nem értem maga mit nem ért? és a mit nem ért, miért nem érti?
Jaj de rettentő "ez a lyány" ez az én lyányom, ez az én édes kis lyányom. Hát be
kell vallani hogy én bolond vagyok, – bolondja vagyok, – – –
Nézze. Itt vannak a levelei előttem. Máj.
11.-én kelt 12 oldal!
*
Erre én válaszoltam valami 30 oldaltAz említett
levelet nem ismerjük.
*
(ha jól emlékszem) s nagy boldogan várom a folytatást.
Móricz
1904 május 14-e óta hét darab levelet küldött Móricz Zsigmond
Holics Jankának
, valószínűleg ezek összessége adja ki az említett harminc
oldalt.Holics Janka
Az ám! Jön a folytatás, de nem nekem. Nem
nekem s pláne olyan terjedelemben hogy egy galamb
irigységét felébresztette volna, nem az enyémet, a ki nem vagyok
épen
galamb, (az irigység se foghatja rám.) S olyan tartalommal hogy az kétségbeejtett. Az egyik levélről azt sejttették,
hogy olyan vallomások vannak benne, a (mint ahogy biztosan nem voltak!) a miket én nem tettem volna a maga helyében. A másik
levélről azt sejtetik, hogy olyan "tanácsok" vannak benne, a mik lemosolyogni
valók, s a miért én pirultam maga helyett. (Bár erröl is meg vagyok gyözödve,
hogy nem ugy van.)[szerkesztői feloldás] éppen
*
Az egyik, a tanácsokat
tartalmazó talán
Fükő Boriskának
írt, Fükő Borbála
Móricz István
visszahódításáról szóló levél. Móricz István
Holics Janka
és Holics Janka
Móricz Zsigmond
1904 április és májusi levelezésének gyakori témája
Móricz Zsigmond
Fükő Boriska
és Fükő Borbála
Móricz István
szerelmi viszonyának vége, de a levelekből nem derül ki, meddig
tartott ez az udvarlás, és miért ért véget.Móricz István
Na itt már maga folytassa édes, – kis szikrából hogy támad nagy
tűz? Szóról-szóra! majd szitokra, majd karóra – –
*
Utalás
Arany János
A fülemile című versére. Lásd:
Arany János, "A fülemile", in Arany János Összes
művei, kiad. (I–VI) Voinovich Géza, szerk.
(VII–XVI) Keresztury Dezső, (XVII–) Korompay H. János (Budapest:
Akadémiai–Universitas, 1951–), 1:219–223, 221.
Arany János
És most legyen szabad megjegyeznem, hogy századok telnek el, mig
párom akad a ki ilyen őszintén lerántja a lepelt a szerelmi pörpatvar
eredetéről.
magának nem volt ezekből kiindulva jussa arra, hogy igazi nagy
szerencsétlenséget akarjon elöidézni, hogy felrobbantson egész várat, vagy
legalább hadihajót – magának nem volt szabad a gyürüt letenni.
*
Én egy gyürüt vettem s nem kettőt. Azt csak ajándékképen lehet
kapni egyiknek a másiktól. Az nekem nem gyürü a mit egy mesterember itt pár
forintért az ujjamra huz s hogy fényesebb legyen elébb
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
megtörülget
a zsiros ingeujjával. A gyürünek a fémanyaga
értéktelen, sőt az én ízlésem szerint egyenesen kellemetlen, mert profanálása
tudom is én hogy – a szív legtitkosabb érzéseinek. Igaz hogy idövel minden
profanáltatik,[javítás]
*
közönségessé, utszélivé lesz, – mégis, engem
legalább, kinosan érint minden szó, minden jel a mi azt mondja: Ide nézzetek (s
szinte gunyosan int hozzá,) tudjátok ugye, mit kell itt nézni!?
Értsd: kigúnyoltatok,
bemocskoltatik.
Hanem a jeggyürünek érzelmi és nemes és mélységes szimbolizmusa
engem jobban megragad, mint akárkit a világon. És ha én megkapom a maga jelét, a
mely keblén pihent, ajka csókjától megszentült, mely mint egy szivétől szakadt –
bizony mondom, hogy szentebb lesz az elöttem mindennél a világon, és soha nem
jön idő, hogy ellenséges indulattal tegyem félre.
Hogy lényegtelen okok miatt napokig, vagy akár hetekig nem kapom
meg, az mért volna baj? Mi egy nap, a mi szerelmünknek örök idejéhez?
És most fejezzük be a gyürü vitát. És ne térjünk át ugye édes, a
folytatására, mert nem érzi, nem lehet az, hogy ugy érezze hogy "minél közelebb
vagyunk egymáshoz, én annál üresebb, kellemetlenebb és jellemtelenebb ember
módjára viselem magam."
*
Mert ezt jelenti, a mit irt. A hegy csucsára telepedhetik felleg, köd,
süthet nap, eshet hó, lehet egyszer szép, egyszer csúnya, – de az mindig a régi
marad, a hegy, az óriás. És nincs joga senkinek azt mondani, hogy a borzas
hegycsucs nem ugyanaz a mi a derüs.
Az én szerelmemet, gondoljon végig ismeretségünkön, látta-é valaha
meginogni? Nem ugyanaz a félő és tisztelő ragaszkodás; az a meleg rokonszenv; az
a csüggedetlen reménykedés jellemzi-é hogy eljön az idő mikor az enyim leszesz
édes? Már lehet az idöre hivatkoznom, mert fájdalom nem egyszer, nem kétszer,
nem százszor, hanem ezerszer vádolt meg, komolyan és tréfásan, féltve és
elitélve, hogy csak napokra szól az én szívem szerelme, hogy azt könnyen elfujja
szél, elmossa eső, vagy leomlik magától.
És ime ott van a hol volt, nem igen nött, csak körvonalai a
nagysága bontakozhatott volna ki, ha egy-egy kis köd el nem takarná néha előled
édes. De nem is kisebbedett ha az aggodalom köde még ugy elveszti is szemed
elől. – –
Nem írok többet, hanem várom a választ, reméllem édös Naccsád, nem
lesz rövidebb 12 oldalnál, hisz olyan sok pótolni valója van. Annyit
mulasztott…
Hát sok szorgalmat kívánok és fényes sikereket a nekem való
levélírás (itt az önzés Csimborasszója ugye?) terén.