Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-04-17)

 

Boríték


facsimile
facsimile
  Őnagysága  
 
Holics Janka
Holics Janka
 
  urleánynak  
 
u. p.
[szerkesztői feloldás] utolsó posta
Nagyrőcze
Nagyrőce
 
 
Vashegy
Szirk
 
  Gömör m.  
 
 

Levél


facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
 
Édes
Holics Janka
!  
  Nem? Semmiesetre sem? Hát…
*
Utalás
Holics Janka
Holics Janka
1904. április 17-i levelére, melyben az esküvőjükkel kapcsolatban azt írja, legkevesebb két év múlva lehetséges.
Holics Janka
Holics Janka
és
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
1905. január 5-én kötöttek házasságot. Forrás: Móricz Virág, Apám regénye, (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979), 85.
 
  A maga jószivére apellálok!!!!!!!!  
  Arra fogadtam s pedig nagy összegbe, hogy ma kapok levelet. Persze elvesztettem. Ez a baj a legkisebb, ennél több is veszett
Mohácsnál
Mohács
. De annál nem, ha a Maga szeme fáj és pedig nagyon fáj! –  
  Ujságot nem igen irhatok. Legfeljebb azt hogy rohamosan haladok a gyógyulás utján. Csak
épen
[szerkesztői feloldás] éppen
lehangolt vagyok, a mi
épen
[szerkesztői feloldás] éppen
nem lehangoló.  
  Kint gyönyörű idő van. Az utczák zsufolvák. A toalettek ragyogók. Még felöltő is alig bosszantja a nyár jöttét várók szemeit. Az Erzsébettéren százezer tulipán, meg jáczint, meg gyerek a ki játszik. A Városligetben, ott még százsszor több. De erről személyes tapasztalatból nem beszélhetek.  
  A Képtárban voltam ma délelőtt 10–12 közt s megnéztem négy képet apróra.  
  Jövet, a Deáktéri templomból
ép
[szerkesztői feloldás] épp
özönlött ki a nép s én megállottam a sarkon, s vártam valakit, valakit a ki – nem jött.
[törölt]
« Bent »
 Nem volt talán a templomban…vagy
épen
[szerkesztői feloldás] éppen
bent maradt,… az oltár fölött… a szentképen. (?)  
  Hej, haj…  
 
  Telik a nap, sorra, mind sebesen, –
  El ne muljék hiában, édesem,
  A virág, a tavasz!
  Tépjük szirmát marokkal, marokkal, –
  – Csókolj
[törölt]
« édes, csókolj tüz »
tüzes, perzselő
[javítás]
ajakkal, –
  Bokrétát most szakassz.
 
 
  Haj a virág lehervad, lesárgul,-
  Haj a sziv is lehül és elárvul,–
  Szomorun, szomorun… –
  Szép emléken felbuzgunk hevesen,-
  – Óh hadd szijjam, ajakad édesem,
  Legyen csók koszorunk –
 
  t. i. felakasztani a falra (szivünk falára…)  
  Lássa, ha Maga nem ír, én nem tudok mi okosat írni. Semmit. Inspiráljon édes.  
  Mit csinálnak a
vashegyi
Szirk
hegyek? Hát a
szirki
Szirk
bíró? Hát a "pletykászati hölgyhörpenty" hegyes nyelvecskéjű táborkara?  
  Hát az én édesem?  
  Lássa, lássa. Mivel érdemeltem én ezt, hogy így gyötörjön?  
  Tessék?  
  Tessék!?!?!?!?!????  
  De én csak csókolom magát, téged, tégedet édes, édes jóm! A te
Zsigád
Móricz Zsigmond
[aláírás]
.  
 
 

Melléklet


facsimile
  Rákóczi ünnep
Kispesten
Kispest
.  
  Az Uj Időkből[PIM] másolva.  
  A banderium indulásra készen.
*
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
valószínűleg az Új Idők[PIM] 1903. szeptember 27-i számában közölt fényképről másolta a rajzot. Forrás: "Rákóczi-ünnep Kispesten: A bandérium indulásra készen", Ürményi és Kmoskó fényképe, Uj Idők 9, 40. sz. (1903): 288.
 
 
 
Utólagos rájegyzés a borítékon:  
 
1904
[kézváltás] Móricz Zsigmond
ápr 17
[kézváltás] ismeretlen