Móricz Zsigmond – Holics Janka (1903-07-03)

  Kedves   Kisasszony!  

  Szeretnék az édes   irni egy kérő levelet, de félek hogy nem találnám el az illő hangot, s ő akár hizelgésnek vehetné, ha én azzal a rokonszenvadta szóval szólanék, a melylyel vágyom. Bár maga, azt hiszem, eleven tapasztalatból ismer, hogy nem értem én a hizelgők csacska szólásmódját.  

  Tehát a kérő levélnek az lenne a czélja, hogy:  

  Miről annyit zengett már az ének, mióta a posta leveleket cserélget – :  

  Szabad volna-é egy mostanában általam megkezdendő felvidéki kirándulás alkalmával utba ejteni:  

  paradicsomi fekvésü boldog emberek lakta világát?  

  Az én uti programom első pontja leend , hol egy pár napot (esetleg, ha az ismerőseim

[törölt]

« oly »

már fürdőznek valahol szokásuk szerint, – pár órát) töltenék; – a második lehetne ??? – a harmadik, vagy valahanyadik , – aztán : (itt biztosan megkapom, a kit keresek lévén itt fürdő is, mint Maga sokkal jobban tudja mint én.)  

  Időm, az van bőségesen. S

[törölt]

« »

ha igaz hogy: " pénz!" – akkor is elegendő: – az apostolok lovainak való abrakra.  

  – De igaz! az idő s mivel már 2 óra s mivel 2–7-ig én irodában vagyok, – már nem a statisticánál itt   rettentő uralkodik; – tehát ebböl az következik, hogy én bucsut veszek Magától, és kérem, adja át kézcsókomat édes   s ismeretlenül bár de szivből jövő üdvözletemet édes  , –   néni talán ott van?, őt is, és   és   (kinek a csak elérkezik talán már Vasárnapra)  

  Tehát kérve Magát, hogy tolmácsolja kérésemet  

  maradok hű híve  

  1903 julius 3.