Móricz Zsigmond – Holics Janka (1903-06-30)

  Őnagysága    

  kisasszonynak  

   

  (Gömör m.)  

  Édes jó  !  

  Megkaptam mindakét levelét, azt is a melyikről elmaradt egy kis m, egy jelentéktelen kis m-ecske, – azt is a melyikben ezt a hiányzó semmit gyönyörü szép violát, az én kedves fehér violáim pótolták. (Szép mind, föléledtek a vizben és olyan üdék, hogy boldog atyafiaik sem lehetnek szebbek és valóban bűvösséget hoztak.)  

  A levelek hatása az lett, hogy én rögtön bementem   és bejelentettem, hogy egy hónapnyi szabadságot kérek. Mikor fogadta el, kijelentettem, hogy lemondok e hivatalról a   javára. Egész boldog voltam, hogy ebbe belenyugodott – Már azt hittem, hogy más levelet irok most, – és mikor haza megyek –   beteg, hivatalba nem járhat, s én folytatom a robotot – 15-éig. – És maga felhasználja ezt az időt, hogy megmutassa a daczot. – Óh én édes daczosom, a ki violával daczolsz.  

  A viszontlátásra, viszontirásra! Üdv