Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1903-03-14)

  Édes  !  

  Gyász hirt irok most, de ez magamról szóll.  

  Tönkre vagyok téve erkölcsileg, becsűletileg, anyagilag egész életemre. Nincs az istennek olyan ereje, melylyel ki tudjon huzni a hínárból. Becsületemet adtam hamisan megeskűdtem hamisan. Na de elmondom az egészet.  

  Mint tudod mi is beleelegyedtünk ebbe a thesisdologba. Még míg szegény   Bátyám élt, addig gyakran feljártam az irodába, és kétszer pecsétet nyomtam le egy-egy papírra és odaadtam a fiuknak, akik természetesen elküldtek ennek a gazember hamisitónak. Valószínű, hogy az

[törölt]

« t »

megcsináltatta a pecsétnyomót hozzá. A mikor

[törölt]

« utó »

másodszor csinálta a pecsétet véletlenül ott volt   is, aki elmondta,

[törölt]

« hog »

  Néninek meg az anyjának a temetés óta.   Néni megrémült, és azt mondta  , hogy vigyázzon ránk mert miért miért nem egy pecsét nyomót csináltattunk, és

[törölt]

« mig »

hogy a   Bátyám emlékét tönkre ne tegyük.   hivatott engem magához de én azt mondam, "Becsületemre mondom, hogy az én tudtom és beleegyezésemmel pecsétet töllem soha egy fiu sem kapott"   látszólag akkor belenyugodott, de most, hogy Dóczi elment elkezdte   és Balassát nyaggatni, akik mindent megmondtak, azt is hogy én adtam pecsétet. De amint mondja nem tudta elhinni és elment Balassához, felnyittatta vele a ládáját s kikutatta

[törölt]

« tott »

a ládát és megtalálta az én levelemet amit neki irtam hogy "itt küldöm a pecsétet most többet nem küldök, de ha még kell veszek le" (Ezt a levelet a

[törölt]

« na »

karácsoni vacatióban irtam.)  

  Most tehát elhivatott a lakására és ezt mondta " , amiről a múltkor beszéltünk rosszul ütött

ki

[bizonytalan olvasat]

maga ezt meg ezt mondta! Állitja még most is? Igen! hátha a saját irását mutatom meg? Még akkor is!  

  Én szerencsétlen nem tudtam, hogy Balassától elvette a levelemet és csupán azért, hogy az osztályt megmentsem, tönkre tettem magam.  

    tartott egy hosszu predicatiót s én mindent bevallottam amit tudtam. De ő persze most már jogosan nem hisz semmit azt mondta ennyit ö is tud, beszéljek még többet! de ha nem tudok! Igy aztán megigérte, hogy ha még többet is nem vallok, nem teszem be a lábomat az egyetem kapuján.  

  Hát kellett ez nekem?  

  De végig hallgatni azt a beszédet amit   tartott!  

  Igy aztán nincs egyébb hátra, mint hogy itt hagyjam az iskolát, éppen 6 héttel az osztályvizsga előtt!  

  Azt hiszem legjobb lenne főbe lőni magam. Ugye?  

  Ugy sincs már becsületem, feláldoztam az osztályért.  

  De hogy én itt többet órára nem megyek az bizonyos.  

  Ha csak teheted kűldj mindjárt valamennyi pénzt, hadd fizessem ki az adósságomat   és   4  

  Pedig már beiratták a tarok legationak Husvétra 30 ünnep.  

  Isten veled Csókol  

  sirig szerető testvéred  

  ki ugyan már nem érdemli meg ezt a nevet.  

  1903 Márcz 14.