Móricz Zsigmond – Holics Janka (1903-02-14)

Holics Janka

!

Mikor elvette tőlem azt, a ki kedvesebb volt nekem az életemnél; azt a kinek a halálos ágyánál reszketve imádkoztam, mint a gyermek, hogy tegyen csudát, én hadd feküdjem le az ő helyére, – mert ő százszorta jobb nálam…

*

Pallagi Gyula

1902. február 8-án bekövetkezett halála nagy veszteség volt az egész család számára.

Mikor összezuzott szivvel még megsiratni se tudtam, még mérni sem a veszteséget…

Akkor olyan nem

is

[beszúrás]

álmodott boldogságot zuditott szinte rám, hogy az első perczben inkább megrendülve, mint az örömtől remegve fogadtam.

Igaz volna ez?

Hát én annyira nem ismertelek?

Vajon nem káprázat az egész? Hisz azzal a veszteséggel is ugy vagyok, hogy: tán nem is igaz? Nincs okom rá, hogy most ezzel a nyereséggel szemben is igy tétovázzak?

Azt mondtad, ezt a választ nem is lázban, a lázak lázában irtad.

Janka

Holics Janka

!

Nyugodt józanésszel, ha lehet, gondold meg, így igaz-é?

Én rosz vagyok, roszabb mint látszom.

Önző, rideg, zárkozott a szivem. Én nem osztozom;

*

Móricz Zsigmond

ezeket a szavakat ("nem osztozom") 1924-ben írt naplójában

Holics Jankának

Holics Janka

tulajdonítja. Lásd: Móricz Zsigmond, Naplók: 1924–1925., kiad. Cséve Anna et al. (Budapest: Noran Kiadó, 2010), 216.

én egy gondolatot nem engedek, hogy másnak jusson abból a szeretetből, a mit valakitől várok.

És én nem tudok egész szivet adni. Már régen eladtam egy zsarnok démonnak, s nincs rá mód hogy visszanyerjem: a nagy vágyaknak, – amelyek még névtelenek…

És a maradék egy jó részét szinte elzálogositottam, családomnak, a melyet most már

Ő

Pallagi Gyula

helyette is nekem kell szeretnem.

Csak egy kicsike van még, a mivel rendelkezem.

Jankám

Holics Janka

!

Elég ennyi? Betudod érni egy ilyen morzsával cserébe?

Ha igen, – s ha Isten segit én jövő októberre "ember" leszek.

Én

Boldogságom,