Holics Janka – Móricz Zsigmond (1903-02-10)

  Kedves   Úr!  

  A legőszintébb részvét adja kezembe a tollat; úgy szeretném megvigasztalni, mert tudom, hogy most igen nagyon fáj a szive, – de nem tudom, hogyan, – mert hisz én egészen idegen vagyok a maga családi viszonyaihoz. Csak azt tudom, hogy most maga úgy érzi, hogy mindenét elvesztette, azt hiszi, hogy talán a lelkét is magával vitte a szeretett halott. Nem, – azt itt hagyta, hogy legyen aki árván maradt kedveseit megvigasztalja.  

  A maga bánatos szivének pedig adjon erőt az a tudat, hogy minden a világfentartó Isten jóakaratából történik s hogy maga férfi, aki minden érzésének tud parancsolni. –  

  Én pedig kérem, ha már csillapul egy kicsit az égető fájdalom, mikor majd nem lesz nagyon terhére az irás, irja meg nekem bővebben, hogy mi baja volt szegény   bátyjának, hogyan vált meg az élettől és mi lesz most tovább . Úgy-e megteszi, – úgy-e nem veszi ezt kellemetlen kiváncsiskodásnak, csak résztvevő érdeklődésnek? –  

  Ne keseregjen –, a maga legdrágább halottja boldogan pihen és békén álmodik magukról, kedveseiről; áldott az   emléke! –  

  Magát pedig és mindnyájokat az Isten áldja és vigasztalja meg, Ő tudja azt legjobban; sokkal jobban, mint:  

   

  . 1903. febr. 10.