Levél




E pillanatban olvastam levelét;
*
sok
gondolat, sok mondani való ütődik agyamba s így lesz, hogy
semmit se fogok tudni kifejteni. Tény az, hogy az eszme
végtelen tetszik nekem is, kitűnő gondolat! A mely rész
pedig a zenészt – szives bizalmából – engem illet –, – ez
szintén remek dolog – kiválóan kényes és nehéz, de
valószínűleg époly
hálás lehet![szerkesztői feloldás] épp oly
*
A
levél témája, a megzenésítendő mű
azonosítatlan.
E pillanatban úgy vagyok vele, hogy szeretném is ezt
a muzsikát megalkotni, – mert úgy vélem, hogy az én zsánerem
– meg félek is tőle, különböző okokból. Tessék ezt a dolgot
nagyon fontolóra venni. Ez a muzsika ezt a jó eszmét
ép
úgy agyonütheti, mint felemelheti – t. i.
hatásában. A régi magyar zenét tökéletesen ismerő és abba a
hangulatba magát beleélni tudó friss inventióval[szerkesztői feloldás] épp
*
rendelkező – finom ízléssel ama régi motivumok
modernizálásával, de eredeti módon – képes zenész tudna
hatást érni. Ilyen muzsikust, most hamarosan mondani sem
tudok, a mieink közül. Az öreg Értsd:
leleményességgel, találékonysággal.
Ábrányi
!?Ábrányi Kornél
*
– Nincs benne lélek, nincs vér, ritmus, nincs egy
szikra dallam – csak száraz tudás.
Ábrányi
(1822–1903) zeneszerző, karmester, a
Zeneakadémia tanára. 1860-ban indította el a
Zenészeti Lapok című folyóiratot. Forrás:
Kenyeres Ágnes, főszerk.,
Magyar Életrajzi Lexikon, 4
köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1994),
1:6.
Ábrányi Kornél
Ismétlem, hogy szeretném is, meg félek is tőle. Idő
kellene a kutatásokhoz, mert korhű legyen szinében, modern
szerkezetében, és uj alkotás hangszerelését illetőleg; (–
melyben
magyar irány
még nincs –) szép,
lelkesítő munka érzem, tudom; de hátha nem tudnám úgy
alkotni, ahogy érzem, hogy kellene?! –
[bizonytalan olvasat]
Én ugyan fantáziámat már útnak indítottam száguldani
a végtelenbe "keresve szebb időket, multakat"
*
– illetve azok motivumait – de mégis – tessék
meggondolni, – ezen feladatot szerencsésen csak – okos
muzsikus – (azt mondják hogy ez nincs, mint ahogy patikáros
és zöld szamár ahogy nincsenek – ) tudná megoldani.
Az idézet
Váradi Antal
Rákóczi című versének egy sora, a művet
Váradi Antal
Ábrányi
zenésítette meg. Lásd:
Váradi Antal, "Rákóczi",
Ország-világ 18 (1897):
322.
Ábrányi Kornél
Kisujszállás
1902 XII/4
Kisújszállás