Móricz Zsigmond – Rákosi Jenő (1902-08-19)

  Nagyságos  !  

  A legkétségbeejtöbb nyomoruság széléről, elfuló lélekkel fordulok Önhöz, a férfihoz, kit nemes, emberszeretö szivéröl ismer egész hazánk.  

  Fiatal ember vagyok, 24-ik éves; a mai napig a leglázasabb, feszült tanulással, munkával töltöttem életemet – s nem bírok szert tenni anyit jövedelmezö nyomorult napszámos munkára, hogy éljek. Gyermek vagyok, aki vivódó rezignáczióval kénytelen látni hogy elfogyott az utolsó fillér is családjánál;

[törölt]

« s n »

hogy  , a mindig szinte emberfeletti szorgalommal dolgozó iparos, munka nélkül, idegen környezetben (egy éve sincs felköltöztünk ide vidékről) tompa, kétségbeeséssel néz a jövőbe: eddig hat fiát tudta tanittatni, gimnasiumot végeztetve velök – s most másfél kenyér az összes vagyona. És semmi kilátás arra hogy legyen, semmi remény. És  !  

  Nagyságos  ! én iró akarok lenni, mert érzem, régen és nagyon érzem van hivatásom reá. Szerencsés voltam, hogy egy pár urral, – irodalmunk kitűnői, akademiai tagok, – megismerkedjem.

[törölt]

« Ők nagyon szivesek voltak, elismerték tehetségemet, sőt reményemen felül, tán jobban »

[törölt]

« érdemlem, dicsérték a mit munkáimból olvastak, – ez lelkileg felemelt, lelkesitett, de hiába, – anyagi helyzetünkön

nem

[egyéni rövidítés] Móricz Zsigmond

lenditett; ök az erkölcsi elismerés mellett éreztették söt egyikök "tréfálva" mondta is, hogy "hiába, szegény »

[törölt]

« iránt csak szegény érdeklődik". Talán szellemes, talán igaz ötltet, – de én arra a szegény »

[törölt]

« nem akadtam. Sőt. »

 

  Nagyságos  ! sohasem hittem, hogy ezt a levelet megirjam. De

[törölt]

« Nagyságod ismeri talán azt a »

rettenetes presszió

[törölt]

« t, mit »

mit a fames gyakorol az emberre.  

 

[törölt]

« Nem »

Kérni jövök. Kérni azt, hogy méltóztassék elolvasni azt a két czikket a mit tisztelettel mellékelek. Egyik vers, a másik próza. S méltóztassék valami munkát adni, ha ugy látszik   életet érdemel a ki ilyen irányban, ilyen lélekkel indul utnak.  

  Ugy értem az én lelkem friss, egészséges ép, – ezért merek

kérni

[bizonytalan olvasat]

, remélem lehet idő háláljam   a jóságát. Most nincs semmim, de van szivem, az soha sem fogja feledni ha   segítő karját vonja vissza. Ne értsen félre kérek többet semmivel érdemelhetek.  .  

  1902. aug 19.