Móricz István – Móricz Zsigmond (1902-08-14)

  Kedves  !  

  Olvasom ezt a kis verset, s azon gondolkozom, hogy mégis különös az élet. "A végtelenben az ember élete egy pillanat, – s e pillanat mily hosszúnak látszik sok ember előtt." "Egy végtelen sugár közepe minden ember élete, innen és tul ugyanannyi idő telt el és fog eltelni." "Senki sincs, ki ne tudná jövőjét: mindenki meg fog halni." "Igaz lehet az, hogy a halál után boldogabb élet következik, mutatja ezt , hogy: senkisem vágyik onnan vissza." "Sokan búsulnak azon, hogy nem sikerűl a mit akarnak, pedig tudják, hogy ha sikerűlend is tervűk, másnap meghalhatnak!" "A tudósok azt mondják, hogy az anyag nem vész el, millió év előtt ugyanazok voltunk, a mik most vagyunk és millió év mulva ugyanazok leszünk más alakban." "Az ember egy légy csipéstől is meghalhat, mégis gyógyittatja magát. – hogy sokáig félhessen a haláltól." "A világ végtelen nagy, az ember egy molekulája annak, mégis azt hiszi, hogy érte jött létre a világ."  

  Mondjad   nem igaz e itt minden szó? Mi az ember élete: "Rövid életünk három részre oszlik: a gyermek-, férfi-, és agg korra. Az első vidám tudatlanság, a második összegyűjti a tudományt, – a harmadik kisúgározza."  

  Ha sokat gondolkozunk ezen igazán nevetnünk kell balgaságunkon. Milyen boldogok az állatok, azok szűletnek, élnek és elmulnak. Az ember szűletik él, kinlódik, dolgozik, éjet napot egyé tesz, fárad, – hogy meghaljon. Ha én nem volnék, a világnak semmi baja sem volna, – szűletik egy gyermek, azt mondják rá, hogy kár volt szűletnie. Ha dolgozik valaki, éjet napot tesz, mit nyer vele? Elrontja egészségét, beteg lesz és hamarább meghal. Mennyi ideig lesz nyoma munkájának? Vagy boldog lesz az által, ha önfeláldozás utján ezer léha embert gyönyörködtet és boldoggá tesz?  

  A kinek van valamije, használja fel, de ugy, hogy nagyobb kára ne legyen belőle. Össze gyűjti a vagyont, azután meghal, pár év alatt szét zűlik az a vagyon a miért ő feláldozta magát! Mindenkinek az élete fel van osztva másodperczekre, s halad egyiktől a másikig, s mikor a végére jut, meghal, a földbe teszik, por, aztán iszap, kő, – stb. lesz belőle, a föld hűl kifelé a mi mocsok van a tetején majd rá tapad, aztán lesz egy

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

felűlet. Az ember tudja, látja ezeket, mégis nem igyekszik azon, hogy míg mozog, míg az agyveleje műkődik – ne használja fel idét úgy hogy jókedve, egészsége legyen, maga akadájozza meg magát abban, a mi neki jólesik, a mi élvezetes. Dolgozzon mindenki annyit, a miből megélhet, de törödjék azzal, hogy másnak is legyen belőle haszna, mert a mivel többet dolgozik, azzal egészsége romlik, – minden esetre, s hamarabb meghal. Egyik ember szűletik inasnak, másik úrnak, harmadik csavargónak stb. Hány ember él csak 70 évig is? Hány ember mondhatja el, hogy saját hibája miatt, vagy ember társai miatt nem volt soha beteg?  

  Nagyon bele voltam merűlve ez ostoba kérdés fejtegetésébe. kettős macska köröm alatt jelzett gondolatok is mind az enyémek, kízavart a pedellus mély töprengéseimből. Milyen kűlőnős a koponya, ha kízőkken, valami gondolatból, nem képes tovább folytatni. Akartam folytatni az etikettel, de felesleges, hiszen jobban tudod te, mint én. Ennyire már eljutottam a tanulásommal, hogy elmélkedni tudjak, habár zavaros is a gondolatom, sok helyen mesterkéltnek látszik, de néhol komoly gondolat is van benne.  

    bátyámék elmentek vasárnap, onnan mennek , majd .   is elment, most én vagyok itt Luiz nénivel. Nincs semmi bajunk. Sokat tanulok.  . elvette minden munkádat.  

  Szervus. Csókol szerető testvéred  

  .  

  Irj valamit. vágynék egy kis eszme cserére. Senki sincs, a kivel úgy beszélhetnék a, hogy szeretném.   nem lehet csak jányokról, diákokról, párbajról beszélni. Különben nem sokra becsülöm az egész embert. Nem mentek-é .