digital humanities platform /// digitális bölcsészeti platform

Holics Janka – Móricz Zsigmond (1902-08-01)

Levél

facsimile

facsimile

facsimile

facsimile

facsimile

Vashegy

, 1902. [törölt]
« jul »
aug. 1-én.

Móricz Zsigmond

Úr!

Édes, kedves (krumplileves)

Levelét szerdán kaptam meg.

*

Utalás

Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond

1902. július 27-én (vasárnap) írt levelére.

S kivettem belőle, tisztelt ifiuram,

Kispest

szörnyű melege van,

Hogy írígy, képzelgő, – tölgynek, pardon, – hölgynek néz bokrokat

S úgy, a sorok között – némelyes kínokat. –

Hogy üres az erszény, kassza, szív, agyvelő,

És, hogy kedve volna nagy fürdőremenő,

főkép

[szerkesztői feloldás] főképp

, hogy az idő álmosan döcögő...

Jól láttam-e? Igy van? Vagy ez a zagyvalék

Mind káprázat volna – s én tán megvakulék?

Az nem lehet. – Most már tisztán emlékezem –,

– Kérem, együtt van most fülem, szám és eszem! –

Az volt vala írva a levél végibe,

Ne gúnyolódjam én, mert, hogy nem illek eʼ...

– S mikor gúnyolódtam?! s tettem mit nem

Most feleljen! – Hallgat? mert hát tudniillik:

Nem tud egy vádat sem felhozni ellenem! –

(Meg átkiáltni sem Tátra, Mátra hegyen –)

S hogy feleljek levele minden pontjára:

Üres tárcza, kassza "légtelt" sóhajára

Ime ez válaszom: Bizony, bizony nagy kár,

ép

[szerkesztői feloldás] épp

e fatális jelzőt választották

Ékességül; gazdájuk bosszantására. –

Fogjon ki rajtʼ nem vicc, nem is nagy az ára! –

Tegyen úgy, ahogy én, én mindig megtöltöm...

Hogy mivel? szent igaz, hogy azt el nem költöm,

(Mert nem adnak érte semmit!–) Hanem,

Ha üresség környez, nem igen szeretem!

Hát még üres szív! – agy! – Pardon! ʼsz ezt nem mondta,

Bocsánat! Ezt csak bolond eszem álmodta.

*

Jut eszembe (latin).

álmodás, illetőleg alvás,

Itthon is jól szolgál ez az istenáldás.

No már azt az egyet az én rövid eszem

Képtelen felfogni,

Hogy lehet nem tudni

Aludni, – hosszúkat, mélyeket, nagyokat –

S ráadásul álmodni féléber álmokat.

Ejnye, hova tértem, – pardon, hogy úntatom,

De ilyen zeg-zugos most a gondolatom.

Szólok már időről, – no igen, az repül

Legalább így mondják

Vashegy

, –

Bár nekem, úgy, nagy ritkán, – elül.

Budapest

egy privillégiuma

S ezért nem cserélne soha, még a Duna [törölt]
« – »

Partján fekvő szépséges, kaczér

Budapest

sem,

Sem a másik, szűkebb kiadású

Budapest

Vashegy

Üde lég, van elég,

Bár a nap arca ég.-

*

A nyugati szél istene a görög mitológiában.

lengedez

Pajzánan suttogó

Fák lombja hűst fedez

Küldtem is a szellőt:

Repülj Zephír, repülj, –

Szédíti a hőség,

Üdítsd, öleld körül! –

– S utra kelt éjfelen.–

Kértem is a napot:

Lángoló gondolat!

Lankadt, – ne kábítsd hát,

Ne szórj tűzsugarat

Vibráló étheren...

A napsugár megcsalt,

Fuvallom reggelre

Visszatért – erőtlen:

"Nincs sehol, nem lelem

Kispest

! –"

Ejnye no! – megint csak

Epizód! – Leteszem

A tollat s végezem

Ezt a buta firkát.

Kiálthat bátran rá

"Se füle, se farká"-t!

S gondolhatja hozzá

Akár... ...át

*

Holics Janka

feltehetőleg saját keresztnevét szánta a kipontozott részbe.

Ki üdvözli magát! –