Móricz Zsigmond – Holics Janka (1902-07-27)

 

Levél


facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
facsimile
 
Kispest
Kispest
. 1902. jul. 27.  
  Kedves
Janka
Holics Janka
Nagysám!  
 
  Hogy telnek, mulnak a vakáczió
  Szép, vidám, boldog napjai?
  Repülnek ugye és a hosszu hét
  Egy nappá kurtull? Bezzeg itt
  Hét hosszu hétté nyulik minden kurta nap!
  Sebaj, hisz így csak lesz világ egyensuly!
 
 
  Tikkasztó hőség ül Kicsiny-
 
Pestnek
Kispest
unalmas városán
  S kábultan hull alá
  Az utczán szerteszét
  A szárnyaszegte gondolat.
  De bezzeg arra
Vashegyen
Vashegy
  Üde a lég! derüs az ég!
  Szabad a sziv. Eped a hiv.
  S a rengetegnek rejtekén
  Igy érzeleg a képzelet:
  Mazurka-polkát lejtek én.
  Miért tagadjam én irigy vagyok.
  Hogy ezt irigyeljem van rá nagy ok.
 
 
  Mélán borongó,
  Réten bolyongó
  Szellőcskét tikkadtan lesek.
  Szédít a hőség,
  Adj óh esőt ég!
  Esennen igy esenkedek.
  De nem fogadja a szavam
  Rimánkodni mind hasztalan,
  S bármint biztatgatom magam
  Lomhák a perczek,
  S a penna serczeg,
  E kettő összetartozik.
  Rim, te nagy áldás,
  Jobban nem áld más!
  – Engem ő vigasztalgat itt.
*
A Mélán borongó... kezdetű verssszak szövegvariánsa
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Rákosi Jenőnek
Rákosi Jenő
szóló, 1902. augusztus 27-i levélfogalmazványának verzóján található.
 
 
  Jaj csak ki ne nevessen engemet,
  Hogy összehordok igy havat-hevet,
  Oda vagyok végkép oda
[törölt]
« , »
.
  (Jó rim erre az "óvoda"?)
  Összevissza zagyvál eszem,
  S e verset végül megeszem.
  Vagy hát, teszem,
  A postára fel nem teszem.
  És igy ez korrekt vers leszen.
  Nem tom miröl mostan Jeszen-
  Szky ur jotja nekem eszem-
  Be, ja, "pazar"
nemde
[beszúrás]
ezen
  Rim!? – végezem.
 
 
  Nem unja még ezt a bohóskodást?
  Haj, az imént komoly, sőt bús valék,
  S az ég tanúm, érzelmem nem hazug.
  Az út azonban gyorsan kanyarog,
  Gyalog megyek s nem tom hová jutok.
  Futok alá a hegyröl s fölfelé
  Elégedetlen baktatok megint.
  Meg int a szirt: a sors, haj, oly kemény,
  S reményt ébreszt a kis virág, tövén.
  S szövén az ábrándok légvárait,
  Szép ágait csodálom a zord tölgynek
  És hölgynek nézem a puha bokort.
  Mikor milyen kép ébred lelkemen
  Velem repül a csábos képzelem.
 
 
 
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: sérülés
Egység: szó
mulatok. Fürdőre nem megyek
  Ámbár csábitnak a kéklő hegyek.
  S bár csodálom a Balaton vizét
  S nem ismerem tenger szinét, ízét.
  De nem megyek. Legjobb barátaim,
  Bizalmasan ök tartnak hátra im.
  Bugyellárisom bosszus mert lakatlan,
  Kasszám oly bus, hogy keble légtelt katlan.
  Csak nem hagyom vigasztalan szegényt
  Ezt a hozzám
[törölt]
« oly hü két jó »
mindig ily hű
[javítás]
legényt.
  S aztán Kánikulának már megnyilt szezonja,
  S hogy gőzfürdjem van rája gondja.
  De most isten vele. Papirosom is fogytán,
  Ideje hogy ha e levél is fogy, tán.
  Üdvvel marad – és hü marad
  Mig egy darab:
  Ne csufoljon, nem illik a'. –
*
A vers
Móricz Zsigmod
Móricz Zsigmond
Fehér könyv című, ifúkori írásait tartalmazó kötetben is megtalálható. Forrás: Móricz Zsigmond, Fehér könyv, kézirat, PIM M. 129.
 
Móricz Zsiga
Móricz Zsigmond
.
 
 
K. J. N!
[szerkesztői feloldás] Kedves
Janka
Holics Janka
Nagysám!
 
  !  
 
  Jaj de hamis minden lány,
  Jaj de gonosz, mind a hány!
  Egy: kis hamis, más: nagy hamis; –
  Tán maga is, tán tudja is, –
  Az a levél… s rózsalevél… hogy néz rám!…
 
 
  Hogy mosolyog, hogy regől…
  Haszontalan Zephirről.
  Mert hazudott a csintalan,
  Hiszen itt
volt
[beszúrás]
, hüs éjfelen
  Itt susogott, s visza osont, hogy nap kőlt.
 
 
  Mert azt mondja, nem bolond
  Itt maradni, hol egy – mond
  Izetlenked' és nincs elég
  Rózsa, erdő sem üde lég,
  Visszamegyen, hisz
Vashegyen
Vashegy
az – giom*
 
 
  S nap sem tüzött oly heven
  A "vibráló étheren".
  (A physika szép Madámját
  S S...n urnak ő "ma dame-"ját
  Majd meg kérdjük, e phrasis itt – mit tegyen.)
 
  *(pri-vi-lé-) giom. (Icziri-picziri poética licentia.)
*
Költői szabadság (latin).