Zempléni Árpád – Móricz Zsigmond (1912-12-15)

  1912 deczember 15...  

  Kedves  ! Fogadd hódoló szerencsekivánataimat legújabb sikeredhez. Engem betegségem gátolt szerda óta a ki menetelben (ágyba szögezett a hurút és izzadás!) hogy én lehettem volna a 19-ik jelenlévő rád szavazó. Mert a távol maradtak közül alkalmasint még vagy 40 emberképű tollas mossziő és madám rád szavazott volna. Adja Numi Tarom, hogy sokáig viseld e diszt és a   nevét

rucskoló

[bizonytalan olvasat]

társaságnak új meg új sikereket szerezzél. Engem ötödéves nyavalyám gátolt meg ebben a törekvésemben. Most már csak "áldok és testálok", de egyhamar nem szavalok, mert se lelkem írni, se szívem elszavalni aligha volna valamit! Napot és levegőt, amit magamnak is rajongva kívánok, azt adjon az Ég neked is, hogy magyar lelkünk legmagyarját ki tudjuk fejezni erősen, igazán. Mi, stock magyarok, mégis csak legjobban megtaláljuk az igazi magyar hangot, jobban mint a zsidó író meg a czigány zenész. De hát:  

  Magad, Uram, Ha Szolgád Nincs! (In hoc Signo vincimus!) Magyar csak magyar lehet! De még az se mindíg.   kellene még, (azután még  !) és volna volna ottan banda, hős   mezején! Fel tenyészne az művészet hazánk ugar mezején. Kézcsók. Üdvözlet! Szerető  

   

  IV. Bástya-útcza 11 sz. a.