Móricz Zsigmond – Holics Janka [1911-02-08 és 1915-04-27 között]

 

Levél


facsimile
facsimile
Még egy levél.  
 
  Mostan jövök az ebédről jó a kedvem ennél fogva,
  Volt husleves, csirke a mely részben itt van a fogamba.
  Ittam hozzá ásványvizet, mert nem merek mostan csapit,
  Salvátort
*
A
szinyelipóci
Szinyelipóc
Salvator-forrás gyógyhatású ásványvize.
kérek azt mondám, azt nem kapok másutt csak itt.
  Igyál fiam van még elég kaptunk reá egy forintot,
 
Janka
Holics Janka
adott a lánynak hogy vegyen rajta vizet pintot
  Az igaz hogy én azt mindjárt el is kértem Juliskától
  S oda adtam a suszternek ki megtalpalt valamikor
  valamit és itt volt
épen
[szerkesztői feloldás] éppen
s kérte diját munkájának,
  Ilyen igaz haszna lőn a
Janka
Holics Janka
kedves forintjának.
*
Apai ági unokatestvéreinek családjánál tett látogatásáról szóló tréfás verseslevél.
 
 
 
András
Papp András
ott volt, annak is volt most egy fura cifra dolga,
  Összeveszett a
nejével
Fekete Etelka
, mert az azt hitte megcsalta.
  tegnap
:
[beszúrás]
ugy volt, hogy
[törölt]
« az »
András
Papp András
a
[beszúrás]
tárcájának belsejében
  eldugott egy koronácskát
felesége
Fekete Etelka
elől, melyen
  jó
nénjének
Papp Mária
akart venni valamit, ha megjön mostan,
  és
Etelke
Fekete Etelka
[törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
me
[beszúrás]
gtalálta véletlenül aztat ottan.
  Mikor a sok csirkét kellett a vasutról kiváltani,
  s egy forintnál többet kellett érette ám ki is adni,
  és amikor hazahozták a vasutról a nagy pakkot,
  mondja
Etus
Fekete Etelka
, add csak
András
Papp András
a tárcádat, hadd lelek ott
  tiz fillért borravalónak, mondja
András
Papp András
nincsen benne.
  ám
Etelka
Fekete Etelka
tapogatja, kutatja, hogy hátha lenne.
  "Nini
András
Papp András
valami pénz van becsuszva a bélésbe"
  ""Nincsen abba csak egy gomb van"" szól
András
Papp András
nagy ijedtébe.
  De bizony ez pénz, meglátod! Azt bizony te meg nem látod!
  És kikapja a tárcáját, hogy a szeme is szikrázott.
  Erre
Etel
Fekete Etelka
azt se tudja él e hal e ugy elámul,
  Hisz ez engem mostan megcsal, látom én az orcájárul!
  Lett nagy sirás, veszekedés a minek a vége a lett,
  Hogy az asszony otthon maradt és nem jött el tegnap velek.
  Hanem
Andorásnak
Papp András
furta az oldalát nagyon a baj,
  És el is ment haza tőlünk, mihelyt elmehetett hamar.
  Ma délben oszt
émondotta
[bizonytalan olvasat]
, hogy az
Etus
Fekete Etelka
egész éjjel
  Egy szót sem szólt, de zokogott, ma reggel is jajveszékelt.
  Hogy az nem is korona volt, de legalább tizkoronás,
  beszélhet már, ő nem hiszi,
ép
[szerkesztői feloldás] épp
ugy csalja őt, mint más mást!
  Ő nem marad meg vele, ő el is válik, váljanak el!
  Itt van a száz ötven krona vigye bátyjának rögtön el,
  vegye vissza a könyvet is, nem megy vele házmesternek,
  haza viszi a gyerekét, nem él egy ilyen embernek.
  Hát azt mondja erre
András
Papp András
, ha te ezért tőlem elválsz,
  akkor irok az anyádnak, jöjjön érted mostan mindjárt.
  Le is ült és meg is irta, bélyeget is tett ám reá,
  de mikor oszt ezt
Etelka
Fekete Etelka
asszony saját szemmel látá
  a nyakába borult az ő
szerelemetes
[szerkesztői feloldás] szerelmetes
jó urának,
  s megkérdezte történetét annak a csent koronának.
 
András
Papp András
szépen elmesélte, magyarázta, nem cifrázta,
  és az asszony el is hitte s ugy zokogott, hideg ráz
[törölt]
« a »
ta.
  Soha többet? Soha többet! … Széllyel tépték a levelet,
  S ma is élnek, hogyha megnem haltak a nagy öröm felett.
  Sirt a
mari
Papp Mária
: Édes egyetlen öcsém ez öl meg téged,
  Azért vagy te ilyen száraz, alig van már benned lélek.
  Cudar asszony az az asszony! … Hanem
András
Papp András
pártját fogta,
  Már azt hittem mindjárt kikél egy két szedte vette adta!
  aztán ültünk az asztalhoz s
András
Papp András
nem ült le mivelünk,
  Már ő evett, ő nem jött el ebéd nélkül délbe nekünk!
  / Jól tartotta felesége ne szoruljon más kosztjára!
  " jaj szerelmes öcsém sir csak
Mari
Papp Mária
egyre, be keserves,
  ez az élet
sógorod
Ombodi Lajos
is ilyen komisz, mindig kerget,
  soha se hisz, mindig faggat, semmibe se b
[törölt]
« o »
i
[beszúrás]
zodalmas,
  én is azért vagyok ilyen sovány mint az éhes farkas.
  Kérdem, hát ők min szoktak volt veszekedni, ha ugy esett.
  Mi nem szoktunk, mondja csak hát azon régen egy keveset,
  Hogy az uram az ingét is odatta vón az anyjának,
  Zsák málé liszt m
[törölt]
« i »
e
[beszúrás]
nt mitőlünk, minden féle fajtájának.
  Csak mikor fát vágott, akkor félredugta felét nekik,
  Tőlem lopod, mondtam, nekik? ők az én pulyám kilökik,
  De ha neked a kedvesek, hát vidd adjad én nem bánom,
  még a jó istent se kérem, hogy az ég reájuk roggyon!
 
 
  Ilyen féle épületes beszédeknél csendesedtünk,
  S hogy mindenütt egyformán megy ez az élet meggyőződtünk.
  Igaz! Azon is elsirta magát
Mari
Papp Mária
kezervesen
[szerkesztői feloldás] keservesen
,
  Hogy az anyja a pénzről a mit kiadott
[törölt]
« nagy »
 keservesen,
  Irást vött ő tőle pedig ő nem olyan, letagadja!
  Bezzeg neki mennyi pénze már hetvenöt sok forintja
  van a
sógornéjánál
Fekete Etelka
és semmi irás arról nincsen,
  Nem tudja azt senki már csak én tudom meg a jó isten.
  "Hát mennyi juss jön hazulról?" kérdem tőle békességgel.
  Hát azt mondta Mihály hogy ő kifizet majd tán készpénzzel.
  Száz forintot mondott ű magától, hát én azt se bánom,
  Én nem vagyok olyan hogy fel hányjam hogy min mi a károm,
  Hogy még tán felbecsültessük azt a házat, fődet hummit,
  Az
uram
Ombodi Lajos
ugyan csak mondta, de hát ő se bánja, ej mit!
  De én
tólem
[szerkesztői feloldás] tőlem
nagy bolondság hogy ezt verem ki a gépen,
  mert a fejem fárad ezért befejezem levélkém s nem
  irok többet ilyen hosszan, hanem megyek a dologra,
  mert a télen majd üres lesz bugyelláris és a komra.
 
 
  Isten áldjon édes szivem, ne haragudj, ne is sajnálj,
  mert a gyomrom már ugy érzem rendbe lesz, ha nem is mingyár.
  Csókold meg a kis két
lányom
Móricz Virág és Móricz Gyöngyi
én helyettem, magad helyett
  s kis
Virágomnak
Móricz Virág
kézbesitsd a
naki
[szerkesztői feloldás] neki
szóló levelet!
  S tanitsd meg rá, édes drágám, hogy szeresse
apikáját
Móricz Zsigmond
,
  mert a szivem fájni fog ha letagad majd hogyha meglát.
 
 
  Pá, pá, pá!
  Imádlak, csókollak!
  Ölellek, imádlak!
 
szeretelk
[szerkesztői feloldás] szeretlek
, szeretlek,
  mig el nem temetnek!
  imádlak, imádlak,
  ha látlak, nem látlak!
  szeresd te is
Zsigádat
Móricz Zsigmond
!