Szklenár Teréz – Móricz Zsigmond, Holics Janka [1912-09-02]

  Édes Kedves  

  Hogyan értetek haza? allig várom a tudósítást, hiszem hogy már útban is van.  

  Én, mint megbeszéltük – kiszáltam vissza felé   (sajnáltam hogy nem ) a hol a fáradság utólért, aludtam jót, de azután össze

szedtem

[bizonytalan olvasat]

magamat és két helyen meg vizitéztünk, a hol tudod nagyon becses vagyunk – Kraetsmáréknál és   itt pláne – nem tudom tudod e ki  ?

Hrencsik

Hrencsik Márton, ifj.

  fia, borzasztóan örült nekem legnagyobb sajnálatát fejezte ki a felett hogy téged nem ismerhet menyire örült volna – miért nem jöttél hozá csak egy perczre is?  

    még sört is hozatot a kedvemért ez nagy szó! pláne előtted! sehogy sem akarta tőlem el fogadni hogy én fizesem, az ő vendége vagyok mondja. A Lányok mind othon voltak, jó lármát csaptak  .  

  No hát amint a vonathoz ki felé ballagtam 10 óra előtt,

[törölt]

« s »

kit látok szembe felém jönni a vonattól, mint   úrfit, köszön meg áll illetve vissza fordúl velem, beszél, kérdi: „hát már ki mégy mama? még korán van, én még be megyek nem jön visza velem?” hát csak menj mondom neki vontatva, a guta Ő már feledtől jött. – Kiértem az állomásra, még nem adtak Visszamentem a váróterembe, elmerengtem a semmiségbe unalmamba

bosszuságom s bánatom im,

[bizonytalan olvasat]

minden a szemeim előtt ált meg feledkeztem hogy utazom, csak mikor a nagy zsibongás kiver az én énemből s figyelmeztet hogy jegyet is kell váltanom, persze   többet nem gondoltam. Elindultam hát jegyet váltani akkor megint ki jön nekem szembe más? mint   „hová mégy, nincs még jegyed?” de azért hagyot én váltottam jegyet akkor megint előmbe kerűl, gyere ide fülkébe ülni mama! mondja. én mérges voltam magamra hogy nem siettem s nem ültem már be egy másik kupéba mielőtt találkoztunk volna.  

  Mit volt mit tenni fel száltam,   benn ült szivesen üdvözölt –  

felált

[bizonytalan olvasat]

szintén a kalauz tiltakozása daczára is. Én nagyon nagyon elmélyedtem (hogy mondjam elbámultam) gondoltam drága kis ,   síró arczoskájába keservesen gyönyörködtem gondolkoztam soká sírt e mire irányítátok a figyelmét! ujra vig volt, cseveget tovább! – Most már othon van   ölébe boldogan, vagy fáradtan alszik. – Én is lefeküdtem, aludni akartam, de nem ment –   kérdezte tőlem: tán valami baja van nénikének? Én kedvetlenül feleltem szinte resteltem, de nem tehetek róla, tegyen az aki oka. Ők boldogan csevegtek össze vissza   mintha ki cserélték volna, csak belőle a szó – ez bántot engemet – bár én azt úgy is tudtam és neked is mondtam hogy ne ved számba, azt is mondtam hogy egyformák vagytok t. i. te hasonló helyzetben illetve mikor még nem nyilvános menyaszonya voltál  , ugyan igy viselkedtél velem szemben, nekem is fájt nagyon a leányi bizalmatlanságod, de el mult most már el is felejteném hogy ha ez a drágalátos eset fel nem eleveníti bennem, no de nem azért írom hogy újra áprehenció legyen belőle hanem csak hogy meg mondjam neked őszintén mint anya, nem roszból hanem hogy lásd magadat is a   helyén milyen jól esik az úgye ha valaki ilyen szeretetet mutat és így viselkedik – hiszen tudod hogy mindennél jobban szeretlek, oda adnám a lelkemet érted ha nektek örömet tudnék vagy kedvetekre tenni. nem akarom   pártolni, ne gondold, sőt! – – ha anyja nem volnék bizony rögtön elmennék tőle, de én ettől előre féltem, ösmerve mindketötöket – mert mikor   el utazott Ő már akkor meg változott rögtön   el vitte, és

[törölt]

« elh »

hozta a jó kedvét Jaj, nem akarom ki mondani de vagyok bosszant vizitezés is hogy legalább én nem mentem vled leg alább egy helyre ahol szivesen láttak volna. De hát én már elszoktam én már nem számitok, velem nem szabad jönnöd. Hát már én már csak le tengetem valahogyan az én számkivetet életemet, látom hogy én nem tehetek semmit – a mit tehetnék az tőlem. – No hát értünk, ahol Oszifcsin várt a  , be jöttünk jöttem ez nagy rendetlen ürességbe, hamar el aludtam mert már 1 óra vólt, reggel a szokott időben felébredtem csend van, nem mozog, nem köhög senki, nem kell bilire tenni sem betakarni senkit, vissza feküdtem nem kell früstököt készíteni, dermesztő csend, sírhatok amennyit csak tetszik, de felkelni is kell hiszen ezt a sok felfordulást takarítani kell, és főzni hiszen jönnek ebédre, Vasárnap van, hát csak össze szedtem magamat, amint ki mentem köszönt az öreg és elkezd mondókázni hogy a Nagyságos úr már járt reggel kérdezte hogy: mi történt hát nálunk hogy olyan csend lett minnyájan el utaztak hiszen még tegnap este vagy délbe vagy hogy mondta – beszéltem a fiatal asszonyal hát mondta hogy a kisebb   itt hagyja a mamánál bizony kár vólt azért az egy ostoba szóért ezt tenned nekem, és   a szó szoros értelmében igaza volt abban amit mondot, csak hogy ő nem gondolta meg azt amit mondot – se a   se rád se rám nem gondolt amit ő a dadáról azt én is tudtam, csak nem akartam tudni – már itt nagyon feltünő volt és ezek a cselédek is már majd meg veszet a Miska után gondoltam ezt én úgy is tudtam láttam, csak anyit mondtam hogy akar milyen miközöm hozá csak hogy jó dada no hát arra nevetet a János jó ha nála tetszenek lenni de én láttam stb. gondoltam magamba én is láttam! Azért csak arra figyelmeztetlek hogy a   rá magára soha. Ha úgy folytatja mint már itt kezdte hát nem tudom hogy fogod ki birni addig

[törölt]

« másfél »

egy hónapig ámbár ott most megint új hát csak jó lesz csak a gyerekeket rá ne bízd! Én e héten megyek , és ha a házat ki nem adom, akor úgy rendezkedem hogy én oda megyek telelni és – szóval lakni, azt hiszem ez lesz a legjobb, így még némileg érvényesülhetek, így nem mondhatja egyik sem „Te itt nem számítasz” oda bátran jöhet és bátran fogadhatom mindegyiket. fel akartam adni a levelet, de már főzni kell és már éstig úgyis mind egy és tán jön töletek is hát arra is felelek egyben.  

  Az én levelem szépen elmaradot nem csak le maradot – hétfőn befejezetlenűl várva töletek (jöt is) hogy arra is rögtön felelek. Délben az ebédnél adta ide   a leveledet melynek igazán nagyon megörültem és még a tartalmának igazán mindent el feledem és mennék rögtön hozátok, de nem lehet, édes kedves szegénykéim hát hibázok nektek! tudom, de ti is nekem hát a bizony még ebbe a hónapba itt kellet vón maradnia. Hát a  ? látod, látod nem jó lett volna itt el választanom őtt – rajtad is csak segítettem volna (a másik nem köt le anyira) nekem örömem kedves foglalkozásom lett volna és neki azt hiszem a legjobb, olyan hatalmasan fejlődött volna most már. A dada is hiányzik most az ebédnél még mindég van elég neki való étel még nem tanultam meg keveset főzni, szóval nekem már semmi (csak öröm) lett volna, neked meg könnyebb lett volna a kezdet kevesebbel, de már hiába! meg kell szokni és mármost másról irni igy van az életben, ami egynek jó vagy örömet okoz, másiknak épen az bánatot okoz,   boldogan várt én szomoruan kisértem és itt maradtam szomorkodni  

  Kébzelem hogy   boldog vólt! De ő akkor is boldog lett volna ha te a kis   érkezel meg s a   nekem hagyod hogy én is bóldog legyek – no de mégis csak erről írok de már igazán másról irok  

  Hát siratta szegényke a kocsit? most már rendbe van? reménylem semi baja. hiszen ott a dada. Most már 3 szor kap tejet? a tejcsarnokból? reménylem nem fogod többet fehérkereszti tejes vizet adni neki? erre neki igazán nincs,

nemis

[szerkesztői feloldás] nem is

volt, soha szüksége. Neki több van szüksége.  

  örülök hogy már rendbe lesztek és hogy meg vagy elégedve a lakással. – Most itt is hüvös van már, el kell a meleg sparhert, a legyek eltüntek, s a mi még marad, hulnak, és nem is csipnek már.  

  Hogy menjek el pár hétre, – szivesen tenném, no majd erről rá érünk még írni, majd ha meg járom meg látom mit határozok és el mennék elválasztáshoz talán ha ide adjátok el hoznám, hiszen mindegy ha laknék is ott még több időm lenne őtt gondozni no de mondom erről még rá érünk.  

  Hát én ma tegnap okvetetlen mentem volna ha   nem jelentkezik ismét –   küldözöt hogy menjek hogy   ki tudja jön e, s ha jön is hát még én addig meg járom – azonban én én másképen gondolkozom (  nem gondol nem törődik semmivel ) tehát ha már jön, mégis csak jobb vele mint magamnak, hát már Vasárnapot meg várom, és azután hétfőn akár jön akár nem el megyek. Ezt meg írtam M-nénak is tehát tudják ott is.  

  Most már nem tudom van e még irni valóm és már unom is gyengülnek karjaim lábaim.  

  Ha lesz irni valóm majd meg írom ez után gyakrabban különösön ha ezek a nyomasztóan terhes hivatalos levelezések meg szünnek s a vagy így vagy úgy rendbe leszek.  

  Ha ezeket az adoságaimat le törlöm meg lehetsz győződve hogy csekély jövedelmemet csak gyermekeim látogatására forditandom, ha meg élem  

  Szegény édes drága jó  ! óh, óh, miért kellet még küldenem , – – Nem jön vissza közénk soha, soha, ott a szobád! A babák dada felögyelete alatt. Óh de hiányzol istenem, istenem... ah mit is irjak még ah de zagyva az én egész ész járásom gondolkozásom minden Csak már ez a csapás ne ért volna! ... –  

  Hát a kenőcsöt én elküldtem volna úgy is. Nem lehet azt levél alakjában küldök mellette a   kis

[törölt]

« tizórait »

kampotat – és ezt az övet majd mosd ki ezt csak mutatónak csináltam össze ha hoszu a kántarja ted keresztbe hátul ugy mint oda fogtam vagy amint kívánkozik úgy ted de ez azt hiszem jó lesz neki melény melett is lehet használni a nélkül is.  

  Az asztalra nézve: én nem tudom hogy kináltam vólna Májernének éppen azt az asztalt, azt hiszem az   is jó lesz vagy bár hová de csak legyen nála ameddig de mond meg hogy kiméljék és a zárat el ne rontsák nem tudom nyitva van e? ha nincs nyitva valahogy fel ne törjék majd inkább el küldöm a kulcsot azaz: hogy arra nekik nincs szükségük ha nyitva van használják úgy és ha be van csukva hadják úgy, ne használják. A két szék poloskájára pedig azt mondom hogy csak porozd gyakran és petroleumozd bentről, nem lesznek.  

  isten áldjon meg édes kedves  

  csokol Szerető  

  Még Málinak akartam irni de máskor csak csokolom ött a földjét eladom csak irja meg az árát menyiért adjam már van vevöje.  

    elfelejtettem irni nem sokat beszélek vele ö igyekszik jó kedvö lenni és beszélni akarna tán de nekem el ment a kedvem egyelöre még sem adtam átt neki  

  Tehát meg érkezett   minden féle prezentekkel felpakkolva  

  pakba akartam a levelet küldeni de félek hogy ki bontják meg találják s meg büntetnek inkább igy küldöm