Móricz Zsigmond – Révai Mór [1913-10-15]

  Nagyságos  

    urnak  

  .  

  Mélyen tisztelt  ,  

  a

[törölt]

« Tavaszon, »

a nyár elején történt megbeszéléseinkre s az ön két izbeni szives levelére csak most válaszolok, mert csak most alakult ki végleges meggyőződésem.  

  Az a terv, amelyet elöttem felvetni méltóztatott, hogy „irassék meg a magyar népmeséknek egy olyan gyüjteménye, amelyben ki vannak válogatva a legszebb meséink és ne ezzel az örökös „Egyszer volt hol nem volt” formával ahogy minden paraszt mese van irva, hanem könnyen, irodalmi stilusban és megtisztitva szennytöl és fölösleges dolgoktól ismétlésektől,” – mondom ez a terv nagyon tetszetős és kellemes, de ha az ember megpróbálja megvalósitani, rájön, hogy nemcsakhogy nem egyszerü dolog, de lehetetlen.  

  És én biztos vagyok benne, hogy hiába is vállalkoznék rá akárki, ezt nem csinálhatja meg.  

  A magyar mesekincs, az egy önálló kincs, amelyet ujjá átverni tilos és veszélyes. Egyszerű purgálás, kasztrálás: nem irodalmi feladat; tanároknak való lelketlen szórakozás. Az irói ujrairás pedig nem történhetik a népi elbeszélő intenciói szerint. Némely meséből szindarabot, másikból egy szimfonikus hangversenyt lehetne komponálni.

[törölt]

« Épen »

Csirájában kapja az ember ezeket a témákat s ugy elnőnek, ellombosodnak, hogy mire felébredek, mindig valami kolosszális építmény légvára dagad fel előttem. Mert a legegyszerűbb népmes

[törölt]

« ében is ott van az Ali bűvös palackjának bedugaszolt, »

is , amelyből, ha kifeszítjük a dugót, egekig növő óriás szellem buj ki belölük.  

  Nincs tehát más reményem, csak az, hogy a saját meséskönyvemet irom meg valaha, amely nem népmese gyűjtemény többé. Mint ahogy az Állatmeséimet  csináltam. Csak az a baj, hogy az állatmesék csupán elemei a magyar népmesekincsnek, ellenben a mesék gyökerei egy nagy fantáziának. Igy ha az Állatmesékben  meg is maradtam eléggé a nép s a gyermek egyszerű látkörében, a meséknél alig lehet a filozófiai belső arányoktól szabadulni, ami elönyére válik az irói munkának, de gyerekkönyvnél sulyos teher.  

  Különben ismételten köszönöm szives figyelmét s maradok igaz hive  

   

  1913 nov. 15