Tóth Győzőné – Móricz Zsigmond (1913-10-10)

  Tisztelt  !  

  Levelét megkaptam és a legnagyobb sajnálattal kénytelen vagyok önnel tudatni, hogy azt a pénzt a melyet önök   betegségekor, tehát a legnagyobb szükségünk idején oly szivesen kölcsönöztek, jelenleg visza adni nincs modunkban.  

  Mentségemül szolgaljon, hogy a vissza fizetést illetőleg kölcsönösen tévedésben voltunk, mert a midön én (igaz más célra,) de mégis kölcsönt kértem, ugy hozzá tettem, hogy azt csak három év alatt tudom visszafizetni, mert én tudtam, hogy   megszabot fizetéséböl kölcsönt előbb nem törleszthetek. Meg erösitett e-beli hitemben, kedves  , a kinek midön egy izben nálunk volt, ezt meg mondottam, söt utolso kamatfizetésem alkalmával is megemlitettem, hogy 1914 február havában megkezdem a törlesztést és Ő azt helyben hagyta. – Csak igazolásomra hozom föl ezeket, mert természetes, hogy egy hivatalnok ember aki pusztán fizetésére van utalva, az egyik honapról a másikra ily nagy összeget előteremteni nem tud. Ha tavasszal tudom eszt, ugy bár mi modon, de igyekeztem volna legalább részben ezen becsületbeli kötelezetségemnek eleget tenni és meg mi nem tartozunk azon emberek közé, kik csak a jótétemény elfogadásakor hangoztatják a köszönetét és hálát, mi ezt a szivességünket soha sem fogjuk elfeledni. Kérem ne haragudjanak ezért reánk, de a legjobb akarat mellett is csak február 1 kezdve tudok havonta 60 koronát törleszteni.  

  Azonban talán meg felelne és lehetne a dolgot rendbe hozni ugy, hogy önök egy 800 koronás váltot bocsátanának ki, a melyen férjem és én volnánk a jot állok, azt egy banknál beváltani, a váltó kamatait mind a törlesztést, mi válaljuk s pedig (lehetöleg többet is) de a legkevesebb 100 negyedévi törlesztéssel. Ez az egyetlen mod, hogy önöket pénzükhöz juttassam.  

  A valtó kibocsátoi mi nem lehetünk, mert   zárkozott természeténél fogva nincs oly embere ki neki jot állna, jot alló nélkül pedig nincs pénz. Jot allónak azonban megfelel, mert 1500 ezerötszáz korona lefoglalható fizetése van a mely esetleges nyugdijazásakor sem száll alá. Ujból igen kérem bocsássanak meg, hogy akaratunkon kivül Önöknek kelemetlenséget okozunk és hidjék meg, hogy ez nekünk végtelennül rosszul esik, de nincs modunkban azon változtatni.  

  Szives válaszukat várva, mindannyijukat szivből üdvözölve maradtam szeretettel igaz hivük  

  1913 X/10.