Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1913-10-07)

  Okt. 7-1913  

  Édes  ;  

  Mindennap azt hittem eddig hogy kitudunk menni, de nem tudtunk s most már én a magam részéről nem is tudok. Vasárnap estve indulok innen felé ugy hogy addig annyira elleszek foglalva különböző dolgokkal hogy most már nem is gondolhatok egy napi vacatióra. Szerettem volna ha ti még egyszer bejöhettetek volna, szerettem volna hogyha még egyszer találkozhattunk volna, – ha tehetitek tegyétek meg. rá alkalmat idebenn.  

  Hogy én mikor jövök most ismét vissza igazán nem tudom. Ez olyan nagy kérdés hogy erre még válaszolni sem lehet. Lehet hogy itthon leszek egy pár hónap mulva, lehet hogy három év mulva ismét, de az is meglehet, hogyha Australiába megyünk át hogy többet nem is jövök vissza. Igen nyugodt lélekkel megyek el. Láttam azokat akikre gondolhattam látó szemekkel, találkoztam mindnyájotokkal kivéve  .  

  Boldoggá tett hogy olyan nagy szeretettel fogadott mindenki, – fogadtatok ti, – te akit valamikor ugy megbántottam. Sohasem fogom elfelejteni.  

  A családom még itthon marad, de az Ő maradások hosszusága is nagyon bizonytalan valami. Lehet itthon lesznek tavaszig, lehet hogy hónap mulva jönnek utánnam.  

  Ha teheted adj nekem egy egy példányt minden munkádból, hogy magammal vigyem.  

  Isten áldjon meg mindnyájotokat. Gondoljatok rám szeretettel.  

  Csókolom a s benneteket  

  szerető testvéred