Vende Aladár – Móricz Zsigmond (1913-03-07)

  913 febr. 7.  

  Tisztelt  !  

  Én is elolvastam levelét, melynek tartalmát akár előre is lediktálhattam volna, annyira tudtam, hogy Ön   mit fog válaszolni, a minthogy az Ön álláspontjából mást nem is válaszolhatott.  

  Ön egyszer azt irta nékem, hogy „Legszigorubb, de legigazabb kritikusomnak.” Ez a körülmény, továbbá az az őszinte rokonszenv, mellyel Ön iránt viseltetem, késztet arra, hogy levelére én válaszoljak.  

  Legtávolabb áll tőlünk, hogy az Ön irói nagy kvalitásait kétségbe vonjuk. A "Három boldog ember ” meséjét élvezettel olvastuk és halgatnám a Pezőfi Társaságban[PIM]; de visszatetszést szülne, és bizonyos kinos érzést váltana ki bennem, ha azt pl. egy   salonban, vagy – hogy ne menjünk oly messze – gr.   salonjában kellene azt végighalgatnom. Pedig a sujet ott sem változik, csak a millieu más.  

  Igy vagyunk mi is. Az Ön meséje, éppen mert gyöngye a népköltésnek és egy irodalmi müfajnak, megkivánja a megfelelő keretet, hogy az Öntől is várt hatást kiváltsa, hacsak olyanforma hatásra nem pályázik, mint a milyent egy gatyás paraszt megjelenése keltene, egy – elite-bálon.  

  No meg aztán az oly kifejezések, mint „büdös” stb. nagyon vegyes közönségü szinházban, nagy felolvasótermekben és hasonlyó lyókkal foglalkozó könyvekben vagy folyóiratokban, még megjárják

[törölt]

« ! »

négyszemközt az utczán, nagy ritkán én is használom ezt a kifejezést; de a leányomnak a szájára ütnék, ha előttem használná; a lakásán pedig bizonyára Ön sem türne büdösséget. Akármilyen emberi és természetes a – szar, mégis csak ronda. Hogy sokan vannak, a kiket az ilyen szaftos köpések nem bántanak, az gusztus dolga és nem változtat a lényegen. És ha valaki előttem tisztesség szólván koszról beszél, önkéntelenül vakaródzom. Ez is hatás. Nem szólva arról, hogy erről a témáról stilszerüen csak „érdekeltek” és orvosok előtt lehet beszélni.  

  Sokkal kisebb pontnak tartom magamat, semhogy utjából, melynek eddigi sikereit köszönheti, eltérithessem. De ez nem is szándékom, már azért sem, mert Önnek is igaza van és mert az Öntől kultivált irányra is feltétlenül szükség van; mi azonban nem ezt az irányt kultiváljuk.  

  Igaz szeretettel, öreg, morózus barátja