Levél

nagyon sajnálom, hogy a Három boldog ember
kiérezte volna, hogy itt a magyar népnek, sőt minden
népköltésnek egyik legmélyebb és
*
nem találkozott Benned azzal a belső egyszerű emberi érzéssel, amely
Móricz Zsigmond, "Három boldog ember", Magyar Figyelő 3 (1913): 2:26–40.
[törölt]
« föl »[törölt]
« legdrágább »legizzóbb
mese [javítás]
[törölt]
« gyöngyével találkozik. »drágakövével kerül szembe.
[javítás]
Amennyire én
sikerült sok uj szinét és tüzét megcsillogtatni e
nemes
meg
csiszoltam, az [beszúrás]
[törölt]
« talán
még »bizonyára
nem elég klasszikus, bár azt hiszem
[javítás]
[törölt]
« egyben-másban »[törölt]
« gyémántnak. »
Ha a Petőfiben nem ezzel foglalok széket, annak csak az az egy oka lehet, hogy a felolvasása tulhaladja az én
előadó képességeimet.