Szerényi Sándor, Spisszák Katalin – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1913-02-14)

  , 1913 Február 14 ^én  

  Kedves !  

  Szerencsésen hazaérkeztem a három éjszaka nagyon megviselt, alig tudtam magamhoz jönni, most hála légyen az Istennek megy a dolog, s azért a többi között nektek is irok és pedig három okból. –  

  Elöször, hogy megírjam csak a jövő héten kaptok vajat, a   maga akarja megbeszélni a dolgot  ;  

  Másodszor, hogy felkérjelek tegyétek el az ott hagyott tula-ezüst dohány tárczámat, elgondolhatjátok, nem szántszándékkal hagytam ott, – talán azért hogy újra alkalmatlankodjak nálatok és szives látástokért alkalmat keressek a köszönésre, – mert hisz arra jóformán éjjel nappal szükségem van, hanem igazán azért feledtem el, hogy nem akarva is kénytelen legyek rokoni kedves körötöket felkeresni. Ez igazán fatum, az én sajátságos fatumom, e tárgyakat hiába küldetem el póstán, még is hozzátok utal az a fatum, azért nem is zaklatlak a küldéssel, hanem kérlek szépen benneteket tegyétek el addigra, míg vagy ti jöttök hozzánk vagy én szólok be hozzátok érte, mert ottan már nem akarok hadiszállást tartani nálatok, mert kifundáltam az eszem tokjában, hogy talán azért nem jöttök mi hozzánk, nehogy mi alkalmatlankodjunk egyik vagy a másik nálatok.  

  Végre harmadszor azért, hogy a   igérteket megküldjem. Itt 3om rendbeli különféle alkalmakra és különféle időben megírt történet van, olvasd el s tedd el felhasználás után, hogyha netán szükségem volna azokra, hogy visszaadhasd. Különben sajnálom, hogy töled bucsúzhattam, fogadd ezuttal is rokoni csókomat. Ide csatoltam még a Pesti Hírlap[PIM] számára megírt horvát igazságszolgáltatási dolgot, ha terhedre nem esik olvasd el magad is és épülj belöle ha tudsz, s aztán ha – ismét mondom – terhedre nem esik juttasd el a szerkesztőségbe. Hirtelen kaptam le, a stilus sem lesz ragyogó, az irás sem valami olvasható, de azért hiszem használható! –  

  A   mit csinál, szerettem volna még vele legalább egy nap lenni, hogy történeti családi ügyeinket meghányjuk, vetjük, maradjon ő csak nálatok, mert akkor nem is igen fogok iparkodni nálatok maradni, csak Dr Hoczéék szerint teszem csak tiszteletemet.  

  A   is csókoltatom mindnyájatokkal egyetemben, s azt üzenem neki a   írja meg a mit mondtam. –  

    nagyon örült, hogy az általa küldött disznóság, s kivánkozik ő is utánatok, illetőleg látástok után, de hátha oly messze az a , ő már csak addigra vár míg ti jöhettek mihozzánk, aztán már ő iparkodni fog a látogatást mihamarább visszaadni. –  

  Nál

[törölt]

« ú »

nk ma nagy szél van és hó esik. Isten veletek csókolunk mindnyájatokat a   nagy lányt és a   is  

  szerető