Burghardt Péter – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1913-01-01 után)

  Kedves Nagyságos   és   Barátom!  

  Boldog uj esztendőt kiván igen szivélyesen  

   

  U. i.  

  Ime itt küldök néhány képet a nevezett kutasokból, mivel ő nagysága nem mondta melyik féle tetszik, mindkettőből csináltam. Nem a legjobban sikerült vagy kettő, de nem volt időm már másikat csinálni; nappal sok a dolgom, mikor oly fény van, hogy másolni lehetne.  

  Máskor, különösen este felé és este biz unalmas az élet. Prakszisom nincsen, mert nincs szláv exterieuröm, a mi az itteni szláv népnél (90%) nagyon fontos, ezek minden pillanatban készek volnának Ausztria Magyarországnak – különösen az utóbbinak – hátat fordítani és Nagyszerbiához csatlakozni. A szerb társaság, mely a szlavok többsége szintén nagyon exkluzív. Valamikor nagy (!?) volt a társadalmi élet itten, de botrányok voltak és most csak a ház kapujáig lehet jutni. Pedig ez rossz ügy; már arra gondoltam, hogy megnősülök, de nem akadt még oly hölgy a ki hajlandó lenne lépni velem. Olyan már volna, a ki szép, kedves, házias, okos és a kinek tetszem (!) de pénze az nincsen neki. Ilyen az én szerencsém. Ach jaj, fura az élet. – Más! Multkor voltam itteni gőzfürdőben, mert az is van itten, igazán mondom, node komolyan van, oszt bevertem a fejem 4 cm hosszan a csonthártyáig, oszt' kaptam érte 100 kroneszt. És még panaszkodom, pedig lám van néha szerencséje az embernek, csak meg kell fogni fejjel. Más ujságot nem tudok; legfeljebb, hogy meghalt   bátyám. Lám ezt nem hittem volna, hogy ily „smuczig” legyen az öreg, mert tessen elhinni csak azért halt meg karácsony előtt, hogy ne kelljen karácsonyfát venni a gyerekeknek; igaz szegény ember volt; mert a végrendeletből kitűnt hogy csak egy koronát hagyhatott a fiának. Szegény fiú! A multkor elhelyezték az ezredesünket, (a 78. parancsnoka lett) osztán az egész vasut utcán végig kétoldalt sorfalat állott a legénység (800 ember) virágot hajigált az öreg kocsijába és zsiviózott. Nagyon szép volt; ah ha már én is mehetnék, nem is kéne sorfalas virág, vagy virágos sorfal (amint nem is lesz). – A kis kutyám növekszik testben és szemtelenségben, az egész város ismeri már a nevét „Pici”.  

  Most pedig kezit csókolom  , a puszizom,   üdvözlöm.