Szerényi Sándor – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1912-11-30)

  Kedves !  

  Mind két rendbeli leveleteket vettük, azt is a mely az enyémmel keresztezödött meg a kettős levelet is. Én most kétszer egymásután voltam, s mikor a tejgazdaság tulajdonosát idekérettük én nem voltam hon hirtelen elutaztam, abban a szerencsétlen iskola ügyben, a mely talán most már rövidesen el lesz intézve, a jó   gróf úr intervencziójára, az Isten áldja meg érte!  

    nem tudta a biztos czímet megadni azért nem küldhetett   Úr vajat, de tegnapi napon már az első 5 kgmot elküldötte, s mire levelem hozzátok ér valószínűleg már dicséritek a kenyérre kent produktumunkat. Két hetenkint rendeltem meg utánvét mellett, s miután Pénteken lesznek az ilyen kisebb csomagok feladva tehát Szombaton veszitek kézhez.  

  A   azt írja, hogy majdnem eljöttetek Katalin napjára, hát ez igen kedves lett volna tőletek, hiszen se   se   lefoglalva nem vagytok, nagy örömet szereztetek volna mi nékünk, mert úgy is kevesen voltunk, csupán négy szál vendégünk volt, s legalább is 10 személyt vártunk, sok minden maradt, s ma is a maradt póka, liba, récze és disznópecsenyéken rágódunk, még e héten sem tudjuk annyit készített a  , tehát csak jöhettetek volna a koplalás ellen bebiztosítottalak volna a   feleségemnél, a ki már a sok ígérkezésnek számát sem ismeri, hanem az ő tisztelettevését és látogatását, azon túlra halasztja, a mikor fiatalabb házas rokonaink is megteszik a mire őket az illem szabályok és a művelt társalgó utasítják, elég gyengeség volt tőlem, hogy én e szabályokon túltettem magamat és tolakodásnak is nevezhető, hogy annyiszor alkalmatlankodtam nálatok, de ennek oka   nővérem, a kit édes   és   néni e két boldogult lélek köteles

[törölt]

« látogatásával »

terhelni, illetőleg megtisztelni kötelességemnek tartottam mindenkor, így ment az már évek óta, mire hozzátok szoktam, azon jól eső meggyőződéssel, hogy nálatok nyugalmasan alhatok, s nem kellemetlenkednek és nem háborgatnak az igen sok és több családot számláló, mintsem számlálnak az emberek, értem a poloskákat a melyek különösen a hoteleket és azok vendég szobáit foglalják le s én pénzemmel fizetem meg az ő birodalmukba való behatolást, s ők nyugtalanításukkal marnak ki országukból.  

  Szeretet és önzés vezérelt egyidejűleg hozzátok, de már   olyan természetű, hogy szereti a rendet és rangot megtartani, a mit neki rosz néven venni nem is lehet, ha tekintetbe vesszük, hogy nagy elődjei közzé számítja még   is a házi asszonyok példányképét és az

árvai

[bizonytalan olvasat]

házak büszkeségét, így hát neked is   valamint gyermekeidnek és aranyos kis unokáidnak bele kell törődnötök   jogos magatartásába, de ez nem zárja ki azt, hogy ő előzékeny rokoni indulatával és vágyódással titeket ismerni és ölelni nem óhajtana.  

  Ennyit okadatásúl az én oda szemtelenkedéseimről és a   szerény és korrekt viselkedéséről.  

  A ki katona annak bizony mennie kell mostan, de nem bizonyos, hogy a czélzásra is emelhetik e ők fegyverüket és ha erre is rá kerül a sor, nem mindegyik fogja harapni a deres füvet, a jó Isten ott is óvja, védi a benne bízókat, s a kik észszel csinálják a véres színjátékot is, ha muszáj, a   is, ha elmegy muszka a vagy a szerb hátakat porolni a jóságos Isten különös és kiváló oltalmába ajánld és ajánljuk.  

    nővérem nekem olyan Jeremiás siralmaival tömött levelet írt, szegényt én is eléggé sajnálom, hogy ő oly elégedetlen az Isten által számára kimért özvegyi utjával, a te sorsod sokkal szánalmasabb volna, ha oly tiszteletre méltó és kedves vőd és leányod nem volna, rád csekélyke nyugdíjad mellett jobban ráférne a pénzbeli segítség és te tőled még soha sem hallottam édes   ilynémű hangokat, sőt dicséretedre legyen mondva, az Isten rendelésben való megnyugovás vezeti további sorsodat, az elégedetlenségnek semmi hurján sem játszol, míg   a legfelső É hurokat pengeti, s magát és másokat szomorítja, sőt másokat bánt és sért s háládatlanságot mutat azok iránt a kiknek tartozik háládatossággal, oly nagyon reá ragadt a megboldogúlt   önzése és anyagias vágya, hogy nem ismerek reá benne a leánykori  , nővéremre, mert hogy valaki 700 jövedelméből 3 nem bír áldozni arra, hogy  ,   és   találkozhasson, azt józan ésszel felfogni nem bírom és ebből oly nagy fait accomplit csinálni, szégyen és bűn, de majd írok neki és magához térítem, mert abban a bűnös állapotban csak nem hagyhatom, hogy ő   okozza azért, hogy ő magas özvegyi, gyermeki és testvéri gondolataihoz mindentudóságot nem mutatott és neki mindentudóságával fel nem ajánlott 3 forintot, hogy hogy lehet valaki ily szőr szál hasogató, nem értem igazán nem értem. Aztán az sem jellem és nem eljárás   a gondviselőjét a   bántalmazni, hiszen józan észszel nem foghatja-e azt fel, hogy bizony   leánya neki mindég közelebb fog állni a szívéhez, mint én vagy ő, bennünket nem hordozott szíve alatt, de   igen! És végtére én   pogány embernek mondanám, ha ő feleségéről másként gondoskodott volna, mint a hogy gondoskodott, de így csak is dícséretet érdemel, hogy esetleg nem nyújt néki kegyelem és a koldulás pálczáját a kezébe.  

  Ha   oly nagy szerencsétlenségbe behelyezve látja magát, úgy senki, még boldogúlt   sem, még kevésbé más ember, avagy pláne az Isten helyezte abba bele, hanemcsak szerencsétlen képzelődése és önhitsége, a mely csak kedvezésre vár és a meddő tehénből is kihuzná a borjut, természete az oka. –  

  Csókolunk a legidősebbtől a legkisebbikig  

  1912 Novb. 30  

  szerető és hálás rokonaitok