Szilágyi Julianna – Móricz Zsigmond (1912-08-09)

  Édes   !  

  Tudom mikor levelem meglátja már fél tőle, hát most bizon megint egy

[törölt]

« va »

nagy szivességre kérem, ugyanis hogy legyen szives engem kisegiteni egy időre, 200 száz forintal, én fizetem a kamatott a menyit a bank fizet, és ugye hiszem rajta hogy mielőbb befizethessem nem kérem én csak ugy hogy most igérem hogy kifizetem és aztán pedig el felet kezem róla, tegye meg   olyan nagy szükség be vagyok hogy ilyenbe még soha nem voltam és nem tudok hova folyamodni mert hidgye meg hogy nagyon röstellem de hát nem tudok mit tenni, nagyon kérem legyen és könyörüljön rajtam, oly nehéz a

megélhetésem

[bizonytalan olvasat]

pedig nem prédálok de hát mi az én jövedelmem a drága világba, irtam én magának de nem válaszolt és kértem ha lehetne valami biztosat ki eszközöltetni a neveltetésére.  

  Jankának is kérem szives pártfogását, ha nem biznak a

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

szavamba ugy adok irást, és kérem ha lehet levelem vétele után küldessék a pénzt és a kamatott fizetem pontosan és ha Isten segit ugy még januárba köszönettel vissza fizetem.   vártam mért nem jöt? Azért is nem mentem sehová a vakáczióba, de most majd   szeretnék menni az ősszel.  

  Magok hol nyaraltak? Vagy még nincsenek oda haza? Hogy vannak? Hány gyerekök van? Kérem legyenek elnézők az össze vissza kuszalt sorok és betűk ért, de, oly ideges vagyok mindég én soha nem tudom a maguk czimét borzasztó feledékeny vagyok el feledek mindent.  

  Még egyszer kérem Zsiga segitsen rajtam mert igen nehéz helyzetbe vagyok, neféljen mert kifizetem, és míg nálam lesz a pénz addig fizetem a rendes kamatott. Jankát csokolom a együtt, magát üdvözöljük.  

  , 912. aug. 9.