Móricz Zsigmond – Holics Janka (1912-05-25)

  Nagyságos  

     

  urasszonynak  

  Sanatorium  

  Mély út  

   , felkeltem, a kis   még alszik,   is.   nagyon jól utazott. Egy percig sem lankadt el, folyton

raplizott

[bizonytalan olvasat]

dalolt, játszott, hazáig friss volt. A nyelve már nem fehér, már a vonatban bámulva néztem, hogy egészen megpirosodott, s azzal nőtt a kedve. Mikor bezárkoztunk, lefeküdt: Most aludni kell ugye apuka? (Tudta a rendet, mert mikor jöttünk is ugy volt.) Fekszik, fekszik, egyszer csak elkezd dalolni: Node méltó ságo súúúr Nemszo kásö ! Ezt eldalolta százszor, akkor kijelentette: Mán nem alszom tovább! Akkor aztán játszani kellett vele . a rend és béke helyre állott, ablaktalan villanyosokon haza jöttünk.   rögtön megkapta az üzenetet, de természetben nem.   is kérte a puszit, de "Neked nem küldött anyuka, csak   meg  !" Egy kis kávét evett. Az uton megette a fél zsemlyét, 2-3 cikk naranccsal, s egy kis zsiros kenyeret. Nagyszerü út volt s nagyszerü éjszaka. Itthon semmi ujság, most hozzák az ujságot. Csókollak számtalanszor  

  1912. máj. 25. reggel 8. ó.