Szerényi Sándor – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1912-01-19)

  1912 Január 19^én  

  Kedves Rokonaink,   és  !  

  Új év alkalmából küldtem ugyan egy képes lapot czímetekre, de   nem hagy békét folyton unszol írjak nektek, s kérdést intézzek, hogy létetek felől és a is, meg   a mamátokról is, hogy halljunk valamit felőlök, különösen nem készül-e a mama hozzánk, vagy ti nem szánjátok-e már magatokat egyszer arra megnézzétek a mi házunk tájékát is?!  

  Mi ha volna kire hagyni a ház és gazdasság vezetését Gömörbe és hozzátok is egy két órára ellátogatnánk, de nem lehet ám, most születnek a borjúk, már van kettő, a harmadik és negyedik uton vannak, rendes kocsisunk pedig nincs, se oly megbízottunk a kinek felelőségére hagyhatnánk gazdaságunkat, tehát elodázzuk az utazásokat, pedig volna elég helyre a hová kellene mennünk s még sem jutunk ahhoz.  

    különösen mert igéretett, tettem, hogy veszek neki 12 személyre való evö eszközt, most már repülne , de hát én valószínüleg megyek   egyházunk nehány tagjával kihallgatásra és kérvénnyel az iskolánk végett, tehát hoznék onnan neki, de ő azzal a közmondással tart: add meg Uram, de mindjárt! A komissió tudom mily bajos dolog, még is ö felkérné  , ha nézne nekünk, ott a hol a tietek vevödött, de az ám nagy áldozatt messze is van töletek, én legjobban szeretném ha magam is látnám és kialkudhatnám, mert nem szeretek senkit sem okolni, ha a várakozásnak meg nem felelne, ennek okából én terhelni nem akarlak csupán annyit kérek töletek, ha megadnátok a czímet s én aztán az arany-ezüst mívessel levelezésbe bocsátkoznék, meg hogy mennyibe került a Ti ezüst készletetek, hogy a pénzzel készülnék elő, mert ha az Isten éltet névnapomra (Marcz. 18^ra) már szeretné az asszony ha meg volna.  

  Mit tanácsoltok e tekintetben?!  

  E héten mi is erősen a télbe kerültünk, daczára hogy e hó 6^án víllámlás és égzengésben volt részünk, már csusztatják a szánkokat is, a hó egy hat hüvelyk magasságú lehet. –  

  Gömörből a levelek elmaradoztak, ma oda is irok. Istentől áldást a legfőbb dolgokban, előmenetelt kívánva számodra, csókolunk mindnyájan mindnyájatokat  

  s maradok szerető nagybácsitok