Szerényi Sándor – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1911-05-03)

  1911 Május hó 3án  

  Kedves   és  !  

  Nem tudom ki, de azt hiszem   és ezzel tudtomra adta, hogy nagymamátok, az én kedves   nénikém meghalt, csakhogy a telegrammot most Szerdán d. u. 4 óra körül a postával vettem, s ha mehettem volna is végtisztességére, a meghatározott időre oda nem érek, ha a

vállás

[bizonytalan olvasat]

van, akkor mind a ketten eljövünk, de így nem akartam magamat annak kitenni, hogy elkéssek a temetésről, s a tetemes kiadást e nélkül viseljem. A   írtam volna és nála condolealok, de nem tudom, hol tartozkodik most  , azért közvetítéstekkel fogadja, édesanyja, szeretett   elvesztése feletti részvétemet, a gyász a mely érte, az én gyászom is, fájdalma, az én fájdalmam is. Nyugodjanak porhamvai a földnek ölében békében a viszontlátásig, a mely az én részemről ért korom érzetében a közel jövőtől nincs is már oly messze!!  

  Bocsássatok meg, hogy szíves küldeményteket meg nem köszöntük, arczképeteket hiánynélkül azaz sértetlenül kézhez vettük,   nénétek nagyon megörült, hogy legalább így, a képmáson megismerhetett benneteket, köszöni és köszönjük szépen, s lehetőleg viszonozni törekszünk majd, addig is szíves türelmeteket kérjük, egyben kérjük szíves látogatástokat, mert nem merjük addig közös megjelenésünket reprezentálni, a melyet én úgy is már megtörtem, s az ettiketen keresztül gázoltam, győződve, hogy ezt ti olyan nagy bünnek nem tartjátok, de már   nénétek bizony csak kéri szíves látogatástokat, különösen megtehetitek, ha egész könnyen.  

  Arczképedet   a „Tolnai világlapjának” ez évi 16 számában ápr. 16án megtaláltuk, a honnan értesültünk, hogy újra három egyfelvonásos darabod adták elő a nemzeti színházban sikerrel, fogadd e tekintetben is muzsád részére elismerésünket és azt az óhajtást sikerüljön még számára sok darabb.  

  A nővérem, a kis  , most már   nászünnepélyén részt vettetek-é? Hogy ott lettetek volna engem arról senki nem mi éppen abban az időben el nem mehettünk, tehát itthon maradtunk. A fiatalok írtak is már, úgy látszik boldogok illetőleg most meg vannak egymással elégedve.   már igen gyenge nem hiszem hogy utoljára meghalt   temetésére elmerészkedett volna menni, bizonyára nagy és fájdalmas

[törölt]

« f »

benyomással vette a hírt, mert   néni eltávoztával már 8 nőtestvére előzte meg a halálban s ő az egyedüli fiú maga maradt utóljára, most mindig ezen fog töprengeni és e gyötrelmes gondolattal foglalkozni.  

  A múlt télen én sem voltam ám valami fényes egészségben, idegességem nagyon elharapozott és erőt vett akaratomon, de az  -féle „Visnervin” labdacsok nagyon csillapítólag hatnak rám, egykedvűen veszem a kellemes és a kellemetlen benyomásokat is, csupán a veséim fájnak, görbítetten járok, ennek pedig orvossága lesz a fürdő, ha a confirmandusokkal végzek el is fogok ám a nénivel menni.  

  Ha a temetésen részt vettetek írjatok kérlek róla és különösen a rokonok közül kik vettek részt a végtisztességben.  

  A parti czédulából látom, hogy már házasságtok rózsafáján két bimbó díszlik, adja Isten, hogy nyílásuk legyen kedvező és teljes, s egykor ők is rózsabokorrá fejlődjenek, a mikor már tinéktek lesznek az ő hajtásaik azzá, a mik ők voltak a   néninek és nagymamájoknak a  . Isten éltesse őket.  

  Magunkról már írtam is, ha többre vetemednék e tekintetben, akkor csak is súlyos és gondteljes életviszonyról írhatnék, s ha dicsekednem kellene akkor dicsekedhetnék az Úr fegyelmezésével, mert bizony nékünk is a drágaság nyomása alatt kell nyögnünk, nemcsak nektek fővárosi embereknek.  

  Sok a kiadásom és a bevétel kevés, nincs takarmány, nincs tavaszi vetőmag, de ezt persze ti nem értitek, mert mezőgazdasággal nincs bajotok. Megjegyzem, hogy a földtermés, jövedelmemnek főrésze, ha ez nem sikerül avagy elemi csapás éri, akkor oda vagyok, a múlt évben elverte a jég mindennemű vetésemet, károm 1000 korona volt, most a kocsist is a papi készfizetésemből kell eltartani, ez hátravetés, a helyett hogy a gazdaság jövedelmezne, reá kell fizetnem. A szénámat 5 szekérrel eliszapolta az ár, most már e miatt vennem kellet 3 szekérrel, s most a kocsis mondja, hogy újra nincs, az embert majd megüti a guta ilyeneket de hol is vegye az ember mikor nincs már, a kinek eladni valója volt már eladta, a zöldet pedig még nem lehet még egy-két hetet várni kell stb.  

  Hát bizony az élet nem más, mint a létért való küzdés, gond és nyomorúság, boldogok azok, kiket az Úr az igából kifog, s magához hív, boldogok a megholtak ők nyugszanak és a békességhez jutottak.  

  Most már csak, arra kérem a jó Istent, tartson meg kegyelmében és szerelmében a egybe és áldását meg nevonja tőletek soha, hanem sok örömmel ékesítse szülői szíveteket, ezt szívből kívánja nektek  

  1911 Május hó 3án  

  szerető bátyátok  

   

  választ kérek és várok a temetést illetőleg.