Levél
1910.
Endréd
, aug 27.
Barsendréd
Az erdő még nem zöld, de az erdész pompás
zöldségeket beszél. Érdekes volt, legalább azt is láttam,
hogy ültetik a makkot. Azt is, hogy veszik a rőzsét.
itt olyan uri asszony, hogy öröm látni. A milyen
árva és szegény
Petrenka
vett 400 kévét, elég lesz neki őszig, vagy jövő
tavaszig. Édes én eltökéltem magamat, hogyha jövőre ott
maradunk, fával fogunk fűteni. Legfeljebb kétszer annyiba
kerül s az megég a cserépkályhában is. Gyalog jöttünk haza
az erdőről, jó egy órai séta volt, Petrenka Pál
épen
délre értünk ide, 12 órára, s fél egykor indult a
[szerkesztői feloldás] éppen
nagymama
vonata. No az remek volt, hogy folyt le a
lekésés. Ezt majd szóval mondom el. Hanem azt már most
megírom, hogy Szklenár Jozefin
nmama
[szerkesztői feloldás] nagymama
Szklenár Jozefin
Pesten
, a nagy szobákban, modern környezetben, olyan
pompásan helyén van itt, ezek az alacsony szobák öreg,
ajtók, ódon butorok oly kitünő keret őhozzá, hogy én egészen
el voltam ámulva. Már ha nem egyébért, azért kellene venni
egy házat itt, hogy fölhasználjuk őket. Mert ezek az itteni
vén házak öreg asszony nélkül nem érnek semmit sem. S milyen
jókedvü aranyos! Milyen takaros! A feketecsipkés kendője egy
percre sem kerül le a válláról, sem a főkötő! S olyan
jónevelésü néni ő, aki ugyan soha nem rontja a férfiak
mulatságát. Semmit sem követel, mindent megenged, ott lehet
hagyni a szekérnél, hogy fázzon, míg az urak kényelmesen
bejárják a földeket, megnézni, hogy kél a vetés. Igazán
örülök, hogy láttam itt, mert e nélkül nem ismertem volna őt
egészen. Mondtam is neki, hogy van az, hogy itt ilyen
jókedvü otthon meg mindig ideges. – No hát, azt mondja s
nevetett, – itt semmi dolgom csak enni. Semmire sincs
gondom… Osztán ha otthon már egy kicsit többet dolgozok,
osztán elfáradok, hát mindjárt mérges vagyok.
Budapest
Lassan megismerem a falu családjait. A
mert akkor ott
hálnék a másik szobában. De itt
plebánosnál
Fába Simon
*
voltunk ma vizitelni. Délután.
Fába Simon
(1843–1935) Fába Simon
barsendrédi
plébános. Forrás:
Magyarország tiszti cím- és
névtára 32 (1913), 450.
Barsendréd
Nagymama
is ott volt a papkisasszonyhoz! Ez is igen
érdekes látnivaló volt, ez a vén pap. Azt is felhasználom az
uj regényben .Szklenár Jozefin
*
Három óra hosszáig voltunk ott s az a 67 éves ember
agyon beszélte magát, senki egy szót sem szólt azalatt míg
ott voltunk, csak ő. Elmondta a Lobogó
szövétnek cím alatt gyűjtötte
Móricz Zsigmond
a később A fáklya címen megjelenő regény részleteit, melyeket
a Világ[PIM] című lapban
publikált 1910 és 1913 között. Lásd: Móricz Zsigmond
Oláh Gábor
Oláh Gábor
Móricz Zsigmondnak
küldött, 1913. március 8-án kelt
levelét.
Kötetben:
Móricz Zsigmond, A fákyla (Budapest: Athenaeum,
1939).
Móricz Zsigmond
nagysallói
csatát, a mire emlékszik, hat éves gyerek volt
akkor. S különösen sok szamárságot fecsegett, az életnézetét
tárgyalta. Egy rettentő nagy baja van ezeknek a vidéki
embereknek, mind általánosít, rögtön általánossságokban
beszél s lenézik a valóságot, a megfigyelést, az egyszerü
pletykát. Ne adjisten hogy valaki valami apróságot mondana
el, mindent felfujnak elvekké, világnézetté s nekem össze
kell szedni minden kitartásomat, hogy bele ne szóljak, mert
akkor igazán sosincs vége. Mondtam is ma
Nagysalló
Petr-nak
, hogy egy jó pletykás asszonyra volna szükségem,
az egy óra alatt többet tudna nekem elmondani, mint ők egy
hét alatt. (Nem bántam volna, ha Petrenka Pál
nagymama
már elment volna Szklenár Jozefin
[törölt]
« de »Petr
. ugy hortyog, hogy tegnap éjjel se tudtam aludni
tőle, ma délután sem s Petrenka Pál
ép
ebben a percben is rákezdte. Már iszonyu ideges
vagyok, ha meghallom, majd kilel a hideg. ő biztat, hogy
fütyöljek, akkor felébred s megfordul.)
[szerkesztői feloldás] épp
Hol is hagytam el. Azért sokat változott már eddig
is a faluról való ismeretem. Alig várom, hogy
viszont becsesebb is, mert ugy sokkal
mélyebb a benyomás. Szóval mégis csak igaz, hogy a
Jolsvára
menjünk. Csak az a baj, hogy ott a családi
állapot nehezebbé teszi a társasági érintkezést.
Jolsva
[törölt]
« De »[törölt]
« házasítás »házasember
fajsuja nehezebb, mint a
legényé.
[javítás]
Ma megint uj tervem jött. Földet vegyünk édes,
szántóföldet. A szomszéd faluban,
Sallón
már 600 Nagysalló
frt
egy hold föld s itt még lehetne venni 300-al,
legfeljebb 350-el. [szerkesztői feloldás] forint
Petr
. 32 holdat bérel s ez egész vagyon! 5%-ot
biztosan jövedelmez, ha bérbe adja az ember s ez jobb mintha
bankban van a pénz, mert a föld ára rohamosan nő. S ha nem
nő is, ez olyan tőke, a mi soha el nem vész. Igazán az
unokáink unokái is megőrizhetik, míg a pénz elfolyik hamar.
S boldog élet is ez a falusi élet. Ha itt élnénk,
elfelejtenék irni magam is. Itt csak enni, inni, aludni s
mezőre járni érdemes, egyéb munka nem munka. S remek dolog,
hogy ezeknek a falusi hivatalnokoknak semmi dolguk. Mióta
itt vagyok Petrenka Pál
Petr
. egy órát összesen sem töltött az irodában, de
ne gondold, hogy én miattam! Azt teszi a mit akar, s engem
visz magával, erdőre, mezőre, szomszéd faluba, szecskát
vágni… s még a segédjének sincs dolga. Ma este ide át volt a
tanító, gramofonoztak nagyban.
Petrenka Pál
Ma sokat gondoltam rád édes. A hol jártam,
mindenütt magam mellé képzeltelek. Nagyon bánt, hogy nem
irsz egy sort sem. Nem érdemlem? Vagy semmi baj? Vagy sok
baj? A
babáról
sem írsz, egyébről sem. Mintha nem is én volnék
én, hanem az a régi diák, a ki falut járt valaha s akinek
soha se jött sehonnan egy sor írás sem, mert nem volt
honnan. Szomoru sors volna így élni! Azt mondtam, hogy
szombaton megyek haza, de ha lesz még valami ürügyem,
vasárnap is itt leszek. És most csókollak, csókolgatlak édes
tetőtől-talpig! Csak jussak hozzád! Imádlak
Móricz Virág