Móricz Zsigmond – Holics Janka (1910-08-27)

  1910. , aug 27.  

  Édes, édes, drága  !  

  Megint elment egy nap.  

  Délelőtt kinn voltunk az erdőn fáért.  

  Az erdő még nem zöld, de az erdész pompás zöldségeket beszél. Érdekes volt, legalább azt is láttam, hogy ültetik a makkot. Azt is, hogy veszik a rőzsét.   vett 400 kévét, elég lesz neki őszig, vagy jövő tavaszig. Édes én eltökéltem magamat, hogyha jövőre ott maradunk, fával fogunk fűteni. Legfeljebb kétszer annyiba kerül s az megég a cserépkályhában is. Gyalog jöttünk haza az erdőről, jó egy órai séta volt, délre értünk ide, 12 órára, s fél egykor indult a   vonata. No az remek volt, hogy folyt le a lekésés. Ezt majd szóval mondom el. Hanem azt már most megírom, hogy   itt olyan uri asszony, hogy öröm látni. A milyen árva és szegény , a nagy szobákban, modern környezetben, olyan pompásan helyén van itt, ezek az alacsony szobák öreg, ajtók, ódon butorok oly kitünő keret őhozzá, hogy én egészen el voltam ámulva. Már ha nem egyébért, azért kellene venni egy házat itt, hogy fölhasználjuk őket. Mert ezek az itteni vén házak öreg asszony nélkül nem érnek semmit sem. S milyen jókedvü aranyos! Milyen takaros! A feketecsipkés kendője egy percre sem kerül le a válláról, sem a főkötő! S olyan jónevelésü néni ő, aki ugyan soha nem rontja a férfiak mulatságát. Semmit sem követel, mindent megenged, ott lehet hagyni a szekérnél, hogy fázzon, míg az urak kényelmesen bejárják a földeket, megnézni, hogy kél a vetés. Igazán örülök, hogy láttam itt, mert e nélkül nem ismertem volna őt egészen. Mondtam is neki, hogy van az, hogy itt ilyen jókedvü otthon meg mindig ideges. – No hát, azt mondja s nevetett, – itt semmi dolgom csak enni. Semmire sincs gondom… Osztán ha otthon már egy kicsit többet dolgozok, osztán elfáradok, hát mindjárt mérges vagyok.  

  Nem kedves? De ő a milyen kedvesen mondta!  

  Lassan megismerem a falu családjait. A   voltunk ma vizitelni. Délután.   is ott volt a papkisasszonyhoz! Ez is igen érdekes látnivaló volt, ez a vén pap. Azt is felhasználom az uj regényben . Három óra hosszáig voltunk ott s az a 67 éves ember agyon beszélte magát, senki egy szót sem szólt azalatt míg ott voltunk, csak ő. Elmondta a csatát, a mire emlékszik, hat éves gyerek volt akkor. S különösen sok szamárságot fecsegett, az életnézetét tárgyalta. Egy rettentő nagy baja van ezeknek a vidéki embereknek, mind általánosít, rögtön általánossságokban beszél s lenézik a valóságot, a megfigyelést, az egyszerü pletykát. Ne adjisten hogy valaki valami apróságot mondana el, mindent felfujnak elvekké, világnézetté s nekem össze kell szedni minden kitartásomat, hogy bele ne szóljak, mert akkor igazán sosincs vége. Mondtam is ma  , hogy egy jó pletykás asszonyra volna szükségem, az egy óra alatt többet tudna nekem elmondani, mint ők egy hét alatt. (Nem bántam volna, ha   már elment volna

[törölt]

« de »

mert akkor ott hálnék a másik szobában. De itt  . ugy hortyog, hogy tegnap éjjel se tudtam aludni tőle, ma délután sem s ebben a percben is rákezdte. Már iszonyu ideges vagyok, ha meghallom, majd kilel a hideg. ő biztat, hogy fütyöljek, akkor felébred s megfordul.)  

  Hol is hagytam el. Azért sokat változott már eddig is a faluról való ismeretem. Alig várom, hogy menjünk. Csak az a baj, hogy ott a családi állapot nehezebbé teszi a társasági érintkezést.

[törölt]

« De »

viszont becsesebb is, mert ugy sokkal mélyebb a benyomás. Szóval mégis csak igaz, hogy a

[törölt]

« házasítás »

fajsuja nehezebb, mint a legényé.  

  Ma megint uj tervem jött. Földet vegyünk édes, szántóföldet. A szomszéd faluban, már 600 egy hold föld s itt még lehetne venni 300-al, legfeljebb 350-el.  . 32 holdat bérel s ez egész vagyon! 5%-ot biztosan jövedelmez, ha bérbe adja az ember s ez jobb mintha bankban van a pénz, mert a föld ára rohamosan nő. S ha nem nő is, ez olyan tőke, a mi soha el nem vész. Igazán az unokáink unokái is megőrizhetik, míg a pénz elfolyik hamar. S boldog élet is ez a falusi élet. Ha itt élnénk, elfelejtenék irni magam is. Itt csak enni, inni, aludni s mezőre járni érdemes, egyéb munka nem munka. S remek dolog, hogy ezeknek a falusi hivatalnokoknak semmi dolguk. Mióta itt vagyok  . egy órát összesen sem töltött az irodában, de ne gondold, hogy én miattam! Azt teszi a mit akar, s engem visz magával, erdőre, mezőre, szomszéd faluba, szecskát vágni… s még a segédjének sincs dolga. Ma este ide át volt a tanító, gramofonoztak nagyban.  

  Ma sokat gondoltam rád édes. A hol jártam, mindenütt magam mellé képzeltelek. Nagyon bánt, hogy nem irsz egy sort sem. Nem érdemlem? Vagy semmi baj? Vagy sok baj? A   sem írsz, egyébről sem. Mintha nem is én volnék én, hanem az a régi diák, a ki falut járt valaha s akinek soha se jött sehonnan egy sor írás sem, mert nem volt honnan. Szomoru sors volna így élni! Azt mondtam, hogy szombaton megyek haza, de ha lesz még valami ürügyem, vasárnap is itt leszek. És most csókollak, csókolgatlak édes tetőtől-talpig! Csak jussak hozzád! Imádlak