1. [Eshet már akit töredelem illet...]
Komját Aladár, 1916-03-05
1
Eshet már akit töredelem illet:
Elfujta szél az ég alól a földet!
Utószor zizzent fönn az égi nád,
S emide megholt egy világ.
A semmiig szabadult az éjjel:
Nincs már aki lefogja kulcsolt két kezével!
Szemem bugája terhesre betelvén
Nyugszik fejem hegyek könyörtelenjén.
Volt nekiszántja veszendő rögnek
Téres vállamban a táj ive görbed.
S deltába fogva gonoszát és jót,
Testembe folynak, elfolynak folyók.
Ő minden levőnek kozmikus telje:
Habfutó szinekben egy a tömegje!
