Erős Andor (1889–1914)

  Mint annyi sok más fiatal erőt, szomoru embertestvérségünkből őt is kiharapta a háború. S hogy most néhány sorral papirra vázoljuk elmorzsolt életét, magunkért is tesszük, fáklyának emeljük fel azok elé, akik a mai világbomlás közepén is hinni akarnak és segiteni mernek a mindenkiért pergő életmunka megujhodásában. tragédiás huszonöt évével ezek közé a nagyon kevesek közé tartozott a buktató magyar rögön. Ember és müvész volt a legvelejéig. Életformája, az idegen szemnek, majdnem adatszerüen ennyi:  

  Tanulmányait kezdte meg. Két évig hatása alatt is állt a mesternek. Ekkor szűk baráti körével együtt felé fordult. A gyönge könyvtári reproduktiókon át is imádással ragaszkodott hozzá. keresztül ismerte meg nagyságát, mélységét, szenvedő emberi voltát. Müvészetében ez volt a legszebb periodus. Ekkor nyult a tusshoz és azzal is csinálta meg szokatlan bő termésének legértékesebb részét.  

  Ha mélyebbről értékeljük, azok közé a fiatalok közé tartozott, akik őszinte uj keresésükben soha sem tévesztették össze a kifejezéshez segitő eszközt a müvészi céllal. Karakteres, férfias, emberin meleg volt, de sohasem tompult mogorvaságra, ami pedig sok szenvedése és nélkülözése révén könnyen természetévé válhatott volna. Szerette, kivánta az élet szépségeit – néha szinte félteni lehetett a langyos elédesedéstől – de sorsa bonthatatlan csomói komollyá, gondolkodóvá tették és mohó szépreéhessége is egyre izmosabban csendült ki a munkáiból. Ez az oka annak, ha rajzai felé fordul az ember alig tud eltávozni tőlük. Nem volt szimbolikus festő, de nagyon tudatos konstruáló s (bárha szellemben ellene volt s nagyrészben csak intimebb baráti köre váltotta ki belöle) munkáiban nagyon sok volt az exresszionisztikus és kubisztikus érték.  

  Mint fentebb mondtuk: iztől vérig müvész volt s innen magyarázható meg az a nagy termékenység, amit rengeteg rajzában hátrahagyott és innen érthető meg a rongyos kamaszember keserves életvonala a szent életvárástól egészen a földbedöntő őrületig.  

  Egyetlen kiélési formája a mestersége volt és ez lett a tragikuma. A mozgositáskor behivták katonának, az óriási világtragikum elszivta munkalehetőségét és ő belepusztult, mint az oxigén hiányba.  

  a magyar grafika egyik legkiválóbb művelőjét ölte ki közülünk a háboru.