ÉJNEKINDULÁS
Veterán banda privátszorgalommal, de
szusztalanul prüszköli, tüszköli, pöfögi
brúgja, mint selyempapiros fésün
erölködő gyerekek, Rákóczi marsát feléjük;
Éljen a kapitány úr! riad fel
itt-ott rendetlenül, összecsattogva és
elmaradozva, mint kerengő sasok csapkodása,
a vagónok ketrecébe bezöcskölt,
majd onnan kikiváncsiskodó, felizgatott
huszárok nyugtalansága;
Fakad (mint a seb) zuhog (mint a kasza)
harsan (mint a nép) zendül (mint a fohász)
zajdul (mint az összecsapás) és búg
(mint a parancs): az ezred kürtje,
Bólogat (Éljen!) a kidugott (Befelé hő!)
rúdon (Éljen!) a koszorús (Krrr!)
buggyozott (Éljen!) lobogó (Éljen!)
Úszik az éj felzúdult habjain, mig
a vonat, amint elszánt felfedezők
szörnyeteg-masinája, belezakatol-löttyen
a végtelen mélységbe
