Könnyek
( Whitman
Walt
)
Szerző [VIAF]
Könny! könny! könny!
Az éjben, a magányban könny,
A fehér parton csöppen, csöppen s beissza a homok,
Könny, egy csillag sem ég, minden sötét és vigasztalan,
Könnyek esnek egy eltakart fej szeméből;
Ó ki az a szellem? az az alak a sötétben, az a könnyező?
Micsoda alaktalan gomoly az? összegörnyedt és ott kúszik a
porban.
porban.
Áradó könny, zokogó könny, keserv, mely vad sirással
fojtogat;
fojtogat;
Ó vihar, megtestesedés, mely szállsz és sodró léptekkel
rohansz végig a parton!
rohansz végig a parton!
Ó vad és isszonyu éji vihar, szélvészes – Ó te lélekzet-
állitó és kétségbeesett!
állitó és kétségbeesett!
Ó árnyék, mely nappal oly szelid és diszes vagy, nyu-
godt tekintetü és szabályos léptü,
godt tekintetü és szabályos léptü,
Hogy eltéped magad, mikor igy száguldasz éjszaka, vakon
– Ó akkor fölárad ez az óczeán.
– Ó akkor fölárad ez az óczeán.
A könny! könny! könny!
