![facsimile](https://dhupla.hu/s/kassak-lajos-a-tett/images/o:atett-2.facs/atett-2.facs.29.jpg)
CSÓKTRAMBULIN RÉTORA.
Oltáromon csurog új hitű vérem
Szivem, a hét kin őre, már alig ver...
Istenidézést a bús imakezdésben
Igy mondok én: Óh Élet Szive, Ember!
S rohadjanak el a régi próféták ma!
A régi istenek sűrüdött vére
Vad szélütésben fagyjon a szív torkába.
Néked is, óh Jézus gyöngyörű híre,
Szinében kallódva, szivemben halódva
Halk emlék legyen karcagi szobrod lábán
A szepegő diák borzongó csókja
Egy csordult nyár szűzrontó éjszakáján.
Galamb, óh, Galamb, szárnyad meleg ezüsjte
Jó volt a Jordán partján vacagóknak;
De kell a forróbb, a kékebb oltár füstje
Nékem, uj hitben szorongó zsidónak.
Igy lendül a rétor csóktrambulinon állván:
„Élet Szive! Gőg dobbantója légy!
Ki nyomorogtál rossz papjaid szakállán,
Mint Isten tejébe hullott, őszi légy,
Jegyezd el lelkemet, a Hold halk hugát,
S bukó imák ezer dadogó ríme
Pünkösdi rózsáit hullassa rád:
Erők lelke, óh Ember, Élet Szive!“
S én csókolom ma tengermély kohóját
Apám vágyának, ó a régi vágyat
S anyámat, e vágy régi szolgálóját;
Az engem foganó, forró éjszakákat...
Óh, ne gáncsolj a szent csókdobogón!
Nem botránykőnek feszülök előtted,
Ebeket nem vezet az én lobogóm.
Hulljék a csók, a dús husvéti ajándék,
Vágyra most gyultra, vagy már reménybiróra,
Minden szent asszonyi méhre! Minden boldog ágyék
Legyen az uj örömök királyi trónja.
![facsimile](https://dhupla.hu/s/kassak-lajos-a-tett/images/o:atett-2.facs/atett-2.facs.30.jpg)
Óh, Élet szíve, fájdalmak véres rongya,
Mégsem birnak el bukott imák;
Titkod oldója én nem is vagyok ma,
Csak kendőt adó, halvány Veronikád.
Hűtse arcod dalaim luha selyme,
Guruljon gyöngybe egy-egy csöpp a vérből;
Az idők szája zúg s én énekembe
Szórongyokat fűztem ki énekéből.
Óh jaj, Galiciából s Flandriából
Hullaszag árad még a mi uccánkba
Mérgezi étkem, átkot mar ki számból
S rohad a hit, a szív s törik a lándzsa.
Jaj, megigézve, ily mélyen, ily balgán,
Tudom, hogy nem volt soha fiatal más
Idő, Erő, Tér s Atom lakodalmán,
Mint én, kit kábít végső végzetes vallás!
Néha rámront s kerget az uccasorban
Lelkem baja: az uj evangélium,
De csak ugy lóg szavakban, cafatokban:
Koraszülött, idétlen médium.
Rozványi
Vilmos
Szerző [PIM]