Csóktrambulin rétóra

Rozványi Vilmos, 1915-11-15


facsimile
CSÓKTRAMBULIN RÉTORA.  
 
Oltáromon csurog új hitű vérem
Szivem, a hét kin őre, már alig ver...
Istenidézést a bús imakezdésben
Igy mondok én: Óh Élet Szive, Ember!
 
 
S rohadjanak el a régi próféták ma!
A régi istenek sűrüdött vére
Vad szélütésben fagyjon a szív torkába.
Néked is, óh Jézus gyöngyörű híre,
 
 
Szinében kallódva, szivemben halódva
Halk emlék legyen karcagi szobrod lábán
A szepegő diák borzongó csókja
Egy csordult nyár szűzrontó éjszakáján.
 
 
Galamb, óh, Galamb, szárnyad meleg ezüsjte
Jó volt a Jordán partján vacagóknak;
De kell a forróbb, a kékebb oltár füstje
Nékem, uj hitben szorongó zsidónak.
 
 
Igy lendül a rétor csóktrambulinon állván:
„Élet Szive! Gőg dobbantója légy!
Ki nyomorogtál rossz papjaid szakállán,
Mint Isten tejébe hullott, őszi légy,
 
 
Jegyezd el lelkemet, a Hold halk hugát,
S bukó imák ezer dadogó ríme
Pünkösdi rózsáit hullassa rád:
Erők lelke, óh Ember, Élet Szive!“
 
 
S én csókolom ma tengermély kohóját
Apám vágyának, ó a régi vágyat
S anyámat, e vágy régi szolgálóját;
Az engem foganó, forró éjszakákat...
 
 
Óh, ne gáncsolj a szent csókdobogón!
Nem botránykőnek feszülök előtted,
Ebeket nem vezet az én lobogóm.
 
 
Hulljék a csók, a dús husvéti ajándék,
Vágyra most gyultra, vagy már reménybiróra,
Minden szent asszonyi méhre! Minden boldog ágyék
Legyen az uj örömök királyi trónja.
 

facsimile
 
Óh, Élet szíve, fájdalmak véres rongya,
Mégsem birnak el bukott imák;
Titkod oldója én nem is vagyok ma,
Csak kendőt adó, halvány Veronikád.
 
 
Hűtse arcod dalaim luha selyme,
Guruljon gyöngybe egy-egy csöpp a vérből;
Az idők szája zúg s én énekembe
Szórongyokat fűztem ki énekéből.
 
 
Óh jaj, Galiciából s Flandriából
Hullaszag árad még a mi uccánkba
Mérgezi étkem, átkot mar ki számból
S rohad a hit, a szív s törik a lándzsa.
 
 
Jaj, megigézve, ily mélyen, ily balgán,
Tudom, hogy nem volt soha fiatal más
Idő, Erő, Tér s Atom lakodalmán,
Mint én, kit kábít végső végzetes vallás!
 
 
Néha rámront s kerget az uccasorban
Lelkem baja: az uj evangélium,
De csak ugy lóg szavakban, cafatokban:
Koraszülött, idétlen médium.
 
Rozványi Vilmos
Szerző [PIM]