Komját Aladár, 1916-09-20
UTCA!
Égnek bökődő roppant ösztörü.
(Gondold: az ágya elfordúl alóla!)
Törzsbe-futó interferencia.
(Gondold: a föld a lábad folytatása!)
Lekényszerített lihegő káosz:
Egy vackon domb, viz, nem-jártság szabadja.
Szín - hang - szag - íz - delírium!
S bogáncsként kelletlen ragad.
Asszony! Ki felé csúcsba jajdúl mind a nedvem!
Gyerek: könnyebbség! Átadott gyönyör!
Hördülő fintor: idők ember - ősze!
A testem súlytalan szakad!
Vissza a szót a kínlódó tüdőkbe!
Mert eldűltök a szélnél hamarabb!
