BÚZADAL
GEORGES DUHAMEL
Szerző [VIAF]
n
(Francia)
Micsoda ember vagyok, ha a búza
Száz tövistől bizalmatlan és fekete magját
itt tartom ujjaim között
és – noha vágyam akarja –
nem kényszerithetem, hogy kalászba szökjön
és nem lehetek
a búzaszemnek hizlaló humusza,
se szél, sem eső, sem érlelő idő.
Ki vagyok, ha azt se láthatom,
ahogy virágja magasba tör,
minden más iránt közönnyel.
Itt akarom tartani kezemben a magot
és látni, ahogy növekszik,
de egy buzatömegbe is bele akarom dobni,
a mi neki csupa megszokás és otthoniasság,
hadd peregjen a tenyeremben.
Kérdezetlen fogom learatni a vetést;
legsajátabb kincsem, gazdaságom ez
és a barátság drága aranya.
Mégis mikor a búza a fekete fogu
vaskerekek szijjaira ugrik,
akkor majd kinek adjam?
Kinek adjam a buzát, melyért a marha eped?
Mik vagytok emberek, kik ujjaitok között
forgatjátok a búzaszemet, mint kis kavicsot,
a búzát, melynek legbelsejét nem ismeritek,
se fajtáját, se földjét, se óhaját
és nem láthatjátok vele zöldelni az erdőt,
se hosszú ösvényeket tavakkal, állatokkal,
süket favágókkal, kik fürgén irtanak...
