MŰVÉSZET
ÉS
A TAVASZI TÁRLATON
Dühhel és undorral botorkál át az az ember a Műcsarnok tavaszi
tárlatán. Tehát! Annyira lerohadt a magyar ifjúság, hogy a dilletánson kivül
mást hiába is keres a műbarát? Legszomorúbb az, hogy a kiállitók nagy része
a mesterségi elfogadhatóságig sem jutott el. Ha ez a magyar aranyifjuság,
úgy egy emberöltőn át még elvitázhatatlanul barbárok maradunk. Mert itt a
tehetségnek (nem művésznek) gyönge árnyékával sem találkozik össze az
ember.
komolyan gondolkodó és akaró művész. De
még mindig nem látja biztosan a maga végcélját. Biboros – önportraitja a 15.
századbeli velencei hatás alatt áll. Meleg színei fehér–vörös–zöld
átgondoltak, de szétesők. Szerkezete kicsinyes, különösen a fej. Pikturája
fáradt. Szimpatikusabb a kevésbé agyondolgozott csendélete, bár lényegében
tartalmatlanabb a portraitnál.
Sokkal komolyabban szerepel . Három képe
van kiállitva. Portraitja és csendélete az egységesebb. Az alakmelleti
tájkép gyöngyházszerüen expresszionisztikus – édesség nélkül.
Compositioja jobb oldal felé bukó ritmus. Színei bár megtartják
hangsúlyukat, de önmagukért való értékben még erőtlenek. Komoran komoly
kép.
Képei a kubizmus, expresszionizmus, postinpresszionizmus
értékeinek, által kivánatos,
leszűrödése. Ha kicsinyes meglátásaitól szabadul, erős piktor lesz.
Figurális compositói gyöngébbek, mint a csendélet compositiói. Előbbiek
átgondoltak ugyan, de tömegben szétdobáltak. Tömöritenie kell csoportjait,
akkor tisztább és súlyosabb ritmust is fog kapni. Legnagyobb baj az, hogy
nem tud tárgyai mögé jutni – nem tudja megélni képeit. E szemszögből nézve
legjobb a portraitja, a nagyobb compositió alakjai jórészben csak a művészi
eszközökért mozognak, nem pedig magáért az életért. Csendéletében a háttér
drapériája megélt. Ha leegyszerüsitve tudja majd tárgyait megfogni: a
fentemlitett értékkel, szeretetével, tudásával és piktoriságával nagy
dolgokat produkálhat.