Előszó

  Móricz Zsigmond 1892 és 1913 között keletkezett levelezésének digitális kritikai kiadása (1.0 verzió) az NKFIH (K-116201) alapkutatási támogatásával készült. A verziókövetés a 2019-es projektzárás és a levelezés első publikációja után, 2020-ban kezdődött meg a Petőfi Irodalmi Múzeum és az DBK ITI együttműködési szerződése alapján, amely tovább folytatódott a PIM Digitális Bölcsészeti Központjának támogatásával. A digitális közzétételtől korántsem szokatlanul ez a munka ma is tart az OSZK DBK supportjával. A kiadás előszava ennek a folyamatban lévő, folytatásos kiadástörténetnek (editio continua) időrétegeire tekinthet vissza. A digitális kritikai kiadás készítése során a kutatócsoportnak ugyanis számot kellett vetnie azzal a ténnyel, hogy a kiadás olyan technikai médiumok által meghatározott, amelyek alakulóban vannak, illetve általában véve is elmondható, hogy az elektronikus médiumban zajló gyors változások szükségképpen járnak a technológiák felülvizsgálatával. Továbbá, hogya munka elvégzését befolyásoló feltételek projektszerűen biztosítottak. A levelezéskiadás projektje ebben a változó környezetben teoretizálja önmagát, abban a tudatban, hogy a kiterjedt vonatkozó szakirodalom szerint a digital scholarly edition fogalmának és kiadástípusának nincs még „konszenzusra jutott teóriája”. Vannak viszont ajánlásai, minimumkövetelményei és alapelvei az MTA Textológiai Bizottsága részéről, melyek elsősorban a tudományosság kritériumaira vonatkoznak, kevésbé a digitális technológiára és digitális bölcsészeti megoldásokra. A digitális kritikai kiadás új 2.0 verziója minden szempontból illeszkedik a nemzetközi TEI XML ajánlásokhoz (Encoding Correspondence). Elkészült „A Móricz Zsigmond-levelezés digitális kritikai kiadásának egységesített jelölési útmutatóját” mint jógyakorlati segédlet, amelyet online elérhetővé tettünk.  

  A digitális szövegkiadás sokszor hangoztatott előnye rugalmassága, ennélfogva változásban lévő, vagyis javítható létmódja. A Móricz-levelezéskiadás tapasztalata annyi megoldásra váró problémát hozott a felszínre, hogy az önjavító folyamatok is elindulhattak. Móricz Zsigmond 1892 és 1913 között keletkezett levelezése is nagyobb volumenű textológiai-filológiai adatgazdagításon esett át. Az eredmények közé sorolható, hogy 2021-ben közel száz új levélpublikációval bővült a korpusz a 2019-es közzétételhez képest.  

  Az xml alapú szövegfeldolgozás, a jelölőnyelv egységesítési eljáráson esett át. A digitális szövegfeldolgozást interpretációk kísérik: az annotációk és a személyneveket, műcímeket és intézményneveket tartalmazó Entitástár a kutatás eredményei. A magyarázó szövegek a keletkező tartalmat összekapcsolják a „szabványossal”, miközben belső utalásokkal és szűrési opciókkal magának a levelezésnek a kommunikációs folyamatszerűségét is szemléltetik. Az új megjelenítő felület struktúrájában, lekérdező rendszerében megújult. A digitális bölcsészet és a digitális filológia szakirodalmi kifejezései körül folyó tudományos párbeszéd jól mutatja, hogy a jövőben is számot kell vetni a módszerek és technológiák folytonos alakulásával, illetve kapcsolódó hiányterületeivel. Elsősorban az átjárhatóság és hálózatosság ellenében ható hiányzó adatbázis-környezetre gondolok, a számítógépes filológia jellemző adatközpontúsága, strukturálhatósága ugyanis lehetővé teszi a további adatkapcsolatok megteremtését könyvtári-múzeumi és más rendszerekhez.  

  A Móricz-kutatócsoport a PIM-DBK-ban együttműködött a humáninformatika, az adatbázis- és névtérfejlesztés, a szöveglabor, a számítógépes nyelvészet kutatóival, belevágott abba is, hogy megkezdje egyes elemeinek alkalmazását a levelezés, sőt a Móricz-életmű vizsgálatára. A humáninformatikáról Mohay Anikó, a bibliográfiai és metaadat-szabványokról Kasza Zsófia beszél. A DBK bemutatkozik a PIM-ben. A Móricz-Műhely munkája ebben az időszakban minőségi ugrást mutat, vizuális és az adatközpontú szemléletet, komplex gondolkodást tükröz. Eredményeinket tanulmányokban, előadásokban osztottuk meg, mit is jelenthet a digitális technológia a Móricz-kutatás számára.  

  Kutatócsoport és az intézményes közeg  

  2016–2019  

  2016-ban az első kutatócsoport a PIM Kézirattárának szervezeti egységéhez tartozott. Kodolányi Judit, Lengyel Imre Zsolt, Molnár Eszter a kéziratok digitalizálása után megkezdte a levelek leírását, az ehhez szükséges, levélírókra, címzettekre és a datálásra vonatkozó alapvető alapadatok ellenőrzését, meghatározását, az erre vonatkozó kritikai jegyzetek megfogalmazását, valamint a levéldokumentumok szövegleírását. A kutatócsoport összetétele 2017 második felétől megváltozott. Hangácsi Zsuzsanna, Káli Anita és Török Sándor Mátyás folytatták és befejezték a szöveg sajtó alá rendezését és jegyzetírás munkáját. Kómár Éva a három éves futamidő alatt a HunTéka gyűjteményi adatbázis szakértőjeként és informatikus-könyvtárosként segítette értő szakmai útmutatással a digitális kiadást. Zeke Zsuzsa a nyomtatásban megjelent levélkiadások feltérképezésében nyújtott segítséget. A levelek közreadásának utolsó fázisában Varga Katalin kapcsolódott be az adatgazdagításba. Vétek Bence az ellenőrzési munka különböző szakaszaiban vett részt. Varga Emese és Müller Dóra önkéntes egyetemisták (PIM) és a Móricz-szakirodalmat digitalizáló Velle Ildikó szintén önkéntes munkája (PIM) segítette a kutatócsoportot. Szakértelmével segítségünkre volt Szathmári Árpád digitalizáló munkatárs, valamint a PIM Kézirattár és akkori főosztályvezetője Komáromi Csaba. A DigiPhil integrált könyvtári rendszerével (Koha) kapcsolatos felhasználói és adatbeviteli kérdésekben Mohay Anikó tájékoztatása alapján dolgoztunk. A digitális kiadás humáninformatikai munkáit Fellegi Zsófia mellett Bobák Barbara, valamint Metzger Réka és Vincze Tímea, a DigiPhil munkatársai végezték a szolgáltatás vezetője Palkó Gábor irányításával. Projektzárás előtti hónapokban, 2018 novemberében a DigiPhil kivált a PIM intézményes keretéből, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetbe távozott. A projekt 2019 februárjában lezárult. A kiadás lektorálást Lengyel Imre Zsolt (ELTE), Rákai Orsolya (MTA BTK ITI) és Varga Katalin (PIM) végezte el.  

  2019–2021  

  2019-től a Móricz-projekt feltételeit már két különböző intézmény együttműködési megállapodása rögzítette. A verziókövetés 2020 nyarán indulhatott meg a PIM Digitális Bölcsészeti Központ megalakulásával, a PIM-DBK Digitális Bölcsészet munkacsoportja és az ITI DigiPhil (Palkó Gábor, Fellegi Zsófia, Bobák Barbara) tíz hónapig folytatott konzultációt. 2021 májusában az együttműködési szerződés felbomlott, a Móricz-levelezés kritikai kiadását a PIM saját fejlesztésű oldalára helyezte át. A harmadik Móricz-kutatócsoport Makkai Tamara Csilla, Varga Emese, Vétek Bence, a Kézirattár részéről Török Sándor Mátyás, a PIM-DBK Digitális Bölcsészeti csoport vezetője, Mihály Eszter irányításával alakították ki a kiadás 2.0 verziójának technikai újításait és javításai megoldásait.  

  Ez a szoros kutatói közösség (Mihály Eszter, Mohay Anikó, Palyik Katalin, Hubay Miklós, Kalcsó Gyula, Simon Eszter, Szűcs Kata Ágnes, Mészáros Tibor) tágabb tudáskörbe ágyazta a Móricz-filológiát, annak digitális lehetőségeit és hálózatosságát fejlesztettük tovább a számítógépes nyelvészet, a könyvtári rendszerek, legnagyobb névtérrel rendelkező PIM HunTéka adatbázisához visszakapcsolódás előkészítése. A fő eredmény a 2021 őszére elkészült, PIM-DBK által fejlesztett online publikálási környezet, a Digitális Bölcsészeti Platform (rövidítve dHUpla ), ahol a levelezés 2.0 verziója található.  

  2021–2022  

  A Móricz-levelezéskiadás mozgalmas és rendhagyónak mondható intézménytörténeti változások közepette érte el a verziójavításhoz szükséges feltételeket. A digitális kritikai kiadás áttelepítése és a dHUpla felületen való megjelenése éppen elkészült, amikor fél év múlva 2021 decemberében, a Digitális Bölcsészeti Központot – és az általa fejlesztett dHUpla platformot – az Országos Széchényi Könyvtárba helyezték át kibővített feladatkörrel. 2021. november 30-án újabb együttműködési szerződés készült az OSZK-DBK és a PIM között a Móricz-projekt dHUpla platformon való hosszú távú szolgáltatására.  

  Kéziratos szövegforrások  

  A kutatás fő forrása a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz-különgyűjteménye, ezt egészítik ki az Országos Széchényi Könyvtár (77 levél) és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának (17 levél) levelezés-fondjai. A kutatás egyedi jellemzője, hogy a kéziratos források további két magántulajdonban álló gyűjteménnyel bővültek (561 levél). A nyomtatásból közölt dokumentumok (13 levél) elenyészők. A szövegkiadás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vizsgált időszakban keletkezett kétirányú levelezés 1533 publikált kéziratának alig egytized része volt ismert különböző könyv- és folyóirat-publikációkból.  

  Metaadatok  

  A forrásra vonatkozó, a kéziratot és a TEI XML fájlt azonosító adatok minden dokumentum esetében a Metaadatokra kattintva érhető el. A Kézirat adatai minden esetben tartalmazza a lelőhely, illetve a közgyűjtemény nevét vagy a kézirat magántulajdonban való fellelhetőségét az ország és a település megjelölésével. A Gyűjtemény a kézirat intézményen belüli helyére mutat, a gyűjteményi tárra (pl. Kézirattár). A kézirat azonosítója a jelzet. Ez a sor a magántulajdonban található kéziratok esetében kitöltetlen marad. A boríték adatai / A levél adatai / A melléklet adatai soron kitérünk a kézirat-fóliók számára (Mennyiség), méretére (Magasság, Szélesség) és állapotára (A kézirat leírása). A fizikai azonosításhoz szükséges a kézirat szabad szöveges formai leírása, íróeszköze, egyéb írásjellemzői, ismert vagy ismeretlen személy(ek) rájegyzéseinek leírása is itt olvasható. A kézirat leírásának célja, hogy a kéziraton történt minden időbeli művelet dokumentálódjon. Ebben a mezőben kap helyet a kézirat fizikai állapotának, anyagszerű jellemzőinek leírása is, valamint a képeslapok képes oldalának leírása. A Keletkezés kategóriában a levél megírásának adatai találhatók: Dátum, Helység, Nyelv és Kulcsszavak. Utóbbi a levél típusának megnevezését tartalmazza.  

  A megírás körülményei után a postai kézbesítésről szóló tudnivalók következnek. A levelezésről mezőben a Küldés, illetve az Átvétel adatsorain belül megismétlődik a Dátum, Helység, Küldő vagy értelemszerűen az Átvevő neve. A három időpontot és három helyet tartalmazó metaadat-struktúra (Keletkezés, Küldés, Átvétel), amennyiben ismeretes, lehetővé teszi, hogy a kézirat keletkezésének, feladásának, megérkezésének időbeli, illetve topográfiai mozgását (a kéziratos datálás valamint a feladási és érkeztetési postai bélyegzők alapján pl. továbbküldés esetén) nyomonkövethessük. A levelek kronológiai besorolása az ellenőrzött és elfogadottnak tekintett kéziratos datálás, ennek hiányában a feladási, illetve ezt is nélkülözve az érkeztetési postai bélyegzők alapján történik.  

  A Megjelenés kategóriába a korábbi levélközlések bibliográfiai leírásai kerültek. Ezek kizárólag egész levélközlésekre vonatkoznak, a levelezést felhasználó monografikus könyvek töredékes szöveghelyeire, vagy periodikákban található részközlésekre nem utalunk, a szövegközlés kritikáját sem adjuk, ahogyan a nyomtatásban megjelent szöveg és a kézirat eltéréseiről sem számolunk be. Ha feltűnően „delfinizált” a szövegközlés, azt kritikai megjegyzéssel kísérjük.  

  Megjegyzések  

  Ebben a külön ablakban a levelekhez fűzött általános jegyzetek találhatók, melyek a források alapadataihoz kapcsolódnak: például keltezés nélküli levelek esetében a datálás indoklásáról vagy keletkezéstörténeti vonatkozásokról szólnak.  

  Szöveg és kép  

  A kéziratkép az olvasás és értelmezés alapja. A levéldokumentumok mellett található ikonra/ikonokra kattintva az eredeti forrás fakszimile másolata összevethető az átirattal, hiszen az online közlés kiegészítéseként a levelek digitális fakszimiléi azonos oldalon megtekinthetők a szolgáltatás keretében.  

  Szöveggondozás. Szövegjellemzők. Sajtó alá rendezés. / Boríték /Levél / Melléklet  

  A szöveg tagolását a levélműfaj egyedi jellegzetességei határozzák meg. A levelezésközlés esetében a borítékot, a levelet (levéltípust) és a mellékletet egyetlen digitális objektum jellemzőinek és részeinek tekintjük. Egy objektumban található három említett egység az, amely a levél topográfiáját képezi, és a szövegkódolás első szintjén reprezentált: Boríték, Levél, Melléklet. A negyedik egységet az Utólagos rájegyzések kategóriája képezi, ahol kézirattesten található a levélírási időtől korábbi vagy későbbi rájegyzések találhatók.  

  A digitális kritikai kiadás elvei és a kritikai kiadás elemkészlete. Szövegkódolás  

  Az új 2.0 verzió minden szempontból illeszkedik a nemzetközi TEI XML ajánlásokhoz (Encoding Correspondence). A Móricz Zsigmond-levelezés digitális kritikai kiadásának egységesített jelölési útmutatója, az Átírási szabályok online is elérhetők:   

  Szöveg mint adat, képernyőről olvasás, kutatási felület  

  Közismert tény, hogy a képernyőről való olvasás megváltoztatja az olvasás metodikáját. Amikor a dHUpla felületén a „Szövegkiadások” / „Móricz Zsigmond levelezése (1892–1913)” oldalra lépünk, nem találkozunk azonnal szöveges (lineáris) olvasnivalóval. Időrendben sorjázó, adatstruktúrát – a feladót, a címzettet, a levélírás dátumát, valamint a levéltípust – feltüntető lista látható. A képernyő jobb oldalán a szabadszavas keresés és a szűrési opciók legördülő menüje található.  

  A kereső menüsor a levelek kronológiai rendjétől független olvasási lehetőségeket kínál. A találatok szűrhetők a levél típusára, a szerző-levélíró személynevére, a feladás helyére, idejére, a címzettre, az átvétel helyére, a keletkezés helyére és évére, az írás típusára, továbbá a levelezésben említett személynevekre, említett művekre, idegenkezűségre és íróeszköz-váltásra. Ezek a címszavak a legördülő menüben nem ábécé-rendben, hanem előfordulásuk gyakorisága alapján szerveződnek sorrendbe, vagyis egyfajta statisztikai kimutatást nyújtanak, előzetes információt, „tudást” közvetítenek a böngésző számára az 1526 levélről.  

  Ha az el nem küldött levelek csoportja állna keresésünk fókuszában, típus szerint kiválasztható a levélfogalmazványok tétel, amely 40 darab dokumentumot ajánl fel. Ha a keresést tovább szűkítjük Móriczra mint levélíróra, 38 kézirat az eredmény. Végül, ha az átvétel helye sorból választásunk Rómára esik, egyetlen levél a találat. A képernyő jobb oldalán a szűrés „állapota” már csak erre az egy levélre vonatkozóan mutat releváns adatokat: a címzettet (Elek Artúrt), a megírás évét (1911) és a fogalmazványban említett személyneveket (Hatvany Lajost, Ignotust, Karinthy Frigyest és Osvát Ernőt). A nevek és az évszám könnyen felidézheti a kutatóban a Nyugat folyóirat történetéből jól ismert Hatvany-Osvát vitát, amely Hatvany Lajos és Osvát Ernő szerkesztéspolitikai nézeteltérése körül zajlott, ennek egyik epizódja Karinthy Frigyes Nihil c. versének Nyugatbeli közlése volt. A levél olvasása előtt számos alapinformáció birtokába juthat az olvasó-felhasználó, ami „a géppel támogatott olvasás statisztikai vagy asszociatív lehetőségeit jelöli ki”, azaz olyan adatokat kínál fel, „azaz az alapszöveg olyan információkkal gazdagodik, amelyek önmagukban is értelmes rendszert alkotnak”.  

  A digitális technika lényege, hogy a szöveg fogalma és filozófiája eleve és „kizárólag elektronikus környezet számára megalkotott”. Már a levél leírásakor szövegbe rejtett jelölőnyelv teremti meg az említett keresési feltételeket, amelyek a navigációt létrehozhatják és mozgatják. A levél szövegének egyes elemeit a TEI ajánlás (Text Encoding Initiative  ) és a már említett egységesített jelölési útmutató szerint azonosítottuk, címkéztük. Ez a filológiai munka már igen sok hozzáadott kutatási értéket jelent a digitális kritikai kiadásban: „lényegében a lineáris szöveg strukturált szakértői adatbázissá való mélyítését jelenti.”  

  A szöveg részei – a fenti levélpéldában a tulajdonnevek (például Elek Artúr, Osvát Ernő vagy Karinthy Frigyes Nihil c. verse) – adatokká, a megjelenítés fázisában pedig kereshető adatokká alakulnak. Éppen ezért a kézirat hagyományos legépeléshez viszonyítva a szövegleírás lassan halad, hiszen a kutatási célokat szolgáló elemek, a levelezésben jelölt 1186 személynévből és 572 előforduló műcímből a korpusz saját, egyedi „névtere”, az Entitástár töltődik. Az egyes levelekben címkézett, színnel vagy végtelen jellel kiemelt entitások látványos hálót helyeznek a szövegre, amelyből minduntalan új kijáratot is teremtenek a képernyőn. Az olvasási attitűd is megváltozik, a szövegértés mellett egyfajta média-aktivitás eredményeként nem feltétlenül a betűk-szavak-mondatok rendjét követő, hanem felfedező jellegű.  

  A képernyőről való olvasás, nemcsak az olvasás metodikáját változtatja meg, hanem már a kéziratok szövegleírásakor élnie kell a nem lineáris felfogású szövegkoncepciónak. Ez az egyik leglényegesebb ismérve a digitális kritikai kiadásnak, amely megfelel a digital scholarly edition definíciójának: „Míg a hagyományos kiadásokban a szöveggondozó írta a szerkesztett szöveget, a digitális kiadásban az a források feldolgozási lépéseiből épül fel, a képi reprezentációtól az átíráson át a kritikai apparátusig, és azok hálózatba állításáig”.  

  Összegzésül elmondható, hogy a dHUpla digitális környezetében olyan korszerű és navigációját tekintve működőképes digitális filológiai platform jött létre, amely kutatói környezetet és részkutatásokat állít a szövegkiadások, így a Móricz-levelezés mellé.  

  Az adatvizualizáció járulékos, a levelezést kiegészítő kutatási tartalmakat oszt meg, majd az érdeklődést felkeltve és az orientációt megadva visszaküld a szövegkiadásra, ahol a felhasználó az 1526 levélben kísérletezhet tovább a navigációval. A digitális kritikai kiadást – amellett, hogy olvasmány és filológia ötvözete –, joggal nevezhetjük working place-nek vagy research site-nak. Mit is jelenthet a digitális technológia a Móricz-kutatás számára? A levelezés publikációja kezdete a kutatásnak, valójában inkább kutatási felület, amelyre az adatok átcsoportosítása vethet fókuszt. Ilyen körülmények között támogató a DBK Digitális Bölcsészeti koncepciója, amely eleve betervezi a digitális publikációk szolgáltatási környezetébe az adatvizualizációkat, nyelvtechnológiai elemzéseket, illetve az ezek bemutatására alkalmas „Kreatív” oldalt.