Édes Sándorkám! Másfél hét óta beteg
vagyok. Ezért nem tudtam Viki néni leve¬
lére rögtön válaszolni. Légy oly kegyes és olvasd
fel neki ezt a carmen lugubret, akkor meg¬
spórolom a külön levelet. Adósa maradok és
jobb időkben le fogom guittelni. Nagyon erős
szédüléseim voltak. Olyan, mint két év előtt.
Tegnap előtt dr. Koreff egy igen derék okos
orvos megmérte a vérnyomást nálam, azonnal
6 köpölyt tétetett a tarkómra ami másnapra
némi könnyebbülést okozott, de jobban nem
vagyok. Lehet a
[törölt]
« z »rosz
[!]
[sic!]
idő is okozza. Három hét
alatt alig volt 4-5 szép napunk. Ha
nagy nap van az is baj, ha hideg van az
is baj, legjobb volna otthon. Azt hiszem, te
ettől féltettél engem. Talán az alpesi erős
levegő nem is való nekem. Denique nem
nagy gyönyörűségem van itten. Koreff
doktor rám parancsolt, hogy legalább két
hétig maradjak még. Ígéri, hogy jobban
leszek. Egyelőre zabálom a sajodint
és didergek. A Nippi szegény bajlódik
velem és szemlátomást hízik és fia¬
talodik, talán az unalomtól.
Két hétnél tovább semmiesetre sem
maradunk. Denique, télen maradjon az
ember otthon, vagy menjen Mizraim
*
ba,
Egyiptom (a Nílus völgye) héber neve.
a piramisok alá. Én is odamennék, de
félek, hogy ott régi atyafiakkal találkozom.
Kein Geschäft. Azt hallom, hogy megint
kikeresztelkedtem. Istenem! hányadszor
már!
Ölellek édes öregem és csókolom a Viki
néni kezeit. Az asszonyom üdvözöl. Veszed
észre milyen rosz a pennám? Itt ilyennel
írnak. Régi híved és paciensed
Kiss József
Merán 1914.
márcz.
16.
[rövidítés]
(Grand-Hotel, Meráner Hof)
