Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről - IV. szakasz

 
4ik szakasz  

 
Némely, gyermekeimet különösöbben illető környülállásokról  

 
Keresztülmenvén a nevelésnek ezen három nemén, félbehagyhattam volna ezen
szerény munkámat és bátran bérekeszthettem volna azt, de mivel ennek nem
annyira a nevelés közönségesen a célja, mint inkább ebben a három fiaim
neveléseknek előadásán igyekeztem, azért elkerülhetetlenül szükséges volt
még egy negyedik szakaszt is hozzáragasztani a gyermekeimet különösen
illető némely környülállásokról. Az elébbeniekben a nevelésnek generalis regu¬
láit adtam elő, már most ezen szakaszban különösen a fiamat teszem fel, ez
azért Szabó Uramat illeti leginkább. Ha ezt is keresztülolvassa, valamint azt
remélem, igen szükséges voltát általlátja, úgy különösöbben is arra kérem,
hogy ezt elolvasván, amit jónak tanál, azt künnlétébe teljesiteni
igyekezze, aminél pedig jobbat substituálhatna, azt nékem ugyan idejénkorán
megírni vagy megmondani el ne mulassza, mert nékem ezek közül min¬
dent maga idejében megtudni igen szükséges.  

 
1ső rész. A gyermekeim nevelése céljáról  

 
74.  

 
Elvégezvén eszerént mind a három nevelésnek nemét, önként talám ez
az első kérdés adhatja elő magát, hogy micsoda előre feltett célra kívánom
gyermekeimet nevelni. Tudom én jól, hogy az apák nagyobbrészint minden
gyermekeik körül valamely bizonyos célt vesznek, ti. hogy minek nevel¬
jék, és azután minden neveléseket ahhoz a célhoz alkalmaztatják, de
én azt a módot hibásnak tanálván, mind azért, hogy a szülék a gyerme¬
keik hajlandóságokat nem láthatják meg előre, mind pedig azért, hogy ha
a gyermekeket erőltetik, szerencsétlenné is tészik őket gyakran. Azért énne¬
kem gyermekeim körül semmi célom nincsen. Ugyancsak ebből nem
következik az, hogy én gyermekeimet minden cél nélkül nevelem, mert
az én célom az, hogy én őket emberséges és józan értelmű embe¬
rekké tegyem, és mindaddig nékik, amig magok magoknak állapotjo¬
kat el nem tudják választani, oly közönséges nevelést adjak, hogy akár¬
mely állapotra nézve is hasznos légyen, annak utána pedig mineku¬
tána magok önként jó akaratukból állapotukat elválasztot¬
ták, ezen nevelésnek ahhoz alkalmaztatottságát jobban megnyomhas¬
sam. Így lévén azért a dolog, én őket választásokban nemcsak nem gá¬
tolom, sőt az a célom, hogy szabadon választván, amennyibe tő¬
lem kitelik, választásokat annak utána mentől jobb móddal előse¬
géllhessem. – Ezen választásnak idejét pedig a 15ik esztendőre határozom,
mert egy az, hogy akkor annak megtételére az ifjúnak elég esze vagyon, más az, hogy
ezen túl már az úri renden lévő ifjak körül a nevelés által azon elválasztott
célra kell dolgozni. Amit eddig az egész nevelés módjáról szólottam, az akár¬
mely állapotra nézve is szükséges, mert a katonaságról mondják különösön,
hogy idejébben kell kezdeni, de ebben is, ha diplomával, és az ahhoz tartozó tudo¬
mányoknak tökéletes tudásával jelenik meg, hátramaradását kipótolja. Azon¬
ba pedig, ha 15 esztendős korába határozza meg magát erre, nem marad el oly
igen nagyon. A többiekre nézve pedig, ha késik, magának nemcsak nem árt,
de sokat használ. Ekörül utoljára nincsen semmi egyéb observatióm, hanem¬
hogy minekutána gyermekeim állapotukot elválasztották és egynéhány
esztendeig mindazon szándékba maradván, azon állapotukra el is készíttettem,
sőt abba bétenni is segítettem , azon célt semmi szín és praetextus alatt nem enge¬
dem megváltoztatni, hanem abba mindaddig meg kell nékiek maradni,
míg annak folytatására tökéletesen alkalmatlanná lésznek. Kivált
a katonaságra nézve nékünk erdélyiekül az a szerencsétlenségünk va¬
gyon, hogy ifjaink 10-15 esztendeig katonáskodván, azután akkor, mikor
szolgálatuk idejénél fogva legjobban remélhetnék előmeneteleket,
egy szép ábrázatért a katonaságot elhagyják. Nékem három fiam va¬
gyon, azok közül, ha egy sem akar katona lenni, nem bánom, de ha
mind a három is az akar lenni, azt sem ellenzem, ezen utolsó ca¬  

 
75.  

 
susban is soha egyik fiamnak se fogom megengedni, hogy mindaddig vissza¬
kerüljön, vagy a katonaságot felhagyja, amíg félszegsége, vagy egészségének
egyéb megromlása miatt azt folytatni tovább lehetetlen, így gondolko¬
zom a tisztviselésről is és minden egyéb állapotról.  

 
2ik rész. Gyermekeim természetéről  

 
Három fiaim lévén, amelyeknek neveléseket Szabó Uram magára vállalta,
szükséges tehát nékem azoknak természeteket is leírnom a szerént, amint sok
rendbeli vizsgálódásaim után tapasztaltam. Ezt pedig oly véggel cselekszem,
hogy egyfelől Szabó Uramat is erre reflectáltassam, és másfelől, ha vala¬
miben hibáznék, vélekedését végyem. Mert, mivel megeshetik, hogy
ritkábban lévén előttem, magokat eltitkolják. Ellenben pedig Szabó U¬
ram elött gyakrabban töltvén idejeket, jobban kiadják magokat, azért ön¬
ként megengedem, hogy némely környülállásba hibázhatom. Bajos
az embernek akárkinek is a temperamentumát a közönségesen leírt
temperamentumokra szabni, mert egy az, hogy azok tisztán senkiben sem
találtatnak fel, más az, hogy azoknak elegyedése szinte annyiféle, mint
amennyi ember vagyon, azért az én vélekedésem szerént csak azt mondom
sangvinentnak, akibe a sangvinent temperamentum nagyobb mér¬
tékben vagyon mint a többi, és már így ítélek közönségesen a többi
temperamentum-módról is.  

 
A nagyobbik fiam, Ádám ezek szerint sangvinent temperamentummal
bír, nem kis dosis cholericum temperamentummal elegyítve, mely szerént
elegyítve, mely szerént benne flegma semmi sincs. Ami az elmebeli tehetségeit illeti, mindent ha¬
mar megfog, hamar megért, de hamar el is felejt. Memóriája kevés
van, judiciuma több, de ingéniuma legtöbb. Nobilis ambitiónál fog¬
va vinni lehet, de csak addig, amíg a sanguissal nem ellenkezik, akkor
félsz kell néki, különben az ember nyakára ül. Akit szeret, szíve szerént
szeret, ha szép actust kell végbevinni a barátságért, akármibe kerül¬
jön, véghezviszi azt, de a legjobb barátját is, ha egy szép gondolat
eszébe fog jutni, inkább fogja annak kimondásával megsérteni,
mintsem hogy azt magába megtartóztassa. Ha valaha az Isten őtet
tisztségbe viszi, subalternus tiszt igen középszerű lészen, director pe¬
dig jó. Ha szegényt lát, annak mindenét odaadná, minden mérték¬
nek tartása nélkül. Haragja nagy és szapora, de nem sokáig tart. Az
asszonyi nemhez sokat fog érezni, de állandó nem lesz, hanem ha o¬
lyanra akad, aki őtet újabb-újabb virtusaival le tudja kötni. Ha
katona lesz, jó katona lesz, de inkább csak huszár tisztnek, ahol
valamit egy merész próbával kell véghezvinni, nem pedig infan¬  

 
76.  

 
terista tisztnek ahol in continuativum kell vitézséget mutatni. Ha
maga gazdája lesz, vagy hirtelen gazdag ember lesz, vagy hamar koldus.
Már az ő temperamentuma körül azt tartom, abban kell mesterkedni,
hogy az ember a flegmát szaporítsa a nevelés által, mert cholera ben¬
ne elegendő. A sangvineumot pedig a nevelés által megszokott fleg¬
ma fogja temperálni. Ha ezt megnyerheti az ember körülötte, úgy
ezen fiamban vigasztalásomat remélem.  

 
Józsi fiamba cholericum temperament az első, ehhez egyforma ele¬
gyítéssel van kötve a sangvineum és flegmaticum. Ennek elméje
nehezebben fog, de amit megfogott, mélyebben is belényomódik. En¬
nek memoriája többecske vagyon, juditiuma legtöbb, ingeniuma
majd semmi, haragja ritka, de magába tartó és nagy mértékbe való.
A barátságba erős mindaddig, amíg choleráját nem sérti. Ennek
ambitiója nagy, és ha ezt jó úton vezérli az ember, sokra lehet vinni.
Minden tanuláshoz nehezebben jut, mint a bátyja, de jobban néki¬
fekszik és többre viszi. Érzékeny szivű mindaddig, amíg ambitióját
megsértettnek nem tartja, azután pedig az ércnél is keményebb.
Ezt a félsszel vigyázva kell dirigálni, mert vagy az, hogy az ember a
generozitástól egészen megfosztja, vagy az hogy megmakacsítja.
Ha tisztviselő leszen, subalternusnak jobb lesz, mert munkás lesz. Di¬
rectornak is jó, de csak akkor, mikor valamit lassan kell kivinni. Ka¬
tonának is jó, de inkább az infanteriánál, mint a cavalleriánál. Ha
gazda lesz, rendbe fogja tartani a gazdaságát, hanem nem fog sok
újat próbálni. Az asszonyi nemben tökéletességet fog keresni, és ha
a házasságba ezt nem tanálja, félek, hogy igen szerencsétlen lesz.
Mind a két fiam a nemes és fényes cselekedetekre capax, de avval a kü¬
lönbséggel, hogy a nagyobbik hamarább véghezviszi, a kisebbik
pedig előbb megfontolja azt, hogy az-é vagy csak annak látszik.
Ezen Józsi fiam nevelése körül való főbb maximákról ezeket gondolom:
hogy az ember az ambitiónál fogja ugyan, de úgy, hogy azt legfőbb
inditóoknak ne tégye, amellett önteni kell belé egy kevés tüzet és
arra szorítani, hogy cselekedeteiről sokáig ne gondolkozzék, hanem ta¬
nulja a dolgot hirtelenebben és jól megfogni. A nagyobbik fia¬
mat sulykolni kell a tanulásra, ellenben a kisebbiket némelykor tar¬
tóztatni is. Ha így nevelődnek két nagyobbik fiaim, úgy egyforma
jó embereket várok mindkettőtől.  

 
77.  

 
A legkisebb fiamat, Samut, mikor ezt írom, még nem esmérem jól, mi¬
vel két esztendőtől fogva a testvérnénémnél lévén, nem volt annyi alkalma¬
tosságom a természetit kitanulni. Ugyancsak amennyire esmérhetem, ná¬
la a phlegmát tanálom a legnagyobb mértékbe, azután következik a chole¬
ra, és a sangvineum talán a legkevesebb. Erre nézve róla el lehet
mondani azt: lassú víz partot mos, és ezért ennek memóriája leg¬
nagyobb, judiciuma középszerű, ingeniuma pedig vagy igen kevés, vagy
semmi sincs. Az ítélettétele jó, de igen ritka, indulata külsőképpen
nemigen látszik, belül annál nagyobb vagyon, ritkán tészen valamit
fel magába, de amit egyszer felteszen, annak véghez kell mennie. Jó szív
van benne és az állandó, azt tartom, excellálni semmibe sem fog.
De ellenben a mediocritáson alol sem marad semmibe. A tudományok
közül pedig azt tartom, hogy azok fognak néki inkább tetszeni, amely¬
hez több memoria kívántatik. Katona inkább megátalkodottan bátor lesz,
mintsem okoson vitéz. Tisztviselő munkás lesz, gazda igen középszerű,
de mégsem rossz. Az asszonyi nemhez ritkán fog érezni, ha pedig érez,
kicsiny tökéletességekkel tartathatik rendbe. Ettől nagy politicust vá¬
rok, mert ez tudja magát tetszetni, és tudni fog állhatatosan ugyanazon
egy célra dolgozni, ha tízszer elhibázza, mégis tizenegyedikszer is meg¬
próbálja. Ezen fiam körül való nevelésbe azt tartom, hogy az lesz a leg¬
nagyobb mesterség, hogy az ember a judiciumát élesítse, egy kis eleven¬
séget öntsön belé, és hogy természetét ugyan jól kitanulja, hogy an¬
nál fogva dirigálhassa. A félsz pedig ennél oly elkerülhetetlenül
hogy a nélkül semmire sem fog az ember véle menni.
—  

 
Ezek szerént leírván gyermekeimet, mind a háromból, remélem, egy¬
forma jó emberek válhatnak, és egyiknek is természetével nem vagyok ke¬
vesebbé megelégedve, mint a másikkal, mind a három egyformán kedves
gyermekem, és mind a háromból forma gyönyörűséget várok, ha
jól fognak vélek bánni. És így igaz lelkemesméretem szerént mond¬
hatom, hogy egyikhez sincs a többi felett különösebb vonattatásom,
mindiket úgy szeretem, mintha csak az az egy volna. Ugyancsak erre
tartozik, hogy ami a nevelésbe való bajt illeti, a legtöbb lesz Samuval,
azután Ádámmal, és legkevesebb Józsival.  

 
3ik rész. A nevelőnek tökéletességéről  

 
Szükség talám, hogy ezen részbe elébb a fiaim nevelések iránt való plá¬
numom némely részét rövideden előadjam, amely ezekböl áll: hogy
amíg a déák nyelvnek könnyebb megértésén keresztül nem mennek,  

 
78.  

 
idehaza akarom őket nevelni, amelyet remélem, hogy vélek 10-11 eszten¬
dős korokba véghez is vihetek. akkor pedig szándékozom 3 esztendőre va¬
lamelyik erdélyi vagy magyarországi collegiumba mint publicusokat
béadni, de nem úgy, hogy a collegiumba lakjanak, hanem csak hogy
a professorokat hallgassák. 14 esztendős korokba azért onnan elvi¬
szem, és két esztendőre Pozsonyba az Evangelicus Collegiumba fel¬
küldöm , ott is úgy, hogy csak leckékre járjanak. 16 esztendős korokba
a Pesti Universitásba adom , és ott esztendeig just
hallgattatok vélek, esztendeig pedig practicáltatok vélek mint ju¬
rátosokkal. 18 esztendős korokba felküldöm Bécsbe, ott az Universi¬
tásnál esztendeig tanuljanak. 19 esztendős korokba küldöm az i¬
degenországi akademiákra, holott is legalább három esztendeig
tartom . Azután esztendeig vagy másfélig utazhatnak, úgyhogy 24
esztendős korokba mint kész emberek lejöhetnek. A két nagyobbik fiam
együtt teheti a cursusát, de a kisebbik, Samu ámbár elmarad,
mégis úgy moderálhatom, és úgy is kívánom moderálni nevelését, hogy
a két nagyobbik fiam nevelésének végitől igen el ne maradjon.
Lehetnek sokan talám, akik bennem critizálni fogják azt, hogy oly
sokfelé akarom gyermekeimet taníttatni, de okaim ezek: 1ső,
ahogy az ifjú ember sokféle tanítóktól hallgat leckéket, sokféle me¬
thodusokon taníttatik és praejudicium authoritatis nincs benne. 2ik, mivel
sokféle tudományokat akarok gyermekeimmel tanultatni, azért
azokat vagy egy, vagy más helyen jobb móddal tanulhatják. 3tio,
mivel a mostani ifjaknak legnagyobb mételye az, hogy hirtelen elhagy¬
ván az oskolákat annak utána azt gondolják, hogy absolváltak,
és többé nem tanulnak, azért én gyermekeim taníttatásokat önkéntaka¬
rással mindaddig akarom hosszoson folytatni, amíg a hosszantanu¬
lás által meggyőződnek az iránt, hogy nékiek holtok napjáig kell
tanulni. Ha pedig, 4o, ezen opinium szerént csak egy helyen tanít¬
tatnám őket, meglehetne, hogy beléunnának, és azután a célomat
vélek elveszteném, de így, változtatva a helyet és mindenütt újabb
tudományokat, újabb methoduson hallgatván, elméjekbe mindenütt ú¬
jabb tápláló eledelt adhatok. Azon túl pedig 5o, és utoljára, vala¬
mint feljebb a tudományok sokféle nemén általmentem, gyermeke¬
im nevelőjétől nem kívánhatom azt, hogy mindikbe oly erős lé¬
gyen, hogy maga taníthassa nékiek, ezért nékem is kell arra való utat
és modusokat eszeikre adni, hogy mindazokat hallgathassák, de erről
alább bővebben. Ezek szerént eléadván gyermekeim nevelé¬  

 
79.  

 
seknek plánumát, bátran nyúlhatok a gyermekeim nevelőjétől tőlem
megkívántatott qualitásoknak leírásához, melyet már, amint feljebb is mon¬
dám, különösebben is szívire kötök Szabó Uramnak.
Én Szabó Uramat már gyermekeim nevelőjének kiválasz¬
tottam, azért, mert arra alkalmasnak találtam. Miformán és mi¬
csoda módon, azt itt említenem nem szükséges, de talám a munkám tö¬
kéletességére megkívántatik hogy előmondjam egy jó nevelőnek jó¬
tulajdonságait, nem azért, mintha azoknak nagyobb részét Szabó Uram¬
ba fel nem tanáltam volna, és mintha más részéhez annyi tökéle¬
tes reménységem nem volna, hogy ezután fáradozásaival meg
nem nyeri, hanem azért, hogy azok ezen célomhoz világoson tartoznak.
Melyre nézve is 1ső, szükséges egy nevelőbe, hogy jámbor és jó¬
zan életű légyen. 2ik, szükséges, hogy feddhetetlen életű légyen,
mert nemcsak szóval, hanem példával is kell tanítani. 3tio,
szükséges, hogy a nevelést tégye főbb objectumának, mert akár¬
csak, ha jó két-három ifjat nevelt a hazának, eleget tett polgári
kötelességének. 4ik egy jó nevelőnek phlegmájának is kell lennie,
mert ezzel legtöbbre mehet a gyermek körül és legtöbb hasznát
is veheti. 5ik, egy jó nevelőnek ki kell tanulni a keze alá bizatott
gyermekek természetét, és eszerént alkalmaztatni disciplináját,
mert csak ezen az úton boldogulhat. 6ik, egy jó nevelőnek a keze
alá bizatott gyermekek szeretetét is meg kell nyerni, mert az¬
zal igazgathatja a fiúkat. 7ik, egy jó nevelőembernek tudományos
embernek is kell lenni, nem azért, hogy minden tudományokat maga tanítson,
hanem azért, hogy minden tudományoknak tanulására szoríthassa őket.
8ik, egy jó nevelőnek authoritásának is kell lennie, nem annak pedig, amely
a félelemtől vészi eredetét, hanem annak, amely szíves tiszteletből származik.
9ik, mivel pedig ember hiba nélkül nincsen, azért a nevelőnek hibáit szo¬
roson el kell a gyermekek elött takarni, hogy reá ne akadhassanak, mert
egyébként az authoritása szenvedhet. 10ik, az Isteni félelem lévén mindennek
teteje, azért egy jó nevelőnek szükséges nemcsak magának kegyesnek,
istenfélőnek lennie, hanem annak követését a keze alá bízott gyerme
kektől nem csupán színből, de szívből is megkívánni. 11ik, mivel pedig
a szülék szeretetén fundálódik a nevelő szeretete, azért szükséges a nevelő¬
nek azt jó idején és jó mélyen a gyermekek szívébe beléönteni – valamint
a szüléknek is szükség a nevelő authoritását oltalmazni. 12ik, a fe¬
lebaráti szeretetet is a nevelőnek mindenképpen kell igyekezni a gyermekek
szívébe belécsepegtetni, mert ez tökéletesíti a szívet.  

 
80.  

 
13tio, magától értettetik, hogy a több virtusokat is mindenképpen kell igye¬
kezni vagy bennek feléleszteni, vagy, ha fel vannak élesztve, fenn¬
tartani. 14ik, és utoljára, mivel az a jó nevelés, amelyben az ifjak men¬
től kevesebb praejudiciummal maradnak, azért a jó nevelőnek minden va¬
lóságos praejudiciumot le kell vetkezni. De ezen korántsem értem én azt,
hogy a nevelő vagy vallástalan, vagy immoralis, vagy pedig sokpol¬
gár légyen, mert ezeknek ellenkezője nem praejudicium, hanem szükséges¬
képpen megkivántató jótulajdonság, azért, amit a praejudiciumokrol mon¬
dék, azt a jó valóságos értelemben kell venni. Ilyenek a praejudicium a
uthoritatis, educationis, nationis etc. A fiaimnak, minden¬
ha gyermekeknek, háromféle aetások vagyon, és azok szerént a nevelőnek
is háromféleképpen kell magát alkalmaztatni. Az első az aetas
puerilis, amely 10-11 esztendős koráig tart, a második az aetas
adolescens, amely mintegy 18. esztendeig tart, a harmadik a juve¬
nilis aetas, amely 18. esztendőn felül vagyon, és már egy jó nevelőnek
ezek közül mindik aetasban különböző formálag kell magát
viselni. Ezen distinctiót nem azért hozom elö, mintha distincti¬
ók barátja volnék, nem azért, hogy distinctébb eléadhassam
annak módját, hogy hogy kelljen a nevelés módjának a gyermekek aetá¬
sához képest változni, feltévén azt mindenkor előre, hogy a feljebb írt quali¬
tásokban szüntelen meg kell maradni.  

 
Ami a gyermeki aetast illeti, abban ámbár a gyermekek okoskodni tudnak,
mindazáltal, mivel nem mindenbe érkezik el az okoskor, azért ebbe erre is
kell szoktatni őket, hogy tökéletes engedelmességgel viseltessenek, mégpedig
ahol nem érhetik fel elméjekkel az okokat, ott abból a principiumból, hogy amit
szüléik vagy nevelőjök mond, a mindig legjobb. Ha valamely aetasba azért
szükség a fenyíték, ebben az aetasba majd lehetetlen elmaradni, sőt, ha a
jó nevelésbe a verésnek helye vagyon, csak ennek az aetasnak az elsőbb ré¬
szébe applicáltathatik haszonnal, mégpedig úgy, hogy mivel a gyakori verés
a gyermeknek szívét, kedvét elveheti, azért annak, amennyire csak lehet, ritkán,
de mégis olyan mértékbe kell véghezmenni, hogy egyfelől az ugyan leg¬
kisebb félszegséget vagy betegséget ne okozzon, de másfelől mégis érez¬
hető légyen. Az én vélekedésem szerént, amint feljebb is emlitém, két
féle iterált hibákért lehet ennek megesnie. Elöbbször a hazugságért, a¬
melyet abba az aetasba a gyermek hamar megszok, másodszor az ő engedet¬
lenségéért, és az abból következő makacságért. Azonba pedig mi¬
vel ebben az aetasban az apróbb rossz vagy jó indulatok formálni
kezdik magokat, azért abba a nevelőnek mind arra kell különösön  

 
81.  

 
vigyázni hogy micsoda indulatok apró jeleit tapasztalja, mind pedig arra,
hogy azokban miképpen állhasson eleinte mindjárt úgy elébe, hogy jó követ¬
kezése légyen, és mégis a gyermek észre ne vegye. Csudálkozom soka¬
kon, sőt a jó atyák nagyobb részén is, hogy azt tartván, hogy ez az aetas
vagy nevelést nem kíván, vagy legalább éppen nem mesterségest, azért
ebbe az aetasba gyermekeik mellé minden választás nélkül akármi¬
csoda tanítókat applicálnak. Én részemről azt tartom, hogy ebbe az
aetasba is, nem annyira a tanításra nézve, mint a directiora nézve, ugyan
erősen meg kell választani a nevelőt, és nem is kevesebbé, mint a következendő
aetasokba. Ami az adolescens aetast illeti, mivel ebbe egyfelől a
testnek constitutiója is a sexualis indulatnak érzésére qualificálja
magát, másfelől pedig a több indulatok is nagyobb mértékben űzik ki
magokat, azért ebben ugyan vigyázni kell a nevelőnek arra, hogy min¬
denkor szemmel tartsa a gyermekeket, hogy minden cselekedeteiket tudja,
és hogy ezen indulatoknak vagy ellent álljon, vagy pedig oly directiót ad¬
jon, hogy haszon jöjjön ki belőle. Mivel pedig ez az aetas minden
impressióknak bévételére felette alkalmatos és könnyű, azért egy jó ne¬
velőnek ugyan vigyázni kell ebben arra, hogy se magával, se mással
rossz példát vagy cselekedetet ne lássanak. Továbbá, mivel ez az aetas már a
szoros fenyítéket nemigen szenvedi, hanem a confidentia fundamentomai
nak megvetésére legalkalmasabb, azért ebben a nevelőnek azon kell igyekez¬
ni, hogy a gyermekek confidentiájokat voltaképpen megnyerje, és annál
fogva dirigálja őket, úgy mindazonáltal, hogy ebbe az aetasba fenn kell
még tartani a nevelőnek a maga authoritását, mert valamint, hogy az
az aetas örömest confidenskedik úgy örömest is megveti nevelőjét. Ami
pedig már a tanulás módját illeti, ebbe az aetasba kell szoktatni különösöb¬
ben az ifjat arra, hogy magától is tanuljon, és hogy mások tanítá¬
sának hallásából hasznot végyen. Ami a harmadik aetast, azaz
a juvenális aetast illeti, akkor már az indulatok formálva lévén, a neve¬
lőnek csak arra kell vigyázni, hogy a rossz társaságok és egyéb rossz
környülállások által rossz útra ne vezéreltessenek. Ami a directiót
illeti, ha a nevelő az előbbeni aetasokon jól keresztülviszi az ifjakat,
és ha magának azok szívekbe szíves szeretetet nyert, úgy akkor már meg¬
szűnik egyéb lenni egy tökéletes jó barátnál, de olyan barátnál,
akinek egyenességéről és szeretetéről el lévén hitetve az ifjak,  

 
82.  

 
annak tanácsa, barátságos javaslása erősebb akármely paran¬
csolatnál, amelyet, ha megnyert a nevelő ifjú jó barátaitól,
úgy bizonyos lehet az iránt, hogy ebbe az aetasba is őket haszonnal ve¬
zérelheti. Ezen aetasba azért az én vélekedésem szerént a kemény
fenyíték mind a nevelő, mind a szülék részéről igen veszedelmes,
hanem a leghasznosabb az az idea mind a kettőre nézve, hogy ők a leg¬
jobban tudják és javasolni is el nem mulasztják, még a szülék ré¬
széről tenni ezt bizonyos kisebb mértékben hasznos, mert azok¬
nak authoritásokat végig fenn kell tartani, de azokra nézve is jobb,
ha nincs szükség reája. Ami már a tanulás módját illeti, ebben
az aetasban igen megszűnik a nevelő a szokott tanitástól, hanem csak
abban állhat minden mestersége, hogy az ifjakat úgy kormányozza, hogy
idejeket el ne vesztegessék, és olykor-olykor vélek repetáltasson,
mégpedig az is legjobb móddal esik úgy, hogy azt ők észre ne vegyék,
mint p.o. csupa kérdezkedésekkel, vagy valami nehéz kérdésnek
megfejtésével, mely mentül inkább el vagyon titkolva, az ifjakra
nézve annál hasznosabb.  

 
Nem kétlem, hogy feljebb, mikor
a gyermekeimtől tanulandó tudományoknak nemeit előszámláltam,
hogy egy kissé meg ne ötlődött volna azon Szabó Uram, hogy én mind¬
azoknak tanítását kívánom. De már erre difficultásra ezen caputum
nak az elein valamennyire megfeleltem, és most csak azt tészem
hozzá, hogy ezek közül mentöl többekbe szerezhet magának jártassá¬
got Szabó Uram, a mind magára, mind gyermekeimre nézve
annyival jobb lesz. Gyermekeimre nézve pedig nem azért, mintha mind¬
azoknak Szabó Uram által téendő tanításokat kívánnám, mert
csupán abból a célból, hogy azokat megtanulhassák kívánom gyer¬
mekeimet oly sok iskolákba küldeni, hanem azért, hogy ott
tanításokra őket vezérelhesse. Nem szükséges már tehát énné¬
kem hosszason azt leírnom, hogy én a mostani külső akadémiá¬
kon létele alatt micsoda tudományoknak tanulását kívá¬
nom Szabó Uramtól, mert rövideden csak abból áll, hogy ezek
közül a legnevezetesebbeknek és azoknak, amelyeket idehaza vagy
nem tanullhatta, vagy nem tanulta, megtanulásokat óhaj¬
tanám. Mint pedig gyermekeim nevelésére szánta magát, azért
minden tudományok felett a pedagogicumoknak tanulását ajánl¬
hatom, és erre nézve, 1ső, jó lesz az olyan collegiumokat különö  

 
83.  

 
sebben hallgatni. 2ik, jó lesz az oly emberekkel is szorosobban meg¬
esmérkedni, akik külföldön esméretesek arról, hogy vagy gyer¬
mekeiket in praxi jól nevelték, vagy pedig ezen tudományokat
jól értik. Ezen tekintetre nézve senkit inkább Fédernél és
Basedoéknál nem recommendálhatok. Mivel pedig most Fé¬
der is nincsen Göttingába, az ő kedvéért és az esméretségének meg¬
nyeréséért jó lesz Braunsvájgba is elmenni, melynek az útját
maga idejébe ki fogom csinálni. 3tio, vagynak Németországban sok
rendbeli jól elrendezett nevelőházak és úrfiak akadémiái, azért
az azok körül való hosszasabb mulatást és azoknak jó móddal való
kitanulását ajánlom. 4ik, ajánlhatom azt a németül ne¬
vezett Mentsen Kenntnisst

*

Emberek megesmérését

melyet tud¬
tomra semmi universitásban nem tanítanak ugyan, de amely még¬
is igen szükséges tudomány, és amelyet a jó emberekkel való szoros
társalkodás és barátság által szerezhet meg az ember.
Erre pedig avagy csak azon okból is nagy szükség vagyon,
hogy ha az ember ebbe jártas, úgy tanulhatja ki mind
a keze alá bízott gyermekeknek természeteket, mind pedig a vélek
társalkodó ifjaknak hajlandóságokat. Többeket
is
jovasolhatnék,
de azoknak nagy részét maga fel találhatja Szabó Uram,
más részét magam is annak idején megírhatom, és
megírni el nem mulasztom.  

 
Bévégzés  

 
Ezek már gondolatai egy olyan atyának, aki gyermekeit jól
akarja nevelni, és aki úgy kivánja kormányozni gyermekeinek
nevelését, hogy valaha a hazának jó polgárokat, a világnak
jó keresztény embereket, és magának jó fiakat nevelhessen.
Szabó Uram pedig ha ezutáni fáradságával ezen én célo¬
mat mindenképpen elősegélleni igyekezik, úgy éngem magá¬
nak erősen le fog kötelezni, hazájának sokat használni, és
még a következendő nyomnak is valóságos javát, ha kis mér¬
tékben is, elémozditani. Igaz ugyan hogy nem kis fáradsá ...¬  

 
84.  

 
fáradságának áldására fog válni. Ezen gondolataimat
pedig oly véggel írtam le Szabó Uramnak, hogy ha valami
vagy hozzátenni, vagy változtatni valót tanál ezekben, akár
itt-, akár künnlétébe, velem közölni ne terheltessék, mert én min¬
denkor kész lészek a magam gondolatát jobbal felcserélni. Ha
pedig ezen planumomat egészen helyesnek tanálván, még
tovább is feltett szándékába megmarad, úgy arra kérem, hogy
ezen planumomat mindenkor maga előtt tartván, úgy igye¬
kezzék a külföldi fáradozásait alkalmaztatni, hogy vélem e¬
gyütt ugyanezen egy célra dolgozzon. Vélem, aki gyermekei¬
mért élek, halok, és aki akkor szállhatok le legcsendesebben
koporsómba, mikor gyermekeimet jól felnevelhettem, a¬
mikor belőlök jó embereket, jó keresztényeket és jó hazafia¬
kat készíthetek, és amikor ezen tekéntetre nézve belső lelki
nyugodalommal elmondhatom azt: Exegi Monu¬
mentum Aere Perennius.