Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről - II. szakasz

2ik szakasz  

 
Educatio Moralis

*

Erkölcsi nevelés

 

 
Akármicsoda tekintetből nézzük a nevelést és annak minémű¬
ségét, igaznak marad az a régi példabeszéd: qui proficit in lit¬
teris, et deficit in moribus, plus deficit quam proficit

*

aki gyarapodik tudásban, de hanyatlik erkölcsben, többet hanyatlik, mint gyarapodik

. Sőt va¬  

 
12.  

 
lamint bolond embernek a kezében az olyan fegyver, amely egyéb¬
ként hasznos lehetne igen sokszor ártalmas, úgy a rossz morális cha¬
racterű emberben a tudomány valóságos veszedelem. Méltán ál¬
líthatom tehát azt, hogy a morális nevelés a nevelésnek olyan
főbb része, amely nélkül a többi semmit sem ér.  

 
Tudományt a tanító adhat, vagyis a gyermekekbe önthet,
de virtust nem adhat, hanem csak amely virtust a Természet
Ura egyszer beléje öntött, azt táplálhatja, apolgathatja, és
némely indulatait a gyenge gyermeki szívnek felélesztheti. Azért
hogy világosobban kifejezzem magamat, a morális nevelést elő¬
ször két részekre oszt
ha
tom fel, az első a valóságos morális virtu¬
sokra való oktatás, ezt belső moralitásnak nevezem, a második a
félmorális virtusoknak megszerzése, amelyet exteriornak, külső
magaviseletnek nevezek. Ami az elsőt illeti, azaz a belső mo¬
ralitást, abban megint kétféle mód vagyon. Vagynak 1o azok
a generális regulák, amelyek minden virtusra egyaránt szolgál¬
nak. 2do olyan regulák, amelyek csak különös virtu¬
soknak megszerzésére használhatnak. Ami hát azokat a közön¬
séges regulákot illeti, e következendő punctumokba fogla¬
lom.  

 
1o A példaadás. Ez valamint hogy a hibának elkerülé¬
sére vagy megszerzésére sokat contribuálhat, úgy a vir¬
tusnak követésére vagy elmellőzésére sokat tehet. Itt én most
csak a szüléknek és tanítóknak példaadásokat értem, és arról
igaznak marad az a régi magyar mondás: Nem esik messze a
gyümölcs a fájától. Ezen tekintetre nézve igen úgy tapasz¬
taltam, hogy ha a tanítók és szülék rossz példát adnak a gyer¬
mekeknek, vagy a következik, hogy megszeretik azon hibákat, vagy
pedig, hogy megutálják, ha megszeretik, úgy a kár világos,
ha megutálják pedig, úgy ez az utálság a személyre is kiter¬
jed, amelyből függetlenség, s sok egyéb rossz következik.  

 
13.  

 
Ez a jó példaadás azért olyan nevezetes része a morális nevelésnek, hogy
nemcsak méltán első regulának tehettem, hanem a morális nevelés
főbb részének is.  

 
2do A mások példájának jó haszonvétele. Szükséges ugyanis, hogy
a nevelők arra erősen vigyázzanak, hogy a kezek alá bizattatott gyen¬
ge elmék másoktól is rossz példát nem lássanak, de mindazonáltal,
mivel e világi életben azt majd el nem lehet kerülni, azért igen
szükséges hogy a tanítók arra is vigyázzanak, hogy a jó és rossz pél¬
dának egyforma hasznát vehessék a gyermekek. A jó példával
nincs nagy baj, mert az által könnyű a gyermekeknek elméjét
és szívét felbizgatni, és abba csak az a mesterség, hogy egy bi¬
zonyos aetasig a legkisebb virtust is eleven színekkel kell lefes¬
teni, de bezzeg a hibás példákkal kisség több a baj. Ha olyan
a hiba, hogy a természeti büntetése mindjárt következik, úgy
inkább a büntetésre, mint a hibára kell a gyermeket reflectál¬
tatni, ha pedig a büntetés nem következik mindjárt, akkor el le¬
het ugyan a rossz következést mondani, s el is kell, mindazonáltal
azon kell igyekezni, hogy az ember mentől hamarább azon hi¬
bának rossz következését szemléltethesse véle, s azon al¬
kalmatossággal reflexiót is kell tétetni az előbb látott
rossz cselekedetre. Ebben nem lehet annyira kimagyarázni
a legjobb bánásnak módját, mintsem azt kinek-kinek prudentiájára
bízni, és közönségesebben csak azt lehet utána¬
vetni, hogy minden tanító megtudván a keze alá bízott
gyermeknek természetét, az abból szorosabban következhető
hibákra szorgalmatosabban kell vigyázni. Erre nézve azért
igen jónak tartom, ha az ember az ifjat mentől idejébben
a közönséges ispotályba elviszi, és ott a nyomorúságtól
való irtózás által magoktól a hibáktól, amelyeknek azok követ¬
kezései, megirtóztatja. Itt nem árt, ha az ember többet is láttat
az ifjúval, mintsem azt a szoros illendőség megengedné, csak
hogy egyfelől semmi tréfás allusiót ne tegyen, másfelől pe¬  

 
14.  

 
diglen minden nyavalyát a maga horribilis színével lefessen.
Ugyanazért igen jónak tartom azt is, hogy az ember az ifjat
a közönséges domus correctoriákba vagy Zuchtházakba men¬
től idejébben elvigye, és ott a főbb-főbb raboknak vétkeiket a
vezető által elmondassa, mert valamint az ispotályokban
az olyan vétkektől, melyeket a köz társaság büntet, nem kis ir¬
tózást önthet az ifjúnak vagy gyermeknek gyenge szívébe,
véghezviheti ezt az ember némelykor úgy, amely rossz példákat
lát a gyermek, azoknak rossz következését könnyen eszére
lehet adni. Azonban pedig ez az olykor-olykor való erőseb¬
becske impressio végre a gyermekkel magával feltalál¬
tatja a vétkeknek rossz következését, melyet ha megnyert
az ember, akkor erubuit salva res est ezen tekintetben is
igaz.  

 
A természeti curiositásnak amennyibe

[szerkesztői feloldás]

n

csak lehet, elég tétele

*

Amennyire csak lehet, a természetes kíváncsiságnak eleget /kell/tenni

 

 
Mivel akármely gyermekben is a curiositás a nevezetesebb rugó,
azért a tudományos nevelésben is hasznát kell ennek venni. Ha a gyer¬
meki és ifjúi hibákat jól meggondolom, azoknak legalább felit
curiositásból származtaknak lenni tanálom, valahol tehát
csak legkisebb nyoma látszik, mindjárt eleget kell annak tenni.
Nem mondom én, hogy a vétket magát véghez kelljen vinni, ha¬
nem a vétket kell explicálni olyanformán, hogy egyfelől
a gyermek megérthesse, másfelől pedig az ember a morális
illendőség ellen ne hibázzon. Elhagyom én a többi vétkeket,
csak a sexualis extravagantiát veszem fel itt, és azt kis¬
ség bővebben magyarázom. Egy 14-15 esztendős ifjú em¬
ber érezvén magában bizonyos vonattatást a másik se¬
xushoz, mely szerént egy szép asszonyt egy rúttól meg¬
különböztet; mely szerént avval társalkodni kíván, ehhez
járul az is, hogy magában is bizonyos változásokat
érez, melyek következései a természet evolutiójának
ekkor, mondom, nemcsak lehetetlen a curiositásnak közbe  

 
15.  

 
nem jönni, sőt mondhatom, hogy minden ezen tekéntetbéli
extravagantiának egy főbb fundamentoma az a curiositás
vagy vonattatás, mely szerint ezen hajlandóságnak eleget akar
tenni. Azért ekkor már nagy hibának tartom előtte na¬
gyon fedezni, hogy azok a természeti változások minek a kö¬
vetkezései, sőt azt is igen hibás dolognak tartom, ekkor
a sexus különbségeit vélek meg nem esmértetni. Ezen tekin¬
tetre nézve azért ekkor minden gyermekkel egy Anatomy
Collegiumot hallgattatnék, hogy curiositásból rosszra
ne vetemedjen, mivel pedig a sexussal való egyben jövés¬
nek elkerülése által sok meg nem nevezhető hibák követ¬
keznek, azért minden ifjúnak ideje koránt a kezébe adnám
Tissot-nak azt a hires munkáját: de Onania,nagyobb ko¬
rába azonban, azaz olyan aetasába, mikor már reflectál¬
ni tud, mikor már académiákon elvégezvén a maga ta¬
nulását utazni indul, magam elvinném a bordélyhá¬
zakba, nem azért hogy ottan excedáljon, hanem hogy cu¬
riositásának elég légyen téve. A tanítóra s nevelőre
nézve pedig a főbb regula az, hogy mikor ezekről tanít
vagy szól, mindenkor igen nagy respectussal szóljon, és
soha erről egy tréfát a száján ki nem bocsásson, nehogy
véle azt a módot, hogy a világra jött, megutáltassa,
melynek lehetne az a rossz következése is, hogy a szüléit
megvetné. Látni való dolog hát, hogy ebbe a tanítónak
prudentiájára sokat kell bízni, sőt talám az egész dolog¬
nak is jó következése csak egyedül attól függ.  

 
Azonban ezen sexuális hajlandóságban vagyon még
egy más specificum is, amely az, hogy ebben az aetásban
az ember az ifjat a tisztességes, jó erkölcsű, eszes és szép
asszonyoknak társaságától nemcsak el ne vonja, sőt
mihelyt érzi az ember ezt változást az ifjúban, az
ilyen társaságokat nékie önként procurálja, mert egy¬  

 
16.  

 
felől annak az instinctusnak elég tétettetik, másfelől pedig
az ilyen társaság által az asszonyi nemet becsülni kezdi, és
ennél fogva az erkölcstelen asszonyokat is utálni. Ugyan¬
csak ebben is nagy praecautiót ajánlok, nehogy ennek gyakori
előfordulása által a tanulást elmulassa, vagy éppen
meg is unja. Gellert a maga Moralische Vorlesungjá
ba

*

GELLERT, Christian Fürchtegott (1715—1769) német költő, író, erkölcsfilozófus. Számos méltatója „a felvilágosodás költőjeként” beszél róla. A lipcsei egyetemen tartott „erkölcsi előadásai” (Moralische Vorlesungen) nagy hatással voltak kora ifjúságára. Többek, köztük J. W. Goethe is, egyenesen azt állították, Gellert rakta le a német erkölcsi kultúra alapjait. Rendkívüli népszerűségre tettek szert meséi és elbeszélései, amelyeknek gyűjteményes kötete (Fabeln und Erzählungen, Lipcse 1746—1748) nemcsak a német olvasóknak lett évtizedeken át kedvenc olvasmánya, hanem – másokkal együtt – a magyaroknak is. A 18. század utolsó harmadában magyar fordításban is megjelent több munkája. Teleki Lászlóra, ahogy ez Tanácsadásából is kitűnik, mindenekelőtt a felvilágosodás emberbaráti szellemét vallásos érzülettel kiegészítő erkölcsi tanításaival hatott.

erről sokat szól, és nagyon ajánlja, azért erről ottan bő¬
vebben lehet olvasni.  

 
4ro Az egyenességnek és confidentiának

*

bizalomnak

tökéletes megnyerése  

 
A titkolódás sok vétkeknek a szülőanyja, azért a jó nevelő¬
nek főbb kötelessége az, hogy a kezére bízatott ifjaknak
a szíveiket ugyan megnyerje, hogy azok még gondolata¬
ikat is közöljék véle, ez pedig egyébként el nem érheti
hanemha vélek igen nyájason bánik, hanemha hibájo¬
kért úgy dorgálja őket, hogy aziránt el legyenek hi¬
tetve, hogy igazán jovokat kívánja. Haszna ennek,
ha egyéb nem volna is, elég az, hogy a gyermekeknek leg¬
kisebb indulataikat mindenkor maga idejében észre¬
vévén a szükséges precautiókat a szerént teheti meg.
Azért hát erre nézve minden nevelőnek e következendő¬
ket recommendálhatom: a) Hogy igen szoros fenyítése¬
ket ne tartson, b) hogy minden úgy büntessen,
hogy az ifjakhoz vagy gyermekekhez való szeretete vi¬
lágoson kilássék, c) hogy gyakorta leereszkedjék az ő
gondolkodások módjához, úgy mindazonáltal, hogy
despectusba előttök ne jöjjön, d) hogy minden hibát
mindjárt ne büntessen, kivált az olyat ne, amelyhez
hasonlót még többé nem tettek, e) hogy a legnagyobb
hibát is olyankor elengedje, amikor egész egyenességgel  

 
17.  

 
megvallották, hogy a testi fenyítékkel igen ritkán éljen, hanem
inkább olyan büntetésnek nemével, amelyek által szívek szerént
megbánják , és amelyekből a hozzájok való barátsága világoson
kitessék. Mert, ha ezeket cselekszi a nevelő, úgy minden hibáit a gyerme¬
keknek megtudja, nékiek sem lehet semmi titkok előtte, és mégis a hibá¬
kat friss jövésekbe megfojthatja. Korántsem mondom én azt,
hogy illendő fenyítéket ne kelljen tartani, sőt azt tartom, hogy
két cásusban jó móddal e testi fenyítéket el sem is lehet kerül¬
ni, úm. a gyakorta és malitiával egybekötött hazugságokban,
csak e két cásusban azért, előre bocsátva mindég néhány rend¬
béli szóval való intéseket, nem tartom jónak a testi fenyítéket
elmulatni, sőt annak elkerülhetetlenül való véghezvi¬
telét éppen szükségesnek ítélem. Mindazonáltal, mivel kivált
a kisebb gyermek nem mindenkor tudja magát explicálni,
azért nem kell mindent makacságnak venni, hanem előbb min¬
den környülállást jól megvizsgálni. Ha pedig az ember egy¬
szer annak tanálta, testiképpen is meg kell fenyíteni, még¬
pedig egyfelől olyan grádusba, hogy ne légyen szükség sokszor
reiterálni, másfelől pedig úgy, hogy a mégis a gyermek ereje
felett való ne légyen. Erre nézve szükséges  

 
5to A tökéletes engedelmességnek megnyerése.  

 
Itt pedig csak azt jegyzem még meg, hogy egy jó nevelőnek azon kell
igyekezni, hogy tanítványai ne a büntetésnek félelme miatt lé¬
gyenek engedelmesek, hanem inkább azon belső érzékenysé¬
gért, mely szerént tökéletesen érezzék azt, hogy valamit nevelőjök
parancsol, mind jó, mert ha ezt a szoros engedelmességet
feljebb említett egyenességgel egyben teszi, úgy lehetetlen,
hogy
ennek
jó következése ne legyen.  

 
6to Minden néven nevezhető makacságnak megfojtása  

 
18.  

 
Mely többnyire majdminden rossznak szülőanyja, ha nem di¬
recte, legalább indirecte. Ugyancsak ebben is arra kell vi¬
gyázni, hogy a makacság elkerülése miatt a vaktában való
szófogadást az ember
ne
okozza, mert valamint az egyik, úgy
a másik is ártalmas.  

 
Hozhatnék még többeket is elő, de azok vagy olyan dolgok, melyek
némely temperamentumra különösebben illenek, vagy olyanok,
amelyek a feljebbeknek lévén következései, azokban belé is vagy¬
nak foglalva: azért általmegyek a különös virtusokra, és
azok közül csak a főbbeket említem.  

 
A kegyesség és az Istennek szeretete, parancsolatinak megtartása  

 
Nem értek én itt theológiát, mert az a scientifica nevelésnek része
lévén, arról ottan szólok, hanem csak azt a csupa szívbéli kegyes¬
séget említem, amely nem tudomány után jár, hanem a szívbéli
érzésnek következése. Mivel pedig ennek nem kell tettettnek len¬
ni, hanem a szívnek belső érzékenységéből kell származni, azért
azon kell igyekezni, hogy a kegyességet az ember a gyermekek
szívébe úgy öntse belé, hogy belső szíves indulatból legye¬
nek kegyesek, melyre nézve:  

 
1o Igen hasznos hogy a gyermek arról megemlékeztessék,
hogy minden Istentől vagyon, hogy szüléi, tanítói mind Is¬
tentöl rendeltettek, és ezáltal az Istent mint mindennek
kútfejét mindennél feljebb becsülje, tisztelje és szeresse.  

 
2do Hogy ne azért légyen kegyes, hogy mások annak tar¬
tsák, hanem azért hogy köteles véle. Azért  

 
3tio a templomba való járásra jó a gyermeket szorítani,
de úgy, hogy jó kedvvel csinálja, és az ember azt véle
meg nem untassa.  

 
4o Éppen azt kell az imádsággal is observálni, hozzá¬
értvén, hogy a gyermek azt ne szokásból, hanem abból
indulatból csinálja, amely szerint az Istennek sok
jótéteményeiért háládatossággal tartozik.  

 
19.  

 
A felebaráti szeretet  

 
Ez olyan második nevezetes kötelesség, hogy ennek elérésében
igazán nem lehet jobb sinormértéket adni, mint amilyent Xtus
Urunk maga adott, ti.: szeressed felebarátodat, mint tema¬
gadat. Erre nézve azért a gyermekekbe is jó azt a princípiu¬
mot felvenni, hogy amit nem szeret hogy nékie mások csi¬
náljanak, azt ő se csinálja másnak, már ezen princípium¬
ból deducálom a gyermekekbe a felebaráti szeretetet, bizo¬
nyoson nyert dolga lesz az embernek vélek. Mindazáltal,
ha valami generále princípiumokat lehet ebben adni, e követke¬
zendőkben határoztathatnak meg:  

 
1o Hogy minden embert közönségesen szeressenek azért, hogy
embertársok, hogy hozzájok hasonló. 2do Valamit nem sze¬
retnének hogy nékiek csinálja más, azt ők másoknak ne csinál¬
ják, ebben mindazonáltal arra vigyázni kell, hogy a magok igaz
jovát 3tio meg tudják ítélni, mert ebből könnyen a következ¬
hetnék, hogy amit magok jovának gondolnak, de effective nem
az, azt mással is véghez vinnék. 4o A nemzeti gyűlölséget ameny¬
nyire csak lehet, el kell vélek kerültetni, mert ez magában is rossz,
de egyébként is sok rossznak a szülőanyja. Hasonlóképpen 5o a
a maga vallásának szeretete mellett az idegen vallásúakét vé¬
lek gyűlöltetni nem kell, úgy mindazonáltal hogy tökéletes Indif¬
ferentismus quo ad Dogmata ne következzék belőle, mely való¬
ságos hiba volna. Továbbá 6to ők minden embernek baráti
légyenek ugyan, de azért még a szorosabb barátságot, társalko¬
dást megválasszák, mert a rossz társaság nagy mételye az
ifjaknak. 7o Arra kell vigyázni, nehogy embertársaiktól igen sokat
várjanak, mert ez az a pont, amely az embereket többnyire sze¬
rencsétlenekké tészi. 8o Mivel magok is érzik magokban, hogy
nem tökéletesek, azért másokban is tökéletességet nem keressenek,
mert egy a, hogy fel nem találják, más az, hogy ezen az úton
az embertársaik bolondjává könnyen lehetnek; erre nézve  

 
20.  

 
9o igen hasznos a históriának tanítása alkalmatosságával
mind némely embereknek nagy virtusaira, mind má¬
soknak nagy hibájokra az ifjú elméket figyelmetesekké tenni.  

 
A szülékhez és nevelőkhöz való tisztelet  

 
Valamint a szüléknek kötelességek az, hogy a nevelőkhöz való sze¬
retetet a gyermekekben ne engedjék elaludni, úgy ellenben
a nevelőknek is szoros kötelességek a szülékhez való szeretetet
s tiszteletet a gyermekekben fenntartani, mert egy a másik
nélkül meg nem állhat, ezért:  

 
1o Mindkét részről arra kell vigyázni, hogy a gyermek ezen
kötelessége teljesítésének a tisztelet légyen fundamentoma, mert
csak ez adhat ebben állandóságot.  

 
2do Ezen tiszteleten kell fundálni a szeretetet.  

 
3tio Azon kell igyekezni, hogy a gyermek a szüléket nem azért
ne sértse meg, hogy megharagusznak érte, hanem azért, mert
vétek őket sérteni, mert igen jó és jován munkálódó szüléit
sérti meg.  

 
4rto A tanítóknak arra is kell vigyázni, hogy a gyermekeknek határ
nélkül való függések légyen a szüléjektől, és hogy minden¬
némű hozzájok való kötelességeket egész készséggel vigyék véghez.  

 
5to Mivel pedig egyfelől nincsenek olyan szülék, akik hiba nélkül
valók lennének, és mivel másfelől el nem lehet kerülni,
hogy kivált a nagyobb aetásokban, a gyermekek által nem lás¬
sák szüléjeknek hibájokat és fogyatkozásokat, azért a nevelő¬
nek vagy arra kell szorosan vigyázni, hogy ezen hibákat szép
móddal elpalástolja, vagy pedig azon igyekezni, hogy
ezekért a szüléjeket meg ne vessék, mert ha e megesik, az
egész nevelés el van hibázva. Azért hát:  

 
6to igen rossz prpiumnak tartom azt, amit némely neve¬
lőkben láttam, hogy ti. azért, hogy magoknak a gyermekek
előtt creditumot szerezzenek, őket a szüléktől idegenítik,
mert olyan szorosan vagyon az a két relatió egyben kötve,  

 
21.  

 
hogy ezeknek egyike a másik nélkül meg nem állhat, és az e¬
gyiknek meggyengítése a másiknak tökéletes eltörlését
maga után húzza. Azért  

 
7o E két kötelességnek olyan kölcsönösnek kell lenni, hogy amit
a tanítóknak a szülékre nézve véghez kell vinni, azt a szüléknek
is a tanítóra nézve nem lehet elmúlatni, ámbár a kettő
között mégis megvan az a különbség, hogy a szülék a gyerme¬
keknek adhatnak más nevelőt, de a tanító a gyermekekkel
nem cserélheti fel a szüléket.  

 
A szelídség és jámborság  

 
Ez olyan két viszony, amely minden jussal és igazsággal mind¬
járt a fennebbek után tétettethetik, erre az emberi természet
magától hajlandó, és ezt igen könnyű megnyerni, ha az
ember arra vigyáz, 1o hogy a gyermek magáról sokat ne
tartson, 2do hogy másokba a virtust megesmérje, 3tio hogy
senkit meg ne vessen.  

 
Nyájasság  

 
Ezen nem értem most azt a külső magaviseletet, mely a mo¬
rális nevelésnek következendő részéhez tartozik, hanem azt a
belső nyájasságot, mely szerént az ember mindennek a magáét
megadja anélkül, hogy magánnak véle kisebbséget okozzon. En¬
nek fundamentoma a szívnek egyenességében vagyon, azért
ezt kell formálni, amelyet az ember tiszta morális gondolatok
kal véghezvihet.  

 
A szemérmetesség  

 
Ennek ugyan egy részét már a feljebbiekben leírtam, azért it¬
ten csak a gyengébb részét érdeklem, és in abstracto valami
regulákat kívánok előhozni. 1o Azon kell igyekezni, hogy amit
a gyermek vagy ifjú mások előtt szégyell, azt maga előtt
is szégyellje, ezáltal a titkos cselekedet szerént való bűnök elke¬
rültetnek. 2do Amit maga előtt szégyell, azt úgyszólván
az Isten előtt is szégyellje, mely által a titkos gondolat szerént
való bűnök elkerültetnek. 3tio Ebbe a szemérmetesség kül¬  

 
22.  

 
ső jeleibe jobb, ha scrupulósusabb a gyermek mintsem kellene,
azért nem kell a gyermekben eloltani, sőt inkább, annyira
amennyire lehet, fel kell éleszteni, mert e sok hibáknak elkerülé¬
sére szolgálhat. 4ro Erre nézve jó, ha az ember a gyermekekbe
beléönti jó idején, hogy mások előtt magát felfedezni
vagy a köntös által eltakart tagokat megmutatni szé¬
gyen. 5to Jó azt is a gyermekek szívébe belé csepegtetni,
hogy a trágár beszédeken nemcsak nem kell kapni, hanem
azokat kerülni kell, mert ezek sokszor több kárt tésznek a gyer¬
mekekben, mint magok a rossz társaságok. Azért 6to a ter¬
mészeti pirulást nem kell elfojtani, mert ez a hibáknak
gyakorta fél jobbítása, mindazonáltal azon kell igyekez¬
ni, hogy minden ok nélkül minden szempillantásba ne
piruljanak.  

 
Nobilis ambítió

*

Nemes becsvágy

 

 
Ez olyan virtus melynél fogva az ifjat minden egyéb virtusokra réá
lehet vezetni, ez olyan kaposzár a nevelő kezében, amelynél fogva egy
jó tanító, a markában tarthatja a gyermeknek üstökét, ezt azért
amennyire csak lehet, nevelni kell, úgy mindazonáltal, hogy gonosz
vagy bolond kevélység ne váljon belőle, mert e már ártalmas, és
az egész nevelést elronthatja. Ezen nobilis ambítiónak fenntartatá¬
sára azért szükséges, hogy a nevelő e következendőkre vigyázzon:
1o Hogy a gyermeknek a magabecsülését, vagyis inkább a maga
becsületét érezni tanítsa.  

 
2do Hogy annak objectumát olyan dolgokban fundálja, amelyek
valóságos nemes dolgok.  

 
3tio Hogy abban a mértéket véle megtartassa, ti. hogy a maga
és mások között való comparátiót elkerültesse.  

 
4

[szerkesztői feloldás]

r

to Hogy ennél fogva minden alacsonyságot, illetlen csúszást-má¬
szást véle általláttasson, úgy mindazonáltal, hogy:  

 
5to a másokhoz való szelídséget és nyájasságot soha is el nem felejtse.  

 
A mértékletesség  

 
Ez olyan virtus, amelyet valamint egyfelől igen nehe¬  

 
23.  

 
zen lehet megszerezni, úgy másfelől olyan elkerülhetetlen szük¬
séges, hogy anélkül az ember a nevelést jó móddal nem folytat¬
hatja. A mértékletesség olyan virtus, amely minden virtusok
királynéjának azért méltán tartathatik, hogy aszerént a régi
példabeszéd szerént: medium tenuere beati minden virtust
reguláz. Ugyanis a kegyességből, ha az illendő mértéket
felülhaladja vagy babonaság vagy pietistaság válik.
A jótétel, a szánakozás, felebaráti szeretet, ha a mértéken
túl jár, tékozlássá, együgyűséggé és gyengeséggé válik.
Úgy a nobilis ambitió is, ha az illendő mértéken felül van,
gőggé és bolond büszkeséggé válik, egyszóval nincs olyan
morális virtus, amelybe a mértékletességre szűkség nem volna.
E tekintetből azért a mértékletesség három részekre osztat¬
hatik: az 1ső A morális virtusokat illeti, a 2ik az indu¬
latokat, a 3ik a természeti functiokat, úm. ételt és italt.
A morális virtusokban lévő mértékletességre nézve azért e követ¬
kezendőket jovasolhatom: 1o hogy az ember a gyermeknek és ifjúnak
mindenkor a virtust a maga valóságos színével lefesse, 2do
hogy az ember minden virtus közül világoson explicálja azt
a határt, amelyen túl minden virtus megszűnik virtus lenni,
hanem gyengeséggé válik. 3tio Mivel ezt theoretice igen
bajos megmutatni, azért jobb ezen határt példákból meg¬
világosítani, melyre a nagy emberek cselekedetei sokszor igen
alkalmatosok. 4ro Szükséges erre nézve is némely nagy em¬
bereknek nemesnek látszó, de magokban igazán gyenge cselekede¬
teket felvenni és azokból a feljebb valókat jó móddal expli¬
cálni. Ideértem azon nagy emberek actusokat is,
amelyek külsőképpen szépeknek látszanak, de amelyek magokban sunt
splendida peccata

*

cifra vétekek –„a pogányok szép és jó tettei nem egyebek, mint cifra vétkek” (Szent Ágoston)

ezt pedig nem veszem abba az értelembe,
amint a theológusok szokták venni, hanem a legszorosabb
philosophiai értelemben.  

 
Ami már az indulatok körül való mértékletességet illeti,  

 
24.  

 
mivel az indulatok vagy jók vagy rosszak, azért e körül a regu¬
lák különbözők. 1o Ami a jó indulatokat illeti, úm. az ö¬
römöt, sírást, kacagást etc. Azokban rövideden csak arra
kell vigyázni, hogy az ember a gyermekeknek jó idején az azokba
való excessust meg ne engedje. Azoknak a szükséges voltokat
ugyan explicálja, de azon határt is megmutassa, ame¬
lyen túl hibákká válnak. 2do Mivel a rossz indulatok ma¬
gokban ugyan hibák, de az emberi természettől meg nem
válhatnak, azért ezek közül csak arra kell vigyázni, hogy
némelyeket az ember vagy éppen meg ne engedje, vagy
azokat, amelyeket megtiltani nem lehet, mindjárt első gyö¬
kerében moderálni igyekezze, és azt a gyermekkel éreztesse,
hogy azok olyan malum moralék, amelyeket a Természet¬
nek Ura büntetésül bocsátott az emberi nemzetre.  

 
A természeti functiók körül való mértékletesség az,
amelyet közönségesen a mértékletesség neve alatt szoktak érteni,
e pedig nagyobb részént az ital és étel körül adván elő ma¬
gát, directe csak azok eránt fogok regulákat adni, úgy
mindazonáltal, hogy azoknak része a többekre is appli¬
cáltathatik. 1o Nem kell megengedni, hogy a gyermek az
ételt és italt főbb gyönyörűségének tartsa, vagy abban
boldogságát keresse. 2do Tökéletesen elhitesse az ember
a gyermekkel azt hogy az ember nem azért él, hogy egyék,
hanem azért eszik és iszik, hogy éljen. 3tio Erre nézve jó
a gyermeket bizonyos számú ételre és bizonyos quantitású ita¬
lokra szoktatni. 4ro Jó a gyermeknek eleven színekkel a sok é¬
telnek-italnak rossz következéseit előadni, és ha lehet, némely
mindennapi előforduló példákkal megerősíteni. 5to
Ezt azáltal is elevenebb színekkel lehet lerajzolni, ha az
ember az állatokra figyelmetessé teszi, amelyeknek na¬  

 
25.  

 
gyobb része csupán a természet instinctusából csak az elégségig
szokott enni és innya. 6to Arra kell vigyázni, hogy a gyermek an¬
nyit egyék és igyék ugyan, amennyi testének táplálására szüksé¬
ges, de mindazonáltal mindég úgy keljen fel az asztaltól, hogy
még több is férhetett volna a gyomrába. 7mo Az ételek nemeiben
hogy válogató ne légyen a gyermek, arra is szűkség vigyázni, mert
egyebként sybaritaságra szokik, amely magában is hiba ugyan,
de a mértéktelenségnek egyik szülőanyja. 8to Az erős és
részegítő italoktól, amennyire lehet, el kell fogni a gyermeket,
ha pedig nem lehet, úgy igen ritkán kell vélek éltetni, erre
nézve 9o igen hibásnak tartom azt némely atyákban, hogy
a születésektől fogva való bornemissza gyermekeket, erővel
is a borra réászoktatják, ugyanis a bornemisszaság már
magában minden részegség ellen való praetensiókat szükség¬
telenné teszi. 10o A magam gyermekeim közül való példá¬
ból is tudom, hogy némely gyermeknek az erős italhoz termé¬
szeti hajlandósága vagyon, melyet a második fiamban tapasz¬
taltam. Ekörül hogy az ember mitévő legyen, bajos meg¬
határozni, én ugyan véle azt megpróbáltam, hogy 3 eszten¬
dős korában erősen megrészegítettem, és a volt a következése
hogy a bornak italát megutálta. De ez egyfelől olyan
mód, amely veszedelmes, másfelől pedig olyan, amelyet
csak a szülék vihetnek véghez. Azért a nevelőkre nézve
a szoros vigyázásnál egyebet ez casusba nem ajál¬
hatok.  

 
A jótétel  

 
Ez olyan virtus, amely valamint egyfelől a szívnek becsü¬
letet csinál, úgy másfelől, ha a mértéken túl megyen,
magát a jóltévőt világi környülállásaira nézve meg
ronthatja. Ez olyan virtus, amely ugyan valósággal in
mediocritate consistit, ugyanis, ha kicsi mértékben vagyon
meg: fösvénység, ha nagyobba vagyon: tékozlás, s ezeknek hatá¬
rai oly nehezek, hogy azokat majd alig lehet kimutatni.  

 
26.  

 
Erre az ifjat némelykor szoktatni kell, nehogy fösvénység légyen,
ellenben pedig némelykor tartóztatni kell, nehogy tékozlásra
menjen ki a dolog.  

 
Mivel tehát ez igen nehéz virtus, azért minekelőtte az arra való
módokat előmondhatnám, szükséges, hogy egy kevéssé ezen virtusról
magáról is a gondolatomat előadjam. Jót tenni keresztényi köteles¬
ség, de hogy keresztényi virtusnak maradjon, négy környülállás
határozza meg. 1o Hogy ki ád, 2do kinek, 3o az adónak célja 4o
és az elvévőnek haszna. Ami az elsőt illeti, az adónak háza álla¬
pota sokat határoz meg, p. o.: légyen nékem esztendei jövedelmem
100 forint és ezzel csak szűken érhessem bé szükségemet, ha én azért
ebből egy más szegénynek 50 forintot adok, ezt sokan fényes csele¬
kedetnek tartják, de magában hiba és tékozlás, mert, hogy máson
segítsek, magam szenvedek. Ellenben, ha nékem százezer forint
jövedelmem van, és én abból oly szegény embernek, akin e
forinttal segíthetnék, csak egy xrt adok, az is hiba, és már
fösvénység, azért ami a jóltévőt illeti, arra a legjobb regula,
hogy mind jótéteményeinek nagyságát, mind azoknak hasznát értéké¬
hez alkalmaztassa, mert így lesz a jótétel a legillendőbb mértékben.
Ami már másodszor az elvévőt illeti, itt szükséges azt vizsgálni,
hogy az, akinek ád az ember, megérdemli-é vagy nem, mert egyfe¬
lől annyi a világon a szegény, másfelől pedig nincs oly gazdag em¬
ber, aki ha 10 érdemtelennel jól teszen, ugyanannyi érdemestől
el ne vonja a maga segítségét. Ugyancsak ezen vizsgálásba
is mind a két nemű hibába könnyen eshetik az ember, mert ha
igen könnyen vizsgálja az érdemességet, tékozló lesz, ha pedig igen
stricte, fösvénységre megyen által. Ami már a harmadikat
illeti, az adónak a célját, ebbe erősen kell vigyázni arra, nehogy
az ember csak csupa jactantiából adjon, mert úgy a jóltételnek
célja egészen el van veszve, s bolond büszkeség s kevélység vá¬
lik belőle. Ami már utoljára a 4iket illeti, erősen kell
vigyázni, hogy az ember a vevőnek szükségéhez képest te¬
gye meg a maga adakozását, mert ha olyannak, aki
egy forinttal segít magán, én százat adok, egyfelől
réám nézve tékozlás, másfelől az elvevőt is tékozlásra szoktatha¬  

 
27.  

 
tom, ha pedig ugyanennek az embernek, mikor erősen megszo¬
rul, egy forint helyett csak egy krajcárt adok, úgy réám nézve
fösvénység, s azonban rajta még sem segítek.
Ezekben azért meghatározván a jóltételnek mivoltát, az aziránt
regulákat e következendőkben határozhatom meg. 1o
Azon kell igyekezni, hogy gyermeknek a szíve szánakozó légyen,
úgy mindazáltal, hogy 2do mód nélkül könnyen is meg ne lá¬
gyuljon, mert ez gyengeség. 3tio El kell hitetni a gyermekkel,
hogy azt a napot el nem vesztette, amelyen egy vagy más
szegénnyel jól tett. Mivel pedig 4ro azt a szívbéli szánakozást
kell a gyermekben és ifjúban felgerjeszteni, ezért el kell hitetni
a gyermekkel, hogy az igazi jótétel nem csak , hanem egyéb¬
ben is áll. 5o Arra kell szoktatni az ifjat, hogy mentől titkosab¬
ban tegyen jól, nehogy ezen az úton is jactantiává váljék; annak
megítélésére nézve pedig, hogy ki a jóltételre érdemes, szükség arra
szoktatni a gyermeket, hogy nem annyira a szűkölködőknek érdemeket
vizsgálja előre, mint inkább azután járjon, hogy akikkel egyszer
jól tett, azok azután érdemeseknek mutatták-é magokat. 6to Soha
is a jótételért háládatosságot ne várjon, mert eszerént a jóltétel¬
nek módja tisztán marad. 7mo Arra is kell vigyázni, hogy az ifjú
mindenkor az akkori tehetségéhez képest adakozzék, ha pedig
olyanra akad, akinek többre volna szüksége, a dolgot úgy
kormányozni, hogy szüléinek jelentse meg. 8o És utoljára, ha ezen
két nemű excessusok közül valamelyik megengedhető, úgy inkább azt
lehet elszenvedni, ha többet ád, mintsem ha kevesebbet, melynek alkalma¬
tosságával könnyebb a gyermeket a sokról leszoktatni, mint a kevésről
feljebb emelni.  

 
Igazmondság  

 
Ez is olyan virtus, mely mind a kétféle excessusnak nemébe különböző és
ellenkező hibává válhatik, mert ha az ember ott, ahol kell és szükséges vagy
az igazat ki nem mondja, vagy azt másképpen mondja, úgy az első ravaszság, a
másik hazugság, ha pedig ott is mindenkor az igazat kimondja, ahol nem ké¬
ne, úgy vagy durvasággá, vagy együgyűséggé válik. Azért hát az igazmond¬
ságnak megítélésére e következendő jegyzések szükségesek: 1o Meg kell
vizsgálni, hogy ki előtt mond az ember igazat, mivel ok nélkül még az igazság¬
gal sem kell senkit megsérteni. 2o Meg kell vizsgálni, hogy micsoda környül¬  

 
28.  

 
állások között mondja az ember az igazat, 3tio kiről mondja az ember az igazat,
4o használ-é az ember az igaznak kimondásával, és 5to annak, aki tőle az
igaznak kimondását kívánja, van-é jussa kívánni. Mindezeket azért én be¬
vévén, azt tartom legfőbb dolognak, hogy az ember jól megkülönböztesse azt,
hogy más dolog az igazat ki nem mondani és eltitkolni, más pedig a dol¬
got nem úgy adni elé, mint ahogy vagyon. Mert az első gyakran okos
politica lehet és virtus is, de a másik mindenkor hazugság és hiba is marad,
ugyan csak ezt a megnőtt emberekről, nem pedig a gyermekekről s ifjak¬
ról mondottam, mert nem javasolnám nevelőnek is, hogy ezen distinc¬
tiókat a gyermekek eszére adja, mivel könnyen olyan hazug emberré for¬
málhatná azt, hogy megnőtt korába is soha igaz szova sem volna. Azért
a gyermekek és ifjak körül a következendő közönséges observátiókat
gondolom: 1o mivel a gyermek soha olyan környülállásba nem jöhet,
hogy politizálni szüksége légyen, azért az ilyen politicát is benne
mint hazugságot és makacsságot meg kell büntetni. 2do Ugyancsak
arra kell vigyázni, hogy magáról mindent megvalljon, de másról
kérdetlen ne szóljon, nehogy az árulkodáshoz szokjék. 3tio Ha pedig
másról kérdezik, akkor arra kell szoktatni, hogy mindent igazán,
de nem nevelve mondjon meg, hanem 4ro a nevelőnek és akik
a gyermekek körül vagynak, arra kell vigyázni, hogy másoknak hi¬
báiról soha sem kérdezősködjenek a gyermektől, sőt ha magától hoz¬
ná is elé, vagy nem kell réá attentiot tenni, vagy pedig azt jól eleibe
rakni, mely nagy hiba légyen mást bévádolni. 5o Azért a
kisebb gyermekeket soha a cselédek dolgában bizonyságul nem kell hív¬
ni, hanem akármely dolog investigatióját is úgy vinni, hogy a gyer¬
mek arról semmit sem tudjon. 6to Arra kell szoktatni, hogy min¬
den embert szeressen, és így senkinek a hibáját, ha igaz volna
is, kérdetlen szemeire ne hányja. Ennél fogva 7o minden
szószátyárságtól a gyermeket el kell vonni, annak rútságát
eleibe terjeszteni, és a cselédeknek is megtiltani, hogy előtte
arra alkalmatosságot ne adjanak.  

 
A háládatosság  

 
Ámbár a feljebb valókban, ahol a jóltételekről szólottam, a
gyermekre nézve azt a regulát szabtam, hogy a jóltételért
háládatosságot ne várjanak, mindazonáltal, már magokra  

 
29.  

 
a gyermekekre a háládatosságot oly nevezetes virtusnak tartom,
hogy annak az ő szívekbe mentől mélyebben való bényomását el¬
kerülhetetlen szükségesnek ítélem. Erre a háládatos indulatra
mind a kegyességbe, mind a szüléi s felebaráti szeretetbe, mind más
több virtusokba igen nagy szükség vagyon, mert ezen virtusok, ha
a háládatosság főbb fundamentumok, mind az, hogy tisztábban
maradnak, mind pedig a gyermekek által nagyobb készséggel
vitetnek véghez.  

 
A háládatosságnak azért a gyermekek szívébe való felgerjesz¬
tésért talám e következendő legjobb regulákat adhatom: 1o a¬
zon kell igyekezni, hogy a gyermek és ifjú akármely kicsi jólté¬
telnek becsit magára nézve kelletin felül is tanulja becsül¬
ni. 2do Azt az idéát kell mélyen a szívébe béönteni, hogy maga
ugyan minden legkisebbért is háládatossággal tartozik, de
mástól magára nézve szorosan meg nem kívánhatja. 3tio
Mivel pedig bajos azt akármelyik gyermektől is megnyerni,
hogy amit maga kötelességének tart, azt mástól is meg ne kí¬
vánja, azért ebben a környülállásban úgy kell a gyermek
elméjét kormányozni, hogy a háládatlan embert szánásra in¬
kább, mint haragra ítélje méltónak, mivel ő minden emberi
érzékenységet láttatik levetkezni. 4ro Lehet azt az idéát is
a gyermek eszére adni, hogy nem csak azért kell másokhoz háláda¬
tosnak lenni, hogy azt más tőle megkívánhatja, hanem azért
is, hogy az valami belső nyugodalmat és csendességet szerez.  

 
Hozhatnék még több virtusokat is elé, de azokat a moralisták job¬
ban leírták, csak onnan kell applikálni. Hibákot is hozhat¬
nék elé, de azt tartom, mikor az ember a gyermekeknek szívébe
a virtushoz való szeretetet belécsepegteti, akkor a
vétkekről való irtózást is a szivibe beléöntötte. Ugyanis, ha valaki
Istenét igazán szereti, istentelen nem lehet, ha valaki az emberi
nemzetet szereti, akkor az embert nem gyűlölheti, akkor nem ölhet,
nem lophat, ha valaki szüléit tiszteli, akkor ellenek nehezen hi¬
bázik, ha valaki nyájas, szelíd, akkor nem haraghatik, nem gyűlöl¬
het, ha valaki szemérmetes, akkor szemtelen nem lehet, s végre  

 
30.  

 
ha valakiben nobilis ambitió vagyon, alacsonyságra nem mehet, azért
mikor e positióról szólottam, akkor a negatumnak is utat mutat¬
tam elkerülésére.  

 
Az exterior avagy külső magaviselet  

 
Ami már az exteriort, vagy a külső magaviseletet illeti, ez ámbár magában
nem morális virtus, mégis amennyiben belső morális virtus külső jelének tar¬
tathatik, annyiban morális virtus. Ugyanis a belső nyájasság, kellemetesség,
szelídség külső nyájasságban mutatja ki magát. A belső nobilis ambitió,
magnanimitas külső generositásban nyilatkoztathatik ki, úgyhogy
minden belső virtusnak külső magaviselettel van correspondentiája.
Vagynak ugyan némely külső tökéletességek, amelyeknek eredetét a belső mo¬
ralitásból szorosan nem lehet kihozni, mindazonáltal a physikummal
lévén bekötve, a pedig a moráléval, itt látom azoknak előszámlálások¬
nak legjobb és alkalmatosabb helyét is. Hogy pedig ezeknek előszámlálá¬
sát annál jobban megtehessem, amint a test részeinek functiói vagynak,
aszerént kívánom előadni.  

 
Az Étel. Ennek quantitásáról, nemei¬
ről feljebb szólván, itten csak a módjáról szólok. Az evésben az embernek
csínosnak kell lenni, nemcsak magára, hanem másokra nézve is, mert mi¬
vel a bévett szokás szerént az ember többedmagával szokott leülni asztalhoz,
szükséges, hogy az ember arra vigyázzon, hogy másoknak utálására nem légyen.
Ezen evés módjára pedig lehet circiter elkövetkezendőkre vigyázni:
1o az embernek a szája nem nagy capacitású lévén, azt egyszerre igen meg
nem kell tölteni, melynek haszna a physicumra is redundál, mert ha
egyszerre sokat tészen a szájába, azt meg nem rághatja, e pedig meg¬
árt, de amellett, mivel asztalnál beszélni is szoktunk, azért ez a beszéd¬
ben is akadályoztat bennünket. 2do Hogy mivel az embernek minden enni¬
való eszközt eleibe teszik, az ujjainak, amennyire csak lehet, mentől ke¬
vesebb hasznát vegye. 3tio A késnek, villának, kalannak oly ter¬
mészeti móddal kezébe való fogása, hogy se valami negédesség,
sem pedig durvaság ne tessék ki belőle. 4o Az ételnek a szájába
való sebes hányására is kell vigyázni, mert annak vagy az rossz követ¬
kezése, hogy elcsepegteti magát, amely dísztelen, vagy pedig az, hogy az
étellel laptázni láttatik, amely hasonlóképpen illetlen. 5o Az asz¬
talnál böfögésre is szorosan kell vigyázni, erről ugyan némelyek
azt mondják, hogy természeti actus lévén, azt akadályoztatni nem le¬
het, de én azt állítom, hogy valamint a szokás által más sok természeti
actusokat bizonyos helyen megakadályoztat az ember, úgy ezt is. P.o.:
éppen olyan actus a természeti gondnak végben vitele, amelyeket akadá  

 
31.  

 
lyoztatni ugyan veszedelmes, de mégis a szokás és illendőség azt hozza magával,
hogy az ember véghez ne vigye azokat mindenütt. Azonban pedig a böfögés
semmivel se szebb a többieknél, és hasonló természeti illetlensége vagyon, egyfelől
rossz szagot hoz fel, másfelől pedig más hasonló, de még illetlenebb tonus¬
tól nehezen lehet megkülönböztetni. Volnának ugyan még egyéb observa¬
tiócskák is, de azok mind az, hogy kisebbek, mind pedig az, hogy elébbeniekből
könnyen kitanulhatók.  

 
Az italbéli csinosság  

 
Ennek ámbár sok nexusa vagyon az elöbbenivel, de mégis néhány neveze¬
tesebb regulákot elő lehet hozni. 1o Az ember ne igyék igen mohón, mert ez
egyfelől egészségtelen, másfelől pedig rút figurát is csinál. 2do Az ember az
ital között ne csemcsegjen, mely olyan hiba, amelyet inkább lehet meg¬
mutatni, mintsem írni, azonban igen sok emberekben tapasztalható.
3tio Az ivóeszközöknek illendőséggel való kezébe fogása, itt éppen arra
kell vigyázni, amire az ételbe.  

 
Az alvásba

[szerkesztői feloldás]

n

való csinosság  

 
Ezt sokan kicsinységnek tartják, azonban pedig mégis igen szükséges. Ezen
tekintetre nézve azért e következendőkre kell vigyázni: 1o az ágynak
mindenkor tisztába való tartása az egészségnek fenntartására is
hasznos, de a külsőre is megkivántatik. 2do Mivel az ember legin¬
kább avval mocskolhatja az ágyát, ha testének azon részét, melyen
az excrementumok kimennek, tisztán nem tartja, azért az erre
való vigyázás igen szükséges. 3tio Az ágyban való fekvésnek módjára
is kell vigyázni, hogy a gyermek felfedezett tagokkal ne aludjék, er¬
ről is sokan azt tartják, hogy nem lehet akadályoztatni, de erre is csak
azt felelem, amit feljebb hasonló objectióra feleltem vala. Azonban
pedig ehhez még azt tészem hozzá, hogyha az ember az időnek mivoltá¬
hoz képest való takarókat ád a gyermeknek, úgy ez a hiba önként el¬
enyészik. P.o. ha az ember télbe arra vigyáz, hogy a hálószoba igen
meleg ne légyen, nyárban pedig, hogy a takarójok gyenge légyen,
úgy a meleg, amely az ilyen szokásnak többnyire eredete, nem kénysze¬
ríti a gyermeket az álmában való illetlen felfedezésre. 4ro Nem
kell az ifjúnak megengedni, hogy soha is másodmagával feküdjék
az ágyba, még a testvérével is, amennyire lehet, el kell kerültetni,
annyival inkább idegen ifjúval. Ugyanis ez egyfelől csinosság és
szemérmetesség ellen vagyon, másfelől pedig sok rossz véteknek
megtanulására ád alkalmatosságot.  

 
A testnek csinoson való tartása  

 
Ezen azt értem, hogy  

 
32.  

 
nem csak az elfedett, hanem a kiálló részei is a testnek tisztában tar¬
tassanak azért: 1o a lábra nézve a gyakori lábvíz igen egészséges és
szükséges, mert ennek a mocskát ugyan az ember nem látja, de szagolja.
2do A genitálékra nézve is a gyakori megmosást igen ajánlom, ámbár
ezt azért bajos véghezvitetni a gyermekkel, hogy természeti szemér¬
metesség láttatik alatta szenvedni. Mindazáltal, mivel ez a nagyobb
aetasra mind az egészségre nézve felette igen hasznos, mind a természe¬
ti extravaganciát kisebbíti, mind pedig azt a szagot, amely ennek
tisztátalanságából származhatik, az emberről elháríthatja,
azért ezt olyan hasznosnak tartom, hogy egy jó nevelésbe azt majd el
sem is lehet kerülni. 3tio Az egész testnek gyakori megmosása, ez is
a csinosságnak megnyerésére megkívántatik. 4ro a kéznek és
ábrázatnak olyan tisztán való tartása, hogy azon soha sem mocsok
meg ne lássék. 5to A szájnak gyakori megmosása; ez amint feljebb
mondám azt az idétlen szagot, amely a mocskos szájból szárma¬
zik, megakadályoztatja. 6to Szemnek megmosása; amely a sze¬
met is conserválja és a csipásság ellen specifikum et unicum. 7mo
A körömnek mind a kézen, mind a lábon való gyakori elvágása, és
a körül való minden mocskoknak eltávoztatása. Azonban itt csak
azt jegyzem meg, hogy annak csinosgatása soha emberek előtt ne
essék, mert amilyen hiba ebben a mocskosság, szintén olyan, s nem
kisebb annak mások előtt való csinosgatása vagy elvágása.
8o A hajnak nem piperézett, de csinos rendben való tartása,
hogy abban se pihe ne találtassék, se eleven colonia meg ne szapo¬
rodjon, melyre nézve a gyakori füsülés, a hajnak ok nélkül va¬
ló fel nem borzosztása elkerülhetetlen szükséges.  

 
A természeti functióknak tisztán való véghezvitele  

 
Ez ugyanolyan dolog, amely körül, ha világos akarok lenni, mocskos dol¬
gokról kell szólanom, mindazonáltal mivel gyermekeim jövendő béli
nevelőjöknek írom, ezt azért aszerént a példabeszéd szerént: castis auribus
omnia casta

*

a tisztának minden tiszta

, el nem múlathatom, hogy erről is ne szóljak, és ebben a kö¬
vetkezendő regulákat fel ne adjam. 1o igen hasznos a posterioroknak min¬
den szék után való megtisztogatása, mégpedig úgy, hogy ahhoz a pa¬
píros olyformán applicáltassék, hogy a gyermek a kezét el nem mocs¬
kolja véle, melyre őtet idején korán kell tanítani és szoktatni. 2do
Arra kell vigyázni, hogy a gyermek mindenkor réá üljön a kamaraszékre,
erre nézve egyfelől megkívántatik, hogy a gyermek kamaraszéke mindég  

 
33.  

 
tiszta legyen, másfelől pedig, hogy ő el nem mocskolja, ebben igen sok excessus
szokott, kivált a szolgák részéről, esni, mert sokszor, hogy a magok commo¬
ditását ne gátolják, a gyermekekkel mindenféle illetlenséget vég¬
hezvitetnek. 3tio A természeti gondoknak magok helyén való
véghezvitele különösön megkívántatik; azért se az utcán való pise¬
lést, s ami annál rútabb, az ottan való szarást meg nem kell engedni,
se végre a széknek másutt a budán kívül való elbocsáttatását. 4ro Vagyon
még egy igen nagy illetlenség ezen tekintetre nézve, amely abban áll, hogy a gyer¬
mek vagy ifjú ne szokjon sokáig ülni az árnyékszéken, mert ez magában
is dísztelen és elmebéli gyengeség jelének tartatik. Esmértem én sok olyan
férfiakat, akik megszokván a hosszas budán való ülést, könyveket s új¬
ságokat vittek magokkal, mely az én szemeim előtt nagy hiba lévén, azt
gyermekeimmel kerültetni kivánom. 5o Éppen meg nem kell engedni az
ifjúnak, hogy akármikor is másod- vagy harmadmagával men¬
jen ki a budára. Ennek oka az, hogy egyfelől megszokván azt, a budát
tartja titkolódás helyének, más az, hogy e szokott alkalmatossága len¬
ni némely titkos vétkeknek, amelyek erősen elhatalmaztak, és amelye¬
ket itten elészámlálni nem szükséges. Ekörül még vagynak több apró
observatiócskák is, de amelyek magoktól megmutatják magokat.  

 
A külső kellemetesség  

 
E pedig kétféle környülállásban adja elő magát: vagy a csupa magavise¬
letben, vagy a szólásban is. Igaz ugyan, hogy mindenikben a természet maga
többet vagy kevesebbet szokott adni, de a jó nevelő is sokat pótolhat vagy változ¬
tathat. Azonban pedig a mái világba ez olyan nevezetes qualitássá lett, hogy
a legnagyobb tudomány, a legjobb szív is enélkül mintegy hiányosnak
látszik. Bajos ebbe a regulákat is megmondani, mert ez olyan dolog, hogy ezt
inkább lehet a gyermekekkel végben vitetni, mint annak módját ki¬
magyarázni. Ugyan amit erröl közönségesen lehet mondani, a következen¬
dőkben adhatom elő. Ami azért a szoros magaviseletbéli kellemetességet
illeti, ebben a következendő jó tulajdonságok jönnek főbbképpen elő:
1o a jó keze fogás, melyben a nevelőnek arra kell vigyázni, hogy a gyer¬
mek előre megszokja azt, hogy minden dolognak és eszköznek a célját és
élete módját megtanulja, mert ha ezt megszokja, úgy egyfelől soha semmi¬
hez sem nyúl, amelynek hasznát előre nem tudja, másfelől pedig
szokássá válik benne az, hogy mindenhez a legjobb móddal nyúl.
2do Az illendö maga Stellungja vagy praesentátiója

*

kiállása, fellépése

, mely szerént első tekin¬  

 
34.  

 
tettel is mindjárt ajánlja magát a gyermek, ezt pedig az ember azzal nyerheti
meg leghamarább, ha nékije négyszemközött az az ellen való hibázást
meg nem engedi. 3tio Degasirság: ez ugyan francia kitétel, de más
nyelven nem is lehet kitenni jobb móddal, és azt tészi, hogy a gyermek¬
nek a teste in omnem sensum hajló légyen, azaz, hogyha jár, könnyen
járjon, ha áll, se igen merőn, se igen meghajlott lábakkal ne álljon, ha
ül, egyenesen és csinoson üljön. Egyszóval ez az első punctum
hoz valamennyire közelít, de mindazáltal abban különböz, hogy az
első a cselekedeteket, e pedig a magaviselést illeti. Ezt pedig a gyakori
szoktatás és intés által lehet legkönnyebben és hamarább elérni.
4ro Az ábrázatnak, s kivált abban a szemnek oly móddal való tar¬
tása, hogy abból szelídség és nyájasság tündököljék ki, ezt pedig
másképpen nem lehet elérni, hanemha az ember a gyermeknek
meg nem engedi, hogy durcáskodjék, vagy kedvetlen ábrázatot mu¬
tasson, még a sírást is avagy csak hogy ebből az okból is meg nem kell
engedni. 5o A dereknak, főnek egyenes tartása, a kéznek, lábnak
el nem hajtogatása vagy illetlen el nem forgatása. Mindezeket
és ehhez hasonlókat az ember gyakori exerceálással nyerheti meg,
de főbb orvossága ennek mégis a táncnak, lovaglásnak, fechtí¬
rozásnak, voltezsirozásnak és egyéb testi gyakorlásoknak maga
idejében való tanolgatása, melyek ámbár sokaktól hibás vagy lega¬
lább elkerülhető dolgoknak tartatnak, mindazáltal egyfelől az ab¬
ba való gyakorlás gyakran az életet is megtartja, úgy másfelől, vala¬
mint hogy a mathésisnak haszna az, hogy az elmét élesíti, úgy e¬
zeknek az, hogy a testet frissítik.  

 
Már általmégyek a beszédbéli kellemetességre. Itt nem értek én
valami ékesen szólást, mert az a nevelés harmadik részében jön elő, ha¬
nem értem azt a kellemetes kimondás módját, mely szerént az ember
nemcsak senkit meg nem sért, sőt minden embernek megtetszik.
A természet ezen tekintetre nézve is a maga ajándékait különbö¬
ző mértékben szokta kiosztani, mindazonáltal a mesterség is sokat
pótolhat ki. Azért hát a következendőkben, gondolom, előadhatom
azt, amit benne mesterséggel pótolni lehet.  

 
1o Nem kell
a gyermeknek soha is meg engedni, hogy veszekedjék. 2do Durcáson
soha sem kell a gyermeket pirongatni, hanem mindenkor nyájassággal. 3tio
Ha az ember mást pirongat, nem kell megengedni, hogy a gyermek
jelen légyen. Ezekből következik, 4ro hogy a nevelőnek és akik  

 
35.  

 
a gyermek körül vagynak, soha sem kell illetlen expressiókkal szitkozód¬
ni és pirongatózni, vagy pedig, ha azt emberi gyarlóságból el
nem kerülheti, legalább gyermek előtt nem kell azt mívelni.
Erre nézve, 5o soha semmi tekintetre nézve a gyermeknek nem kell engedni,
hogy valakit megszidjon, vagy illetlen szókkal illessen. 6to Gya¬
korolni kell a gyermeket abban is, hogy hogy lehessen az embernek
akármely discursusba úgy részt venni, hogy másnak kellemetes
dolgot mondjon. Ezt pedig semmiképpen jobban el nem érhetik, ha¬
nemha vagy maga a nevelő gyakran olyakat mond, vagy ha más
ilyen tekintetbe valami szépet mond, arra a gyermeket figyelme¬
tessé tészi, és azt sokszor kelletin felül is megdicséri, mert az
imitatióra kész gyermeki elme mindjárt magának hímet varr
utána. Továbbá 7o arra is kell vigyázni a nevelőnek, hogy a gyer¬
mek nyájas emberekkel társalkodjék, és hogy ezt a nyájasságot a jóságban
elkerülhetetlenül szükségesnek tartsa. 8o Ezen az úton az ember azt
is eléri, hogy nagyobb korába az ifjú, ha kedvetlenséget kénytelen lesz is
mondani másnak, azt egész csendességgel és olyan nyájassággal fogja
véghezvinni, hogy egyfelől a hibást a maga hibájáról meggyőzi, más¬
felől pedig magát mégis megszeretteti. De ezt gyakorlással és pél¬
dákkal lehet legjobban elősegélleni. Az elsővel úgy, hogy az ember mo¬
derálja, mikor megharagszik, és hogy a hibásnak hibáját mindenkor
kisebbítse, a másodikával pedig úgy, hogy az ember a másoknak ilyen
környülállásokban való szép magokviseletét kelletinél is elevenebb
és hathatósabb színekkel fesse. Azonban 9o ezt a nyájasságot úgy
kell a gyermekben előmozdítani, hogy ezáltal se kétszínséget ne
szokjon, se pedig a tettetéssel a nyájasságot nem confundálja, a¬
zért ebben a nevelőnek dexteritására sokat kell bízni.  

 
A köntösbéli csinosság  

 
Ez olyan virtus, amely nemcsak az exteriornak nevezetes része, hanem az
egészségnek is fenntartására igen szükséges; arra nézve erre egy jó ne¬
velőnek erősen kell vigyázni. Ennek nagy részében regulákat is bajos
adni, mert ebben az ember prudentiájától sok függ. A feljebb valókban
ugyan ennek részéről bővön szólottam, mindazonáltal itt is
megemlíteni szükségesnek tartom e következendő regulákat:
1o arra kell a gyermeket szoktatni, hogy nem annyira a sok és drága köntö¬
sön kapjon, mint inkább arra vigyázzon, hogy ami köntöse vagyon  

 
36.  

 
csinoson álljon. 2do Nem kell a gyermekeknek megengedni, hogy a köntös¬
ét elpiszkolja, mert e valamint egyfelől a csinosság ellen vagyon,
úgy másfelől az egészséget is elronthatja. 3tio Az ember a gyer¬
mekkel fótos köntöst amennyire csak lehet, nem viseltessen, mert ez¬
zel ő nem gondolván könnyen a mocskossághoz szokik. 4ro Vi¬
gyázni kell, hogy a csinosság mellett a piperézésen ne kapjon, mert
ebből könnyen levitás következhetik. 5to A fejérnéműben való
gyakori változtatáshoz jó idején hozzá kell szoktatni, mert ez
egyfelől az egészséget conserválja, másfelől pedig a köntösbéli
csinosságnak nagy részét teszi. 6to Hogy az ember a gyermekét
aetásához képest micsoda köntösökbe járassa az igen indifferens
dolog magába, csak hogy az ember arra vigyázzon, hogy olyan köntösökbe
járassa, amelyek őtet a szabadon való járásba és mozgás¬
ba ne akadályoztassák. 7o A köntösök nemeiben azért soha
sem vigyáztam arra, hogy a gyermekeimet a nemzeti köntösnek
hordására igen idején szorítottam volna, mert ebbe egyfelől
semmi patriotismust nem látok, másfelől pedig a magyar
köntöst szűk volta miatt a kisebb gyermekeknek alkalmatlannak
találom. 8o A köntösnek igen szűknek nem kell lenni, mert ez mind
a gyermeket járásában, mozgásában megakadályoztatja, mind pe¬
dig a vérnek szabad circulatióját gátolván sok nyavalyának, sőt né¬
melykor félszegségnek is oka lehet. 9no Ugyancsak ezért a köntös¬
nek igen bővnek sem kell lenni, mert ez csundraságra, tortyosság¬
ra s egyéb effélékre szoktatja. 10o A lábbelinek, csizmának, papucs¬
nak s egyéb efféléknek se igen bővnek, se igen szűknek nem kell lenni,
mert az első történetben a lábnak mód nélkül való megnövése a kö¬
vetkezés, a másodikból pedig tyúkszem, sok egyéb alkalmatlansá¬
gok, még főbb nyavalyák is sokszor következnek. Vagynak még a köntös
körül sok egyéb apró observatiok is, de amelyeket egyfelől bajos volna
mind előhozni, másfelől pedig magoktól is könnyen kitetszenek. Ha ezen
kis munkácskámmal több időt akarnék eltölteni, hozhatnék még sok,
a külső szép magaviselethez megkívántató környülállásokat, de ezek vagy
olyan apróságok, hogy említést nemigen érdemelnek, vagy olyan különös
dolgok, amelyek mikor előfordulnak, a dolog mivoltához képest
könnyen orvosoltathatnak. Bátran általmegyek azért a nevelésnek
harmadik részére, azaz a tudományos nevelésre.