Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről - III. szakasz

37.  

3ik szakasz  

 
A scientifica educatio

*

A tudományos nevelés

 

 
Ez az utolsó és azért nevezetes része a nevelésnek, hogy ez a legtöbb fárad¬
ságba kerül, és hogy ez a tanítónak annyiban különösebb foglalatossága
amennyiben a maga gyertyájánál kell nékie a gyermek elméjének is gyer¬
tyáját meggyújtani. Erről sokat tanál az ember írva, de valamint senki
generalis regulákat nem adhat, mivel in applicatione ahány gyermek va¬
gyon, az annyiképpen változik, úgy, ha az ember némely ugyanazon
célra vezető különös regulákat adhat is, mindenkor az a kérdés marad
fenn, hogy melyik mód vezet a legegyenesebb és könnyebb úton? Itt az
elmefuttatásnak is sok mezeje vagyon, de én ezt amennyire lehet el¬
kerülni igyekezem, mert ezen rövid munkába szükségtelennek is tar¬
tanám. Azért hát célomhoz sietek, és a tudományos nevelést először
is e két részre osztom: 1o annak tanulására, hogy tudja az ember
magát kitenni? 2do Annak tanulására, hogy légyen az embernek
elég ideája, amelyeket kitehessen. Az első a nyelvek, a
a második a tudományok tanulása. A nyelvek megint kétfélék: eleve¬
nek vagy holtak. Azonban pedig a nyelv körül megint négyféle
tökéletesség lehet: beszélni, olvasni, érteni és írni. Mindezen
négy tökéletességnek pedig két különböző grádusa vagyon. A kö¬
zönséges és a felemelkedettebb. Ugyanis nagy különbség aközött:
beszélni és szépen beszélni, olvasni és értelemmel olvasni,
érteni és értelmesen érteni, írni és szépen írni. Azonba pedig
a beszéd és írásnak kétféle neme vagyon: a soluta oratio

*

kötetlen beszéd

és
és a poëzis. Ami már magát a nyelvek tanulása mesterségét il¬
leti, abban kétféle dolog vagyon: a mechanikum

*

gépiesség

és a rationa¬
rium

*

(meg)értettség

, mindezen distinctiókat és sub distinctiókat nem azért
tettem fel, hogy egészen azokat kövessem, hanem hogy azoknak az
elmondandó osztályomba hasznát vegyem. Nem akarok én itt clas¬
sisonként menni, mert egy az, hogy azt követhetem csak olyan mun¬
kába, amely a közönséges oskolák számára való volna. Más
az, hogy az én gyermekeim nevelésébe azt nem akarom követni, sőt
ha lehetne, azt tartanám reájok nézve legjobbnak, hogy úgy men¬
nének a szokott classisokon keresztül, hogy ne is tudnák, hanem¬
ha az ember azért mondaná meg nékiek, hogy magokat más gyerme¬
kekkel comparálhatnák, és úgy a stimulusok megmaradna.  

 
38.  

 
Azért ezen munkába e következendő főbb elosztásokat fogom megtarta¬
ni:  

 
1o A közönségesebb olvasásnak mestersége  

 
2do Az írásnak közönségesebb mestersége  

 
3tio Az értelemmel való olvasás  

 
4ro Az értelemmel való írás  

 
5to Az élő nyelveknek tanulása  

 
6to A megholt nyelveknek tanulása  

 
7o A tudományok tanulása  

 
8o A magától való tanulás  

 
9no A külföldi tanulás  

 
10o A külföldi experientia  

 
Mindezekről pedig csak úgy szólhatok jobb móddal, ha itten előbb
egy keveset az elmebéli tehetségekről szólok.  

 
Azt mindenkor praesupponálom,hogy a gyermeknek légyen an¬
nyi elmebéli tehetsége, hogy a maga gondolatait szóval is
tisztán ki tudja tenni, azaz, hogy a gyermeket akkori állapo¬
ában tészem fel, mikor már ha nem sokat is, de legalább keve¬
set tud beszélleni. Nékem ugyan, hála Istennek, nincsen az a sze¬
rencsétlenségem, hogy a gyermekeimbe természeti butaság légyen,
mindazonáltal mivel ez olyan dolog, amely a világon gyakran
fordul elő, ezért erről is, csak igen rövideden, vagyok kéntelen szó¬
lani. Annyiban, ti. amennyiben ezutánra is némely observatiónak
a gyermekeim körül hasznát lehet venni.  

 
Nem szükség nékem annak magyarázatára felmennem, mik az
ideák, mik a propositiók és mik a judiciumok ezeket a logicából
mint meghatározott dolgokat felvévén, csak azon kezdem okoskodá¬
somat, hogy a beszéd az, mikor az ember a maga gondolatát szóval
kiteszi, és erre nézve már igen hajlandó vagyok azoknak vélekedések¬
re, akik az emberek és az oktalan állatok között való különbséget csu¬
pán csak a beszélés tehetségében tartják. Igaz ugyan, hogy ők
akkor ezt a beszédnek tehetségét igen széles értelembe vészik, akkor
nemcsak azt a mechanicum részét vészik fel a beszédnek, hanem azt a
feljebb való tehetséget is alája értik, mely szerént az ember a maga
tiszta gondolatát élő nyelvvel kiteheti, és már akkor az ő véle
kedések, ítéletem szerént, igaznak marad.  

 
Én azért mostani célomra applicálván ezen gondolatot, azt állatom, hogy
a gyermeknek az első és fundamentomos qualitásának annak kell len¬
ni, hogy mindenről tiszta gondolatot formáljon, és hogy a maga  

 
39.  

 
gondolatát tisztán ki tudja tenni. Ennek előmozdítására a következendő regulákat
adhatom: 1o hogy az ember a gyermekkel mindjárt eleintén minden dolognak
tiszta, egyenes és valóságos nevét tanultassa meg, ebbe ugyan lehetnek hol¬
mi exceptiocskák, p.o. ha olyan dolgot kérdez, amelynek nevét illendőséggel
meg nem tudhatja. De ezeket is vagy későbbre kell halasztani, vagy éppen egye¬
nesen meg kell mondani, mert éppen kettős fáradság: elsőbben intermedi¬
us terminusoknak megtanulása, másodszor az igaz terminusoknak az inter¬
mediusok helyett való substituálása 2do Minden dolognak az igaz és
valóságos ideáját
kell
a gyermeknek feladni, amelynek oka éppen az, ami az első
punctumnak. Ez ellen ugyan sokan azt az ellenvetést teszik, hogy hátha a
gyermek nincsen in statu azt az ideát megfogni, nékem mindazáltal
azon ellenvetésre az a könnyű feleletem vagyon, hogy egyfelől a gyermek
hamarább megfoghatja a dolgot, mintsem gondoljuk, másfelől, hogy
a gyermeknek jól kikeresett példákkal akármely nehéz dolgot is könnyű
megérthetővé tenni. De ha feltesszük is azt, hogy először mindjárt a dol¬
got meg nem fogja, rágódván rajta és többször is megkérdezvén, utoljára
mégis megérti, minden ilyen rágódás által pedig az elméje mind in¬
kább-inkább élesedik, melynek világos haszna. 3tio A gyermekeknek a curi¬
ositását nem kell gátolni, és soha, amennyiben csak lehet és kitelik az em¬
bertől, a kérdését feleletlen nem kell nékie hagyni, kivévén az olyan kérdé¬
seket, amelyek a szoros engedelmességnek elkerülésére valók. Ha ezt
a tanító követi, először megnyeri azt, hogy a gyermek egész bizodalmát
mutatja a tanítójához, más jó következése pedig az, hogy elég tétetvén
curiositásának, magától is tiszta ideákat formál. 4ro Ezen
természeti curiositást mesterséggel azáltal kell igyekezni nevelni
hogy az ember tőle is az ő elméjéhez alkalmaztatott megvilágosítását
némely dolgoknak kívánja, melyet ugyancsak úgy kell alkalmaztatni,
hogy a gyermek formále exámennek nem vegye. Ebbe pedig, 5to valamint
minden egyéb dologba, a tanítónak szükséges nagy patientiájának lenni,
mind arra nézve, hogy ugyanazon dolgot sokszor megmondja,
mind pedig arra nézve, hogyha a gyermek valami kis együgyűséget mond,
azért őtet erősen meg ne dorgálja. 6to A tanítás módját, kivált a gyen¬
gébb aetásba, úgy kell a jó tanítónak kormányozni, hogy az, amennyire le¬
het, játszással menjen véghez. A nagyobb aetasba pedig úgy, hogy erő¬
sen meg ne terhelje, és hogy a judiciumnak több dolgot adjon, mint a
memóriának. 7o Szükséges, hogy a tanító arra vigyázzon, hogy soha is
a scientificumért ne büntesse a gyermeket, hanem csak a moráléért, mert
ha az elsőért is bünteti, a tanuláshoz való kedvetlenséget gerjeszti
fel benne, melynek egy aetasba se kell meglenni. Ezeket azért előre bocsát¬
ván, könnyebb móddal mehetek már által a scientifica nevelésnek feljebb
említett tíz részeire.  

 
1sö rész. A közönségesebb olvasásnak mestersége  

 
40.  

 
E lévén a fundamentoma minden tanulásnak, lévén a kezdete a gyermek
elméje evolutiójának, szükséges, hogy az ember itt jól megvesse a funda¬
mentomot. Nem szólok pedig semmi nyelvről különösön, mert az a kö¬
vetkezendő articulusoknak objectuma lészen, hanem mivel minden
gyermekeknek az első nyelve, amelyre tanítják, az anyai nyelv szo¬
kott lenni, azért a megvilágosításnak okáért a magyar nyelvet ve¬
szem ugyan gyermekeim körül fel, úgy mindazáltal, hogy amely
regulákat elő fogok adni, azok minden egyéb anyai nyelvekre al¬
kalmaztathatók lesznek. Ezen a kitételen azért az olvasásnak kö¬
zönségesebb mesterségén azt a mesterséget értem, mely szerént a gyer¬
mek, ha egy nyelven megtanul olvasni, a többi nyelveken is igen
könnyen megtanulja azt, azaz a minden nyelveken való olvasásnak
közönséges theoreáját. Hogy pedig ennek így különös mesterségnek
kell lenni, avagy csak abból is kitetszik, hogy amennyi idő alatt
a gyermek megtanul olvasni, annyi idő alatt ugyanazon gyer¬
mek felserdült korában sokszor egy egész új élő nyelvet megtanul.
Hogy ez a legnehezebb tanulása a gyermeknek a valóságos igazság, de nem
is csuda, mert 1o igen nehéznek kell a gyermeknek tetszeni annak, hogy
némely leírott figuráknak oly nevei, amelyek magokban semmit sem tesznek,
tanulja meg. 2do Hogy egy betűt magában megesmérjen még köny¬
nyebb dolog, de hogy azután néhány betűt együtt kimondjon, még¬
pedig oly hirtelen, hogy amint meglátja azokat, az azokkal correspon¬
deáló hangot egyszeribe megadja, az nehezebb, mint közönségesen tart¬
juk. De, 3tio hogy elméjének azt a sebességét adja, hogy amint egy
egész sor betűt meglát, azonnal, egy szempillantásba megesmérje a
betűket, egybe is szedje és ki is mondja, már, azt tartom, a gyermek
elméjének nagy megterhelése nélkül meg nem eshetik. Utoljára: 4ro
ebben annyiban nagyobb vigyázással kell lenni, hogy ezt a gyermekkel
lehetetlen másképpen megtanultatni, hanem hogy az ember a me¬
móriáját nagyon megterheli, melynek megterhelése, amint a ta¬
pasztalásból látjuk, sokak körül nem kevés rossz következése¬
ket szokott maga után húzni.  

 
Sok paedagogusok sokat írtak arról, hogy hogy lehessen a gyer¬
mekeket az olvasásra a legkönnyebb és rövidebb úton megtaní¬
tani, magam is gyakorta reflectáltam erről, és gyermekeim¬
mel újabb módot próbáltam, hanem kénytelen vagyok
megvallani, hogy nem volt a várt effectussa, mert azon az  

 
41.  

 
úton a gyermekeim sokkal későbbre tanultak olvasni. Ugyanis azt állítják
sokan, hogy az a közönséges syllabizálás szükségtelen, hogy az olvasáson kell
kezdeni a dolgot, és hogy mindjárt az előforduló szókban kell a gyermekekkel
a betűket egyben tétetni s kimondatni. Vagynak mások, kik még tovább
is mennek, és azt állítják, hogy az a syllabákra való egybentétele is az elő¬
forduló betűknek szükségtelen, hanem egyenesen mindjárt olvastatni kell
a gyermekekkel. Ez igaz, magában speciosum, azért hogy a munkája, fá¬
radsága a gyermeknek rövidülni láttatik, ez nékem is annak tetszvén, meg¬
próbáltam, de mivel egyszerre igen nagy fáradságával esik meg a gyer¬
meknek, azért nehezebben mehet benne elő, és valósággal későbben boldo¬
gul. Hanem már most a magam experientiájából jovallhatom,
hogy syllabizáltatni kell a gyermekekkel, de nem olyan hosszason, mint a falusi
oskolákban szokás, és amennyire lehet mindjárt valóságos szókat, erre a
magyar nyelvben igen jók a monosyllabumok mert ezek által a gyermek
látván, hogy már szókat tud olvasni, nem kis kedvet kap az olvasáshoz.
Későbbre azután a monosyllabumok casusán kell véle olvastatni, mert ez
által a syllabák egybeszedését lassanként megtanulja, és a rövidebb szók¬
ról úgy kell lassanként a hosszasabbakra általvinni, míg habitust szerez
magának az olvasásba. Ez mondhatom az egyedül való, legjobb és leg¬
rövidebb mód arra, hogy mentől kevesebb fáradsággal, és mentől rö¬
videbb idő alatt megtanulja a gyermek a közönséges olvasást. Ezen
olvasás mesterségében azért a következendő közönséges regulákat adhatom:
1o hogy a tanító egész patientiával légyen a gyermeket ne erőltesse, mert
e lévén kezdete a tanulásnak, itten leghamarább kaphat unalmat iránta
és a további tanulására is influálhat. 2do A gyermekkel ebbe igen erő¬
sen nem kell sietni, mert ha itt jó fundamentomot nem vet, az egész
tanulás csak fövenyen épült, romlandó és állhatatlan épület lészen.
3tio Nemcsak minden syllabát, hanem minden szót is tisztán és a meg¬
kívántató accentussal mondassa ki az ember a gyermekkel, azaz
a pornunciatióra erősen vigyázzon. 4ro Sokat egyszerre nem olvastas¬
son, mert az a gyermek elméjét megterheli. A többi ezekhez ha¬
sonló regulákat elhagyom, mert azokat egy jó tanító magától is
feltanálja.  

 
2ik rész. Az írásnak közönséges mestersége  

 
Mihelyst a gyermek a közönséges olvasást megtanulta, azonnal réá kell fogni
az írás mesterségére is, valamint pedig hogy az olvasás közönséges
mesterségeiről szóltam, az anyai magyar nyelvet vettem fel ugyan gyermekeim¬  

 
42.  

 
re nézve, de a több nyelveket is alája értettem, úgy mikor erről az írás módjáról
szólok, minden nyelvekre való tekintet nélkül szólok. Ezen egész dolog csupa me¬
chanicumból állván, kétféle regulákat lehet szabni, olyanokat, amelyek a betű
vetésit szorosabban illetik, és olyanokat, amelyek az akörül való magavise¬
letet magokban foglalják. Ami az elsőt illeti, ezekre kell vigyázni: 1o hogy a
betűk tisztán vetődjenek, 2do hogy a betűk egymásból folyók légyenek, azaz hogy
ne légyen minden betű külön írva, mintha a másikkal semmi nexusa nem volna.
3tio Jónak tartom, hogy a betűket először nagyobbacskán kezdjék írni, mert an¬
nál fogva a tiszta íráshoz hozzászoknak. De 4ro ezt a nagy betűkkel való
írást hosszason continuálni nem kell, mert a gyermek ahhoz szokik, hogy soha
nagy korában sebesen nem tud írni. Azonban 5to igen apróra sem kell hamar fog¬
ni a gyermeket, mert ennek még az is szokott lenni a következése, hogy mivel
magában az embernek bizonyos aetasig mind kisebbedik az írása, olyan apró
íráshoz szokik, hogy utoljára az írása olvashatatlan lesz. 6to Hogy álló és
gömbölyeg betűkhöz vagy pedig fekvő és szálkás betűkhöz szoktassa inkább
az ember a gyermeket, a magában igen mindegy, mert mind a két írás ne¬
mébe szép írás elég vagyon. Ebbe azt tartom, hogy a gyermeknek a gus¬
tusára és hajlandóságára sokat kell bízni.  

 
Mivel pedig az írásba kezdi inkább a gyermek az üléssel való tanulást, azért a ta¬
nítónak nagyon kell arra vigyázni, hogy a mellett a gyermek valami olyas bal szo¬
kást ne vegyen fel, amelynél fogva vagy valami idétlenséghez szokhatna,
vagy a teste görbeséget kaphatna, ezt pedig nem ok nélkül mondom, mert
igen könnyen és gyakron meg szokott esni, és már ekörül vagynak a más¬
nemű regulák. Azért 1o erősen kell vigyázni arra, hogy az ember a
széket, amelyre a gyermeket ülteti, egyenesen tegye, 2do hogy az ember
a gyermeket egyenesen ültesse, 3tio hogy az ember meg ne en
gedje a gyermeknek, hogy nagyon félrehajoljon az írás közbe. 4ro Az asz¬
talnak a székhez olyan proportióval kell lenni, hogy a gyermek ne ké¬
nytelen légyen az írás miatt fejét erősen meghajtani. 5to A penná¬
nak a gyermek kezében csinoson kell állani, ebben igen sok abusus vagyon.
6to Szükséges arra vigyázni, hogy a gyermek az írás közbe az ujjait
meg ne mocskolja, mert e magában is mucskosság, de úgy is hozzászo¬
kik, hogy nagyobb korába mindég mikor ír, az ujja hegyei tiszta tentá¬
sok. 7o Arra is kell vigyázni, hogy mikor a gyermek tentát vészen,
a kalamáris felett rázza meg a pennát, mert egyebként vagy a pádi¬
mentumot mocskolja el, vagy a szomszédját pecsételi bé. Több efféle
regulák is vagynak, de azokat egy jó tanítónak magától való fel¬
találására bízom.  

 
3ik rész. Az értelemmel való olvasás  

 
Ez a punctum olyan nagyon negligálva vagyon közönségesen  

 
43.  

 
a mi nevelésünkbe, hogy talám sokaknak csudálatosnak fog tetszeni, ennek
különös rubricába való tétele. De ez az én szemembe oly nevezetes és el¬
kerülhetetlen dolog, hogy e nélkül az egész tanításba semmire sem megyen
az ember a gyermekkel. Ezen az értelemmel való olvasáson pedig nemcsak
azt értem, hogy úgy olvasson, hogy más megértse, hanem hogy maga is értse
és tudja, mit olvas: úgy mindazáltal, hogy a maga tulajdon megértésé¬
nek praecedalni kell, mert ha maga az olvasó nem érti azt, amit olvas,
lehetetlen hogy úgy olvashasson, hogy más is értse. Arra nézve azért,
hogy maga megérthesse, szükséges e következendőkre vigyázni: 1o hogy
az ember a gyermekkel idején koránt kezdjen olvastatni. 2do Hogy com¬
máról commára olvastasson. 3tio Hogy a gyermeket abban exerceálja,
mihelyt egyik commáról a másikig olvasott, megmondja, hogy
mit tészen, és hogy ugyanazon dolgot más szókkal is kitegye 4ro
Ha az ember ezt megnyerte a gyermektől, úgy olvastasson el véle egész pe¬
riódust, és evvel is úgy bánjon, mint az elöbbenivel. 5to Azután az egész paragra¬
phust vagy egész historiácskát olvastassa el véle, és bétévén a könyvet, ma¬
gának beszéltesse elé. Hanem 6to ebben vigyázni kell arra, hogy mivel ez
kis fáradságba kerül, igen gyakran és igen hosszason nem olvastasson a gyermek¬  

 
kel, nehogy gyenge elméjét igen erősen megfárassza.
Ami már a mások előtt való értelmes olvasást illeti, ebbe ezekre kell
vigyázni: 1o hogy se igen fentszóval, mely a fület sérti és a melyet rontja,
se igen lassan, mely az olvasást érthetetlenné tészi, ne olvastasson. 2do Halk¬
kal kell a gyermekkel olvastatni, hogy időt vegyen magának a tisztán
való olvasásra. 3tio Az illendő pausákat observáltassa az ember a gyer¬
mekkel, t.i. hogy minden szó után egy kisség megálljon, úgy a semicolonok után,
a colonok után egész a punctumig, amelynél mintegy láttassék megnyu¬
godni. 4ro Tudom jól, hogy némelyek azt a regulát szabják itten, hogy mikor
az ember jól akar olvasni, minden periódust egy lélekzetvétellel olvasson ki.
De én ezt nem tartom jónak, mind azért, hogy a periódusok nem egyforma hosz¬
szúságúak, mind azért, hogy a gyermek melyét nagyon megerőlteti. Jobbnak
tartom azért, hogy az ember a lélekzetvételt a gyermekre bízza, úgy minda
zonáltal, hogy ezért azok a pausák nem változzanak. 5to Arra is kell vigyáz¬
ni, hogy a gyermek egy tonuson ne olvasson mindétig, hanem azt változ¬
tassa, mert egy az, hogy a melyét véle nem rontja, más az, hogy az ember
véle olvasását kellemesebbé téteti. Erre nézve 6to jó arra is vigyázni,
hogy azon matéria szerént, amelyet olvas a gyermek, az affectusokat lát¬
tassék hangjával kitenni, csakhogy az igen affectálva ne légyen. Ezen
tekintetre nézve igen jó, ha az ember a gyermekkel dialógusokat gyak¬
ran olvastat, és a körül véle a feljebb említett regulákat observáltat¬
ja. 7o Igen jó ezen tekintetre nézve az is, ha az ember a gyermekkel  

 
44.  

 
gyakran declamáltat vagy comédiát is játszódtat, mert ez által bátorságra,
tiszta kimondásra és a kellemes beszédre szokik.  

 
Mivel pedig az olvasáshoz való kedv sokszor inkább és többet formálja
az ifjat, mint a tanítók által való tanítás, azért olyan nevezetes punctum¬
nak tartom a nevelésben, hogy enélkül minden egyéb fáradozást haszon¬
talannak ítélem; melyért meg sem is állhatom, hogy ennek alkalmatosságá¬
val erről is ne szóljak. Ez olyan dolog, melyet nem lehet tanítani, nem lehet
az ifjú fejébe belé önteni, hanem hosszas és gyakori speculatióval
kell véghezvinni. Erre nézve azért szükséges azt a tanítóknak a gyermek¬
böl kivenni, hogy micsoda tudományhoz van legnagyobb hajlandósá¬
ga, és azon tudományból a könnyebb könyveket kell elébb véle olvas¬
tatni, és úgy osztán a nehezebbeket kezébe adni. mindazáltal ámbár ezek
szerént minden gyermeknek a lecturáját hajlandósága szerént különösön
kell formálni, mégis talám generealis regulát is alkalmasint lehet adni,
mely ebből áll: a legkönnyebb és mulattatóbb tudomány lévén a hi¬
stória, azért a historicumnál fogva generaliter minden ifjúban a le¬
cturához kedvet lehet gerjeszteni és ezen az úton a nehezebb tudomá¬
nyokra is általvinni. Ezt azért generale principiumnak vevén fel, úgy
gondolom, hogy az újságok olvasásán kell kezdeni, azután a tisztes¬
séges tragediákat vagy comediákat kell vélek olvastatni. Ha
pedig ezt is megszerették, úgy a historicusok olvastatására kell vélek
általmenni, az utazókat is nem negligálván. Ezek után lehet venni
a politicusokat és a tudományok nehézsége szerént egészen a
legabstractusabb mathematicusokig . De erről alább, ahol
a
ma¬
magától való tanulásról szólok, bővebben alkalmatosságom lévén
szólani, talám ezen generalis idéáknak itten való előadásával az
egész matériát is praeoccupálni láttathattam Mindazáltal nem volt
talám egészen szükségtelen, hogy itt is megemlítsem ezen igen
nevezetes dolgot.  

 
4ik rész. Az értelemmel való írás  

 
Ennek egybekötése lévén az előbbeni szakasszal, amit arról mondtam, annak na¬
gyobb részét ide is lehet applicálni, és annak előhozásával nem szaporítnám
ezen irásomat, hanem itt csak néhány egyéb generalis regulákat sza¬
bok. 1o Gyakran kell a gyermekekkel vagy könyvből vagy írásból leirat¬
tatni, és abban arra vigyázni, hogy semmi commát vagy virgulát és ar¬
ticulust el ne hagyjon. Erre nézve 2do szükségesképpen jól explicál¬
ni ell a gyermeknek, hogy hova kell comma, hova colon, semicolon,
hova punctum? Mikor kell új paragraphust kezdeni, mikor kell con¬
tinuative írni sat. Hogy pedig 3tio ezt annál jobban observálhassa
az ember a gyermekkel, igen hasznos erre való nézve is, gyakran a  

 
45.  

 
maga fejétől leveleket vagy orátiókat, s több efféléket irattatni, és ezekben
az ilyen színű hibát soha el nem engedni. 4ro Igen hasznos a gyermeknek dictál¬
ni is, mert ezzel mind a közönséges írásra, mind az érzelemmel való írásra
hozzászokik. Ebben 5to igen nagy hasznát vészi az ember, ha olykor-olykor con¬
fuse is dictál vagy sok consternátióval is. Ugyanis ennek vagy az a követ¬
kezése, hogy az ifjú észre vészi, és az embert megszólítja, vagy a, hogy
utána írja. Az első cásusba az ember bizonyosan tudja, hogy értelem¬
mel ír, a másodikba pedig a dictált írásnak megnézése mellett alkal¬
matossága vagyon mindaddig explicálni a hibákat, amíg megtanulja ma¬
gától is észrevenni. Ezen értelemmel való írásnak igen sok fogyatko¬
zásait tapasztaltam közönségesen a mi iskolánkba, mert sokszor az exá¬
menek alkalmatosságával, mikor syntaxistáknak vagy más classistáknak
stylust dictálnak, alig találkozik tíz gyermek közül , aki jól le
tudja írni. Hogy lehet már az olyan gyermektől azt prendálni, hogy jól
fordítson; valóban, aki nem tud értelemmel írni, annak hiába expli¬
cálnak grammatika-regulákat, mert vagy grammatikai regu¬
ákat csak mint a szajkó megtanulja, vagy pedig soha azokat jól
meg nem érti, mely mindkettő káros dolog.  

 
5ik rész. Az élő nyelvek tanulása  

 
Valamit eddig mondottam a minden nyelvekre való tekintet nélkül
volt mondva. Azért már most a nyelvek tanulá¬
sára bátran mehetek. Közönségesen azt tartom, hogy egy ifjú men¬
től több nyelveket tud, annál nagyobb dísszel jelenhetik meg a világ
piacán. Ezeknek pedig megtanulása nem olyan nehéz, mint ahogy kö¬
önségesen tartják, csakhogy mindjárt elein minden nyelv
ugyan fundamentumoson taníttassék. Azonba egyszerre igen sok nyel¬
veket tanítani a gyermeknek azért is veszedelmes, mert confundálván
őket, olyan egybezavarva szólnak, hogy sokszor alig lehet érteni, mely
veszedelmes és egyszersmind igen dísztelen dolog. A nyelvek közön¬
ségesen élö és holt nyelvekre osztatnak, melyeknek tanulása módja
sok tekintetre nézve különböző. A holtakról a jövő részben szólok,
ami pedig az élő nyelveket illeti, azok annyival könnyebbek, hogy
azokban ex usu nkább lehet magát segíteni, sőt továbbmenvén, abba
a vélekedésbe vagyok, hogy ezeket jobb mindjárt eleintén ex usu ta¬
nulni, és csak azután, minek utána beszél a gyermek, rajtok
a grammatikai regulákat explicálni, mert ezen az úton a gyenge
gyermek elméje hamarább megfogja őket. Ugyancsak a gramma¬
tikai reguláknak nem kell semmiképpen elmaradni, mert azok  

 
46.  

 
nélkül meg lehet ugyan a nyelvet tanulni, de fixum principiuma nem
lévén, soha azokat fundamentumoson nem tudja az ember, melynek meg¬
világosítására itt már vissza kell mennem oda, amit feljebb mondot¬
tam, és nyelvnek tökéletes értelmét ezen szakaszokra kell osztanom:  

 
1o olvasni kell tudni azon a nyelven, 2do érteni kell azon a nyelven, 3tio
beszélni kell azon a nyelven és 4ro írni kell tudni azon a nyelven.  

 
Önként elhagyom pedig itt a nyelvnek orátióját és poësisát, mert
a feljebb való tehetség lévén, más helyen szólok róla, hanem itten
csak azt vetem utána, hogy amint ezen tulajdonságokat bírja
valaki a nyelvnek tanulásában, aszerént jobban vagy rosszabbul
tudja azokat. Azért hát egy Hofmesternek arra kell vigyázni, hogy
a tanítványai plus minus a nyelvek tanulása körül ezekben elébb¬
menjenek, mert aszerént, ahogy előbbmentek jobban is hasznát
vehetik azon nyelveknek. Ezeket tehát elöre bocsátván szükséges nékem
már most legalább a főbb nyelveken keresztülmennem.  

 
Az én gyermekeimnek anyai nyelvek a magyar nyelv lévén, azért
igen szükséges, hogy azt fundamentomoson tudják. Ezt ők ex usu is
megtanulhatják ugyan, de a grammatika reguláit sem kívánom vél¬
lek elmulattatni, mert ha valamely nyelvben, ebben ugyan szüksé¬
ges a perfectiót minden grádusokon keresztülvinnem.  

 
Ezen nyelvhez legközelebb járulnak azok a nyelvek, amelyeken
nagy része hazánk lakosainak beszél, úm. az oláh és thot nyel¬
vek, ezeket is tehát szeretném, ha vagy csak annyi perfectióval tud¬
nák gyermekeim, hogy avagy csak értsenek és beszélhessenek rajta,
melyet ex usu könnyen megtanulhatnak. Mivel pedig ezek o¬
lyan nyelvek, amelyek által tudományaikat nemigen gya¬
rapíthatják, azért hogy azokon tudjanak ékesen szólani, írni,
vagy pedig hogy azoknak grammatikai reguláit tudják, azt szorosan
nem kívánom. Ugyancsak, ha véghez viszik örvendeni fogom. A
thot nyelvre nézve annyival inkább, hogy ennél fogva sok más
nyelveket megérthetnek, úm. a csehet, lengyelt, muszkát, hor¬
vátot etc., mely mind igen szép qualitása egy ifjúnak.  

 
Ami már a német nyelvet illeti, azt positive megkívánom, hogy
gyermekeim a tökéletességnek legfőbb grádusáig vigyék. Én a
magam nemzetét tisztelem, a nemzeti nyelvemet becsülöm, de még
is távol vagyok attól a magyar praejudiciumtól, hogy magyar  

 
46.  

 
embernek idegen nyelveket nem kelljen tudni, s még távolabb attól, hogy
magyar embernek szégyen vagy hiba légyen németül jól érteni. Melyre
nézve a német nyelvet, mint legszükségesebbet az idegenek közt, a ma¬
gyar nyelv után mindjárt akarom, hogy gyermekeim a legnagyobb
tökéletességbe tudják, mégpedig nemcsak hogy ex usu jól értsék, hanem
hogy minden grammatikai reguláit megtanulván, philosophice, az¬
az értelemmel is tudják.  

 
A francia nyelvet is gyermekeimre nézve elkerülhetetlen szükségesnek tartom,
mégpedig úgy, hogy ezt is a némettel egyforma perfectióig vigyék. Igaz ugyan,
hogy ennek beszélésére annyi alkalmatosságok és így annyi szükségek nincsen,
mint a német nyelvre, de a mái világban ez a nyelv a culturának oly
szükséges, hogy aki cultusembernek akar tartatni, elkerülhetetlenül szük¬
séges, hogy ezt a nyelvet, amennyire csak lehet, tökéletesen tudja.  

 
Ami már az olasz nyelvet illeti, ezt is akarnám, hogy a francia és német
nyelvvel forma tökéletességbe tudják, mindazáltal mivel a sok nyelv
tanulásával könnyen megzavarodhatik az ifjú ember elméje és a reális
dolgoknak tanulásától nagyon elvonattatik, azért ha ezen folyvást beszél¬
lenek, és a könyveket jól megértik, meg lészek elégedve. Ha pedig többre
vihetik, az én atyai szívemnek annál nagyobb vigasztalására fog szol¬
gálni.  

 
Vagyon még egy nyelv, amelynek megtanulását nemigen szeretném gyer¬
mekeimmel elmulattatni, nem annyira azért, hogy ezen a nyelven beszélje¬
nek, hanem inkább azért, hogy ezen a nyelven írott sok jó könyveket megért¬
hessék. Ez a nyelv az anglus nyelv, amelyen már a mái világba olyan
sok nevezetes munkák vagynak írva, hogy a valóságos kultúrához megkí¬
vántató dolognak tartom azt, hogy az ezen a nyelven írott könyveket meg¬
érthessék.  

 
Ami már a több élő nyelveket illeti, úm. a spanyolt, hollandust, danust,
svécust etc., ezeken ha értenek, kedvesen veszem, de ha elmúlatják is, hiános¬
ságnak nem tartom. Mindazáltal, ha a feljebb említett négy nyelveket
jól tudják, kevés fáradsággal arra vihetik ezekben is, hogy legalább a köny¬
veket megértsék. Ezt a magam példájából tudom, ugyanis azt a négy neve¬
zetesebb nyelvet tudván, ha megszorulok, ezen az utolsóbb nyelveken írott
könyvekből is kész vagyok kis fáradsággal
egész
leveleket is fordítani.
Ha gyermekeim is annyira vihetik, megelégszem véle. Még az élő nyelvek ta¬
nulása módjáról egy nevezetes kérdés jön elő, amelyről már a feljebb
valókban is, de csak igen rövideden szólottam vala, hogy ti. jobb-é azokot
ex usu tanulni vagy a grammatika regulái szerént. Ezen kérdésről a
pedagógusok és a nyelvtanító mesterek sokat vetélkednek, de semmit meg¬
határozni nem tudnak. Azért én jobbnak tartom mind a kettőt com¬
binálni, és azt állítani, hogy az élő nyelveket jobb előbb ex usu tanul¬  

 
48.  

 
ni azért, hogy az ember copiam verborumot kapjon. Azután pedig a gram¬
matika reguláinak is megtanulását el nem kell mulatni. Oka ezen
én vélekedésemnek az, hogy igen gyakori tapasztalásból láttam, hogy a¬
ki csak ex usu tanulja meg az élő nyelveket, jól beszéli ugyan ezeket,
de ritkán tud correcte bennek írni. Ellenben, aki csak a grammatika
regulái szerént tanul valamely élő nyelvet, jól ír ugyan benne, de
ritkán beszél szabadoson. Nékem pedig mind a két tökéletességre a
gyermekeim körül szükségem lévén, azért a feljebb előadott módot re¬
ájok nézve is legjobbnak tartom. Gondolom, hogy sokan lehetnek
olyanok, akik ezen én a nyelvek tanulására való igyekezetemet gyer¬
mekeim körül vagy szükségtelennek, vagy hibásnak is tartják. De
én ezeknek egyebet nem felelhetek, hanem hogy én a nyelveket olyan igaz való¬
ságos útnak tartom a tudományok megtanulására, hogy e nélkül, ha nem
is tétettetik egészen lehetetlenné azoknak tanulása, de legalább úgy megnehe¬
zíttetik, hogy kimondhatatlanul több és nehezebb fáradsággal jut akár¬
ki is azokhoz. Azonba pediglen azt a külső magaajánlását a sok nyelveknek
tudása nagyon elősegélli, és valami belsö gyönyörűséget is szerez, a¬
melyet ki-ki inkább érezhet, mintsem hogy kimondhassa.  

 
De talám ezeket így értvén, Szabó Uram is megretten felvállalt hivatalától,
meggondolván azt, hogy csak ezen környülállásra nézve is mennyi nyelveknek
tudását láttatom megkívánni egy valóságos jó Hofmesterbe Szüksé¬
ges azért nékem Szabó Uramra nézve is, mint gyermekeimnek jövendő bé¬
li Hofmesterekre nézve, gondolataimat feltenni. Távol légyen tőlem,
hogy én egy Hofmesterbe mindezen nyelveknek tudását és gyermekeim¬
nek azokra való taníttatásokat megkívánnám. Maga üdejébe nem
fogom én kimélleni gyermekeimre nézve a nyelvmesterekre teendő
költséget. Szabó Uram miolta a Collegiumból kijött úgyis a német
és francia nyelveknek gyakorlására fordította idejét, melyeket idegen
országon még nagyobb tökéletességre vihet, és ha ideje engedni fogja,
a többiekben is némely lépéseket tehet. Én réám nézve ez elegedendő,
és azért lejővén, amely nyelvekben maga adhatja a tanítást,
ha megadja, kedvesen veszem. A többekre nézve pedig csak arra a
fáradságra kérem, hogy nékiek tanítómestereket fogadván, arra
vigyázzon, hogy mentől jobban és mentől hamarább megtanulhas¬
sák. Így lévén azért a dolog, egy jó Hofmesterbe nem annyira a sok
nyelvek tudása kívántatik, mint inkább az arra való szorgalma¬
tos vigyázás, hogy az ifjak a nyelvtanító mesterekkel az egyéb¬
ként drága időt el nem vesztegessék.  

 
49.  

 
6ik rész. A megholt nyelvek tanulása  

 
Mik légyenek ezek a megholt nyelvek, minden emberek elött közönségesen
tudva vagyon. Én ugyancsak őket három részekre szakasztom: A) a
déák nyelvre, B) a görög nyelvre és C) az orientális nyelvekre, és már
ezen három nemek szerént tészem fel gondolataimat.  

 
Ami a déák nyelvet illeti, úgy tapasztalom a mi magyarországi és erdélyi
oskoláinkról, hogy egyfelől azoknak tanítására igen sok időt fordítanak,
másfelől pedig mégis rossz móddal tanítják. Azért hát erre nézve az
én gondolatom egészen eltávozik a bévett módtól, mert ha meggondolom,
hogy a gyenge gyermekeket nyolc-kilenc esztendeig egymásután csak a déák nyelv¬
nek tanulásával fárasztják, s mégis kijövén az ifjak az oskolából rit¬
kán tudnak jól déákul, lehetetlen hogy őket ugyan szívemből ne sajnáljam.
Igaz ugyan, hogy a déák nyelv holt nyelv lévén annak megtanulásához bajosobban
juthat az ifjú, mint akármely élő nyelvekre, mindazáltal 8 és 9
esztendőknek oly ok nélkül való elvesztegetését lehetetlen hogy véteknek ne tart¬
sam. Látom ugyan én, hogy az oskoláinkba már most azon igyekeznek, hogy
a gyermekek nyolc classisaikban egyéb könnyű tudományokat
is taníthassanak. De egy az, hogy ennek még semmi jó effectumát nem
érezhettem, más az, hogy olyan classisus praeceptorok vagynak, akiknek sokszor
magoknak is tanítás kéne, mely addig igaz nem is változhatik, míg a clas¬
sisus praeceptorság ambulatorium officium lészen.  

 
Mindezeket azért egybevévén csak abba határoztam gyer¬
mekeimre nézve, hogy amíg a classisokba kéne járniok, oskolába nem adom
őket, mind azért, hogy annyi elveszteni való idejek nincsen, mind pedig
azért, hogy a déák nyelvbe rövidebb úton nagyobb tökéletességre akar¬
nám őket vitetni. Ezek szerént nékem a déák nyelvnek tanulása mód¬
járól egészen különös gondolatom lévén, a déák classisokat elébb csak
két részre osztom, úm. a déák nyelvnek közönségesebb értése és
írása és a magosabb déákságnak tudása, melyben az oratoria és
poësis jön elő. Az első része a classisoknak objectum, a második pedig
előre feltévén az ifjúba nem kevés philosophica, historica, aest¬
hetica cognitiót, valósággal a legmélyebb tudományokhoz tarto¬
zik, és a classisokban lehetetlen, hogy jó móddal és haszonnal tanít¬
tathassék. Csudálkozva nézem azért sokszor, hogy 10-12 esztendős
gyermek által a rhetorica classisba orátiót akarnak iratni, ho¬
lott néki még elegendő ideája nincsen, de nem is lehet arra, vagy
hogy felséges és szép gondolatot megesmérjen, vagy pedig  

 
50.  

 
maga olyat gondoljon, annyival kevesebbé, hogy azt kellemetes és fennjá¬
ró kitételekkel előadhassa. Ami tehát a déák nyelvnek közönséges
értését és írását illeti, e lévén objectuma a classisoknak, erről elébb
szólok. Mivel pedig a nyelv tanulása módja különös mesterség,
azért valamit itt qua grammatikus szólok, azt inkább vagy kevesebbé
minden egyéb nyelvekre is applicálni lehet. Ugyancsak mivel feljebb
a közönséges olvasásról és írásról szólottam, azért itten előre felteszem,
hogy a gyermek már tudjon, ha értelem nékül is, déákul olvasni és írni,
azaz, hogyha vagy egy megnyitott déák könyvet eleibe teszek, tudja a
szókat kimondani, vagy pedig egy déák szót előtte elmondván tudja
papírosra leírni.  

 
Ilyen állapotba vévén fel azért a gyermeket a déák nyelvnek tanulá¬
sát csak három főbb classisokra osztom fel: 1o a csupa szóknak tu¬
dása. 2do A szóknak motiója 3tio A szóknak egybentevése vagy
constructió.  

 
Ami már az elsőt illeti, valamint egyfelől enélkül a többekbe nem mozdulhat a
gyermek, úgy másfelől mégis olyan dolog, hogy ebben egész tökéletességre soha
senki sem mehet. Ez objectuma lévén az emlékezet tehetségének vagy me¬
móriának, vigyázni kell arra, hogy a szóknak megtanulása által a gyermek
erősen meg ne terhelődjék, s mégis arra is, hogy a gyermek ebbe igen erősen
el ne maradjon, mert egyébként a többiben elő nem mozdulhat. Ez egé¬
szen a tanitó prudentiájátol függ és a gyermekeknek tehetségeitől, melye¬
ket, ha jó mértékre vészen a tanító, lehetetlen hogy a kívánt végét el nem
érje. Ami a szóknak motioját illeti, ez alatt én a comparatiót és conju¬
gátiót értem, melyekre legfeljebb egy esztendő alatt réá lehet tanítani
a gyermeket, kivált, ha az ember arra vigyáz, hogy systematice csak a
regulárisokat tanítsa a gyermeknek. Ugyanis az irregulárisok kevés¬
bé különbözvén amazoktól, az alább írandó módon ex usu adattathat¬
nak fel a gyermeknek elméjére. Mihelyt azért a gyermek a szóknak a
motioját tudja, s amellett csak csupa szók közül is sokat megtanult,
mindjárt az exponálásra lehet őtet fogni. Hibás dolog volna, ha az
ember ekkor mindjárt Phaedrust, Cornelius Nepost vagy Cicerót adna
a kezébe, mert ezzel az ember őtet csak elijesztené, hanem eleintén legjobb
valami könnyű colloquiumokat vagy phrasiseket construáltatni
vagy fordíttatni, és ennek alkalmatosságával véle nemcsak az egész
constructio reguláit megtanultatni, hanem az irreguláris motió¬
kat is eszére adni. Jól tudom én azt, hogy kivált a déákban olyan sokak az
irregularis conjugátiók, hogyha az ember azokot is bizonyos regulák  

 
51.  

 
alá akarja szorítani, inkább megterheli véle a gyermek gyenge elméjét,
mintsem ha azokot, amint előfordulnak, külön megtanultatja. Ezt
könnyű volna példával is megmutatni, de talám szükségtelen, és minden
jó tanító magától is feltanálhatja, melyre nézve még csak azt té¬
szem hozzá, hogy ennek alkalmatosságával
a reguláris motiókat is lehet, és kell
is a gyermekkel repetáltatni. Ha pedig az ember ezen constructió mód¬
jával a könnyebb auctorokon keresztül a nehezebbekre általviszi, és végre
némely helyeken a szépségit is megérezteti a gyermekkel, lehetetlen, hogy
az egész constructio reguláit is meg ne tanulja a gyermek, azelőtt, mi¬
nekelőtte észrevenné, hogy a déák nyelv minden reguláit és mester¬
ségét megtanulta. Ha így lassan erre szoktatta a tanító a gyermeke¬
ket, a déák könyvek értésére igen jónak tartom, hogy a tanító egyszer
a grammatika reguláit, belé értvén a syntaxist is, systematice eltanítsa
a gyermek előtt, melynek már ekkor két jó következése vagyon, az egyik
az, hogy ekkor a gyermek értelemmel tanulja meg őket.  

 
A classicus auctoroknak olvasásáról pedig csak azt a kis jegyzést teszem
még, hogy azoknak megválasztására igen szükség vigyázni, ti., hogy a
könnyebb stylusúakat mindég előrebocsássa és úgy, lassanként menjen
a nehezebbekre által. Ezen classicus auctoroknak ilyenforma olvasása
mellett, hogy a gyermek ne csak értsen déákul, hanem tudjon is
írni, szükséges véle élő nyelvekből déákra fordítatni és ameny¬
nyire lehet, annak az auktornak stylusával amelyet akkor keze
között forgat. Ha ebbe egyszer jól versatus akkor lehet arra fogni, hogy
a maga gondolatát déák nyelven kitegye, és csak azután később¬
re a periódusok vagy apró chriák írására szoktatni, melyeknek
elkészítése, az én vélekedésem szerént, ugyancsak korántsem orato¬
riához, amelyről feljebb emlékezetet tettem, hanem csak ezen
constructióhoz tartozik. De hogy már a déák nyelv tanulásá¬
nak a második részéhez szóljak, az ékesen szólás módja, amint
feljebb is láttuk, kétféle: vagy szabad, vagy kötött beszédben va¬
ló; az első az oratoria, a második a poësis. Mind a kettőre nézve
pedig, amint már feljebb mondottam, sok élő tudományoknak érté¬
se kívántatik, és így azért e kétnemű déák nyelv tanulása közé
szorítanám a philosophiát, vagy legalább úgy intézném a dol¬
got, hogy ez a kettő együtt menjen.  

 
52.  

 
Minekelőtte még e két dologról külön-külön szólanék, szükséges, hogy valami
közönséges ideákat jegyezzek meg, melyek ezekből állanak: 1o mi légyen
szép, azt kell elébb a gyermekkel észrevétetni és éreztetni. 2do Meg kell véle
különböztetni, hogy melyik gondolat szép magába, melyik pedig szép a ki¬
tétel módjába. 3tio Ha ki tudja keresni a szépet, annak májmozása sze¬
rént véle is vagy szépet kell gondoltatni, vagy a kigondolt dolgot szépen
kitétetni. Erre nézve 4ro, még a beszédben is a s beszédre kell szoktatni,
annyival inkább az írás módjába, a pedig, 5to, hogy a gyermek a rövid
vagy a cikornyásabb beszéd módjába menjen elé, azt igen a gyermek haj¬
landósága határozza meg. Több, aestheticábol húzott regulákat is hoz¬
hatnék elő, de most szükségtelennek tartom.  

 
Ami már az oratoriát különösön illeti, annak két része vagyon: a más éke¬
sen szólásának megítélése és az embernek maga tulajdon ékesen szólása. Az
elsőt lehet tanítani, a másodikat a természet adja. Az elsőnek reguláit közön¬
ségesen az oratoriáról írott könyvek tanítják. A másodikat inkább lehet vég¬
hezvinni. Az elsőt a gyengébb aetasba is a gyermekkel meg lehet értetni.
A másodikat az ifjúnak maga tulajdon fáradozása és munkálkodása szerzi
meg. Az elsőt akármicsoda temperamentumú gyermekkel meg lehet értet¬
ni. A másodikat csak a hajlandóság igazítja el. Ugyancsak nem mondom,
hogy mesterség által is az ékesen szólást ne lehessen segélleni, amint ezt De¬
mosthenesről s másokról olvassuk. De ha természeti hajlandóság nincsen,
azt a csupa mesterség soha fel nem éleszti. Egy jó tanítónak azért, ezen tekin¬
tetre nézve arra kell vigyázni, hogy mivel az ékesen szólásnak sokféle nemei
vagynak, az ifját az ékesen szólásnak azon nemeibe igyekezzék elévinni a¬
melyhez legtöbb hajlandósága vagyon. Ami már a poësist illeti, ennek is két
neme vagyon, az egyik az a simplex versificatio, a másik pedig az a feljebb
lévö poësis, és valamint az elébbeni paragraphusba mondottam, azt a
poësisnek is két nemeire lehet applicálni. Egy jó tanítónak azért ebben
az a kötelessége, hogy a versírás módját megtanítsa az ifjúnak. A való¬
ságos poësisre nézve pedig, ha hajlandósága vagyon az ifjúnak, azt
éleszteni igyekezze, ha nincs, azon igyekezzék, hogy a szép poémákba való
gyönyörködtetést benne megszerezze.  

 
Minekelőtte még a több holt nyelveknek tanulására általmennék, csak
azt az egyet jegyzem meg, hogy a jó tanító a déák nyelvnek tanításába
olyan tisztán és philosophice menjen, hogy ne csak csupa hangokat ta¬
nuljon a gyermek, hanem a déák nyelvnek utoljára egész theoriáját is di¬
stincte és philosophice megértse, ennek pedig a több nyelvekre is nagy
haszna vagyon, mert mivel minden nyelvek theoriája, vagy minden nyelveken
való beszédnek módja a közönségesebb tekintetbe megegyez, azért, ha az
ifjú a
déák
nyelv tanulása által megesmérkedik a  

 
53.  

 
nyelvek theoriájával, a többi nyelveknek is grammatica való megtanulásához
hamarább jut.  

 
Ami már másodszor a görög nyelvet illeti, ámbár én oly szerencsés nem voltam,
hogy gyermekkoromba tanulhattam volna, és ami keveset tudok, azt is már
házas koromba tanultam, mindazáltal olyan elkerülhetetlen szükséges nyelv¬
nek tartom, hogy gyermekeim körül semmiképpen el nem mulattatom. Szüksé¬
gesnek tartom pedig mindazért, hogy igen sok szép görög írók vagynak, mindpe¬
dig azért, hogy a déák nyelvnek anyja, és így nála nélkül a déákot is bajos
fundamentomoson érteni és megtanulni. Amit a déák nyelv tanulása
módjáról feljebb mondottam, azt ide is lehet egészen applicálni, és csak azt
teszem hozzá, hogy gyermekeimtől, ha nem is olyan perfectióba, mint a dé¬
ákot, de mégis, hogy ezt jól tudják, szorosan megkívánom, és hogy mihelyt
a déák nyelvbe egy kisség erősödnek, azonnal a görög nyelvnek tanulá¬
sára fogattatni szeretném .  

 
Sokan fognak talám rajtam csudálkozni hogy gyermekeimre nézve az ori¬
entalis nyelvekről is emlékezetet tészek, azt tartván, hogy azoknak tanulása
csak a papságra menendőknek szükséges. Én ugyan magam részéről
úgy ítélek, hogy ha lehetséges, a gyermekeim által azokat is tanultassam.
Szükségesnek tartom pedig e következendő okokra nézve: 1o hogy
talám, ha ebből keveset értenek, némely Szentírásbéli helyeket, amelyek
sok zűrzavart okoztak, és amelyek a fordítás által sokat változtak,
az eredeti nyelvben tisztábban megérthetik. 2do Mivel a mostani élő
nyelveknek fundamentoma azokból vétetik, azért azokat is jobb móddal
megtanulhatják. 3tio Mivel pedig a magyar nyelvnek is eredete azokbol
vétetik, azért a magyar nyelvre nézve is azoknak tudása hasznos lehet. Ugyan¬
sak magamat annyira meg nem kötöm, hogy azoknak tanulását erősen meg¬
kívánnám gyermekeimtől, hanem ha megtanulják, örömmel fogom szem¬
lélni. Minekelőtte még ezen materiától eltávoznám, szükséges meg¬
említenem, hogy ámbár a déák nyelv holt nyelv, mégis magyarnak,
kivált magyarországi magyarnak, annak szabadon, tisztán való beszélése
elkerülhetetlenül szükséges, s arra nézve megkívánom azt is, hogy
a déák nyelvnek beszélésére gyermekeim szoktattassanak, melyeket, ha
gyenge gyermekkorokba mindjárt megszoknak, idősebb korokba nehe¬
zen nem fog esni. Ennek pedig idejént koránt való gyakorlása, magá¬
nak a nyelvnek megtanulására is nem kis haszonnal fordíttathatik.  

 
7ik rész. A tudományok tanulása  

 
Eddig csak a nyelvekről mint a tudományoknak elősegéllő módjáról szólot¬
tam, most pedig már magokról a tudományokról is, csak igen rö¬
videden, vélekedésemet felteszem. Ez olyan széles mező, amelybe maga¬
mat könnyen elveszthetném; de célom csak a lévén, hogy a tudomᬠ 

 
54.  

 
nyok tanulásának módját és rendit előadjam, talám rövideden kifejez¬
hetem értelmemet. A tudományokat sokféleképpen el lehet osztani, vilá¬
gosságnak okáért néhány elosztását eléadom: 1o az ember lelkének
facultásai szerént, úm. az emlékezet, ítélettétel, akarat és imagináció

*

képzelőerő, elképzelés

tudományára. Az elsőhöz számláltatnak minden historicumok a má¬
sodikhoz minden scientificumok, a harmadikhoz minden morálék és
practicumok, a negyedikhez minden aestheticumok, poeticumok és
oratoricumok. Második elosztásnak a neme az objectumból vétetik:
vagy az Istentől, vagy az embertől, vagy ami az emberen kívül vagyon.
Az 1sö a theológia. A 2ik az antropologia, a 3ik a physicum, meta¬
physicum etc.  

 
A harmadik elosztásnak a módja vétetődik az ideák nevéről, a generalis
ideák, az abstracta ideák és a particuláris ideák. A negyedik el¬
osztásnak módja az időtől vétettetik, az elmúlt időkről való tud¬
omány, a jelenvalókról és a következendőkről való. Az ötödik elosz¬
tás szerént csak felé osztatnak, úm. a theoreticum és prac¬
ticumok közé. A hatodik és legközönségesebb osztály, amely szerént
többnyire az universitásokon el vagynak osztva a facultások, úm. először
res fidei inclussive religium is, amely a theologica facultas. Másodszor
res juris, amely a juridica facultas. Harmadszor res intellectus sive ra¬
tionis, amely philosophica facultas. Ezen előszámlált és több ezekhez ha¬
sonló elosztások szerént minden tudomány sokféle tekintetekből nézette¬
tik. Én, hogy annál könnyebben keresztülmehessek rajtok, aszerént hozom
elő őket, amint vagy szükségesebbnek, vagy a gyermek elméjéhez alkalmaz¬
tattabbnak lenni tartom.  

 
História  

 
Ez a tudomány ezek szerént osztattatik fel: 1o a históriának adminiculumai
és 2do a história maga. Az adminiculumok ezek a chronológia, a geográ¬
phia, topográphia, diplomatica, numismatica

*

itt: a történeti események időrendjének tudománya, a földrajz, helyrajz (egy adott földrajzi terület leírása), oklevéltan, pénztan

s több effélék. A histó¬
ia maga pedig legközönségesebben e következendő négy részekre szokott
felosztatni: a) historia civilis, b) historia ecclesiastica, c) historia
litteraria d) historia natura vagy naturalis historia. Mindezen
historiának nemeiről azt lehet közönségesen megjegyezni, hogy
valamint legkönnyebb tudományok, úgy igenis szükségesek. A taní¬
tások módjáról pedig azt 1o, hogy az embernek, amennyiben lehet, ezt a
tudományt kellemessé és hasznossá kell tenni, és erre nézve 2do nem¬
csak dátumokat kell a gyermekkel tanultatni, hanem egy kis  

 
55.  

 
politicat is kell közéjekben elegyíteni. 3tio Csupa száraz chronológiával sem
kell a gyermeknek elméjét fárasztani, hanem kellemetes, de igaz históriákkal
kell felcifrázni, mindazáltal úgy, hogy az egyszer adott dátumok mindég
igaznak maradjanak. 4ro Mind a haza
historiájának
esméretét a külföldinek eleiben
kell tenni, mind pedig a hazának leírását
a más országok leírásának
eleibe kell bocsátani. 5to
Mivel a geográphia még a historiánál is kellemetesebb tudomány, azért azt
legidejébben el lehet kezdeni. 6to A diplomaticát és numismaticát, mivel
nehezebb tudományok vagy későbbre kell hagyni, vagy pedig okoson a histo¬
ria közé elegyíteni. 7mo Az ecclesiastica historiát jó ugyan idején ko¬
rán tanítani, de erősen arra kell vigyázni, nehogy a gyermek általa
vagy a vallások ellen valo gyűlölséget kapja, vagy hogy az minden val¬
láshoz való indifferentismust okozzon benne. Megvallom, ebbe a tekin¬
tetbe szeretném, hogyha az ecclesiastica historiába annyi haeresiolo¬
giát nem elegyítenének, hanem csak a vallások historiáját beszél¬
tetnék elé. 8o Ami a litteraria historiát illeti, azt, mivel a memó¬
riát erősen fárasztja, a gyenge gyermekeknek igen succedente szeretném
előadatni, mert a könyvek esmérétét, amely a historia litteráriának
nevezetesebb része, ex usu és a bibliothékákba való járás által sokkal
könnyebben szerezhetik meg maguknak. 9o A naturalis historia is res me¬
moriae lévén, ámbár igen szükséges, mégis ezt inkább csak játszódva szeret¬
ném a gyermekeim elméjekbe béönteni. Ti. úgy, hogy belőle eleinte
új tudományt ne csinálnának, mert a sok classificatióval s azoknak
nevezetekkel a gyermekeim elméje erősen meg ne terhelődnék. 10mo A¬
mi magát a politica historiát illeti, a régieknél ez a historia abba
állott, hogy a négy monarchiákat elévették, és a régi monarchiák¬
kal sokszor több idöt töltöttek, mint az újabbakkal. Most már azokon
a régi mesés időkön hamar keresztülmennek a historicusok,
és az újabb időkbe vagy minden országnak külön előbeszélik a
historiáját, vagy pedig epochák szerént, hogy minden országban mi
nevezetesebb történt légyen minden monarchiára való tekintet nél¬
kül eléadják. Ezen újabb methodus nékem sokkal jobban tetszik,
és azért e szerént akarnám gyermekeimnek a historiát taníttatni.  

 
Mathesis  

 
Nem célom nékem itten a mathesisnek minden részeit eléhoznom, ha¬
nem csak az az igyekezetem, hogy a gyermekeimnek ezen tudomá¬
nyokban való előmeneteleknek módját leírjam.
Sokan a mathesist olyan nehéz tudománynak tartják, hogy azt a gyer¬  

 
56.  

 
mekeikkel éppen nem tanultatják, vagy olyan késő aetásba, hogy majd semmi
hasznát se vehetik. Én pedig azt tartom, hogy a mathesis a gyermek elméjét
élesitvén, olyan idején kell véle tanultatni, amennyire csak lehet. Nem is
áll pedig előttem ellent az a vélekedés, hogy a mathesisbe abstractumok
fordulván elő, a gyermek gyenge elméje meg nem foghatja. Mert csak jó
móddal tanítsák a gyermeket, sokszor nehezebb dolgokat fog meg, mintsem
amilyeneket az ember előre gondolna. Ugyancsak valamint a mathe¬
sist is lehet oly kellemetes dolgokkal beelegyíteni, hogy a gyermeknek gyönyörű¬
séget szerezzen, úgy egyébként is a gyermek elméjét arra kell szoktatni, hogy
a legfőbb gyönyörűségét abba tanálja, ha sok új dolgokat vagy i¬
gazságokat tanulhat.  

 
Ezeket egybevévén a mathesisról e következendő vélekedéseim vagynak:
1o a könnyebb részeit, és amelyekbe kevesebb abstractumok vagynak, kell
praemittálni, ha szinte Volphiusba vagy akármely más manuálisba nin¬
csenek is oly renddel felvéve. 2do Eszerént azért legelőször az arithmetikát
kell tanítani, mégpedig a négy közönségesebb specieseket kell legerőseb¬
ben bényomni a gyermek elméjébe, sőt a regulá¬
kat is és egyéb efféléket nem kell mint különös regulákat a gyermek elmé¬
jére feladni. Ugyanis ezek a könnyű öt speciesekre redukáltathatnak.
Továbbá a proportiók systemáját is igen világosan kell itt a gyermek
elméjére feladni, mert ennek a több tudományokba is hasznát vészi. 3tio
Az arithmetika után a mathesisnak azt a részét kell tanítani, amely¬
hez az algebra nem kívántatik, ezt pedig igen könnyű kellemetessé tenni.
4o Ha ezt is meg tanulta a gyermek, akkor lehet osztán a közönsége¬
sebb algebrára fogni, melyet hasonlólag némely problémákkal fel lehet
cifrázni. 5o Ezen is általmenvén a gyermek, azután úgy lehet inkább-in¬
kább a mathesis nehezebb részeire általvinni. Egyszóval, 6to olyan lassan,
olyan distincte és olyan fundamentomoson kell a mathesisbe a gyerme¬
ket tanítani, hogy hétesztendős korától fogva egészen 15 esztendős
koráig legyen ezen tudomány körül mit rágódni. Mivel pedig nem aka¬
rom, hogy e légyen főbb occupatiója a gyermekeknek, azért is javaslom
a mathesisnek oly sok időre való felosztását.  

 
Metaphysica  

 
Itt nem értem én azt a régi értetlen metaphysicát, mert ennek valamint
a világi életben haszna nincsen, úgy az ember elméjét inkább elfárasz¬  

 
57.  

 
tja, mintsem hogy annak eledelt adhasson. Maga Szabó Uram tapasztalni
fogja a külső académiákon, hogy már most ugyanazon nehéz idéákat oly
könnyen s oly populariter tanítják, hogy azt akármely gyenge elméjű
ember is megfoghatja. Én már éppen ezért a metaphysicát gyermekeim¬
nek mentől hamarább kívánnám tanítani, mert valamint a mathe¬
sis, úgy ez is a gyermek elméjét élesíti.  

 
Ezek szerént ezen tudományról ezek a vélekedéseim: 1o a logicát minden e¬
gyéb metaphysicumoknak én is praemittálom, de nem azt a Volphius Logicáját
amely teli vagyon distinctiókkal, definitiókkal és érthetetlen gö¬
rög nevezetekkel, hanem azt a tisztább logicát, amely szerént az ember o¬
koskodik és amely szerént a gyermek okoskodásának módja megtisztul.
Ezt pedig azért praemittálnám, hogy mivel minden egyéb tudományhoz
a gyermek okoskodással jut, igen hasznos, ha elébb a maga okoskodását
megtisztítja, és annak tiszta menetele módját jól megtanulja. 2o
A metaphysicába magába legelébb az antropologiát venném fel, ti.
a maga lelke esméretét és innen azután úgy dictálnám az ideákat,
hogy a metaphysicának több részére is kiterjeszkedném, és csak utoljá¬
ra hagynám a theologia naturalist. Ezek szerént azért 3tio elhagynám
azt a régi metaphysicusok sok elosztásait, hanem olyan distincte,
oly tisztán és oly könnyen adnám elő a metaphysicát, hogy annak megtanu¬
lása a gyermeknek inkább gyönyörűségére szolgálna, mintsem fáradságá¬
ba kerülne. Ugyanis igen kellemetes dolognak lehet a gyermek előtt ten¬
ni a maga lelkéről, annak tehetségeiről, és egyéb egybeköttetésé¬
ől való tudományt. Azért 4o igen szeretném, ha a metaphysicát
úgy lehetne tanítani, hogy az ember a gyermeknek kérdéseket tévén, őtet
magától okoskodtatná, és csak ahol hibáznék, ott segítené okoskodá¬
sát. Ez igaz, hogy bajos mód, de a gyermekre nézve a leghasznosabb
és legkellemetesebb.  

 
Physica  

 
Ezt a tudományt már legkönnyebb kellemetessé tenni, mert minden
dolgot könnyű kézzel megmutatni, és azért is csak három generalis observa¬
ióval megelégszem. 1o Hogy az experimentális physicát mindjárt elein¬
tén egybe kell kapcsolni a theoretica physicával, mert ezáltal mind az, hogy
kellemetes tudománnyá válik a physica, mind pedig az, hogy jobban és ele¬
venebben belényomodik a gyermek elméjibe. 2o Nem kell negligálni
itten a physicának azt a részét, amely
inkább
res calculi

*

számítás dolga, azaz matematika

, és amely magába a
physicának mintegy metaphysicáját foglalja, úgymint a Leges Motus, Re¬
pulsionis, Attractionis

*

a mozgás, a kölcsönhatás, a vonzás törvényei

és egyéb effélék. De ennek fundamentoma a  

 
58.  

 
mathesis lévén, a mathesisbe is lehet ingrediáltatni, vagy ha külön veszi ezt
az ember, ugyan fundamentumoson kell tanítani, mert ez a fundamentoma
a physicának, és e tisztítja meg a gyermek okoskodását a többi physi¬
cumok körül is. 3tio Nem kell itt negligálni az újabb inventu¬
mokat is mert a különböző levegő egek feltalálása által már ma
a physica egészen más ábrázatot vett fel magára.  

 
Jus  

 
A jus nevezetén sokat értvén, kisség bővebben kell vélekedéseimet ki¬
fejezni. Nem célom ugyan csak az, hogy a gyermekeimmel mindjárt gyenge
korokba a jusnak minden részeit tanultassam, hanem csak a volna a
főbb szándékom, hogy a közönségesebb kötelességekre mentől előbb megta¬
níttassam őket, és arra nézve gyenge korokban szeretném vélek a szorosabb
jus naturaet tanultatni, s azután a jus positivumból is a közönsége¬
sebb atyai, férji és fiúi s hazai relatiókból folyó kötelességeket
eszekre adni, és a morális philosophiának is némely könnyebb részeit
hozzátetetni. Erre nézve azért ilyenforma osztással tészem ki ezeránt
való vélekedésemet: tudni kell a gyermeknek, mi kötelessége vagyon
in statu naturali, mi in statu positivo,
tudni kell, mi kötelessége vagyon Istenéhez, mi kötelessége vagyon ma¬
gához, mi felebarátjához. Felebarátait pedig felvévén, tudni
kell mi kötelessége vagyon hazájához, mi fejedelméhez, mi szüle¬
ihez, mi tanítóihoz, atyafiaihoz, barátaihoz és felebarátaihoz.
És már ezek azok, amelyeket a gyermekeimnek gyenge korokba a jusba
aníttatni kivánnék. Ugyancsak arra kellene vigyázni, hogy ez mindjárt
olyan bővön ne taníttassék, hogy a nehezebb juris tudományok bele¬
foglaltassanak.  

 
Ami már a jus positivumnak több részeit illeti, azt akkorra hagyom,
mikor a philosophicus cursust elvégezték. Mindazonáltal azelőtt szeret¬
ném azt is absolváltatni, minekelőtte idegen országokra felmennek,
mert hogy lejövetelek után még cancellistáskodjanak, azt rájok néz¬
ve is bajosnak és károsnak tartom. Azért minekutána a cursus phil¬
osophicusokat elvégezték, szeretném a just nékiek a következendő rend¬
del taníttatni: 1o a több disciplinákhoz megkivántató bővebb Jus
Naturaet, 2do a Jus Romanumot, mivel ebben vagyon a mi hazai tör¬
vényünknek fundamentoma, 3tio A Jus Publicumot, mind a Roma¬
numot, mind a Generalét. 4o A Jus Canonicumot
és Jus Ecclesiasticumot, ezt pedig connexe, mert egyszersmind jó
megtanulni mind a római ecclesiának, mind a protestánsokénak az
ecclesiái törvényeit. Ezek után 5o a Jus Criminale , ezt pedig  

 
59.  

 
annyival inkább , hogy ez iránt a hazánk törvényeiben igen kevés prae¬
cautio vagyon téve. 6to Ezeket így elvégezvén, a practicumokra sze¬
retném általvinni őket, amely akár a Magyarországon való, akár az Er¬
délyben való, akár mind a kettőn való cancellistáskodás, mégpedig úgy,
hogy a positivum jus partiumban való tanítást professortól is vegyék,
de azután valamely értelmes és egyenes szívü procurátortól is.  

 
Statistica és politica

*

Államtudomány és politika, azaz igazgatástudomány

 

 
Ezek ugyan olyan tudományok, amelyeket a históriába is bé lehet ele¬
gyíteni, mindazáltal igen jó különösön is elévenni őket, mert akármely vilá¬
gi embernek is igen szükséges tudomány, azonba pedig nem is olyan nehez, hogy
az ifjú könnyen és hamar meg ne foghassa, sőt olyan tudomány, a¬
melyet az ifjú csupa olvasásból is megtanulhat. 1o Igen szükséges
egy ifjúnak azt tudni, mi egy státus, mik annak kötelei, mik annak részei¬
nek egymáshoz való kötelességei. 2o Igen szükséges egy ifjúnak azt is
tudni miben áll egy státusnak ereje és gyengéje. 3tio Külön felvévén
minden státust pedig szükséges azt is tudni, ezek közül minden sta¬
tusban mik vagynak meg, és mik kívántatnak még meg. 4ro Szükség azt
is tudni, hogy a különböző státusoknak mi relatiójok, mi politicájok van
egymáshoz. És már ezekben az egynéhány feltételekben alkalmasint belé¬
foglaltatik mind a statisticának s politicának szükséges voltok,
mind pedig azoknak nevezetesebb objectumai.  

 
Aesthetica  

 
Ez alatt nemcsak azt értem én, ami puszta aestheticum, hanem azt is, ami ré¬
gen a philologia nevezete alatt expertettezett, azért itt kéne már előfordulni
a nyelvek theoreájoknak, de feljebb, a déák nyelvről szólván azt in generali
praeoccupáltam, mindazáltal itt mégiscsak a következendőt jegyzem meg
erről, hogy a nyelvek közönséges theoreájoknak tudományát is, ámbár ezt
igen ritka helyen tanítják, mégis szeretném systematice a gyermekeimmel
taníttatni. Ami már különösebben csak az aestheticumot illeti, az
a szépnek tudománya lévén, szükséges gyermekeimre nézve ennek a szép¬
nek theoreáját nemcsak a szóban, hanem a picturába, sculpturába, musi¬
kába és egyebekben is megmutattatni, mert ezek is az aestheticának részei.
Ezért hát az az igyekezetem, hogy a gyermekeimet kis rajzolásra és a musiká¬
nak valamely nemeire taníttassam, úgy mindazonáltal, hogy ezáltal a so¬
lidumok tanulásától el ne vonattassanak, és valamint a tanulás ideje
alatt, úgy azután is csupa rekreatióknak maradjanak.  

 
Mivel pedig végre a szépnek ideája régi, s a régieknek munkájokban in¬
kább tanáltatik fel, azért az ilyen régi munkáknak esméret elkerülhetetle¬  

 
60.  

 
nül szükséges, mely archeológiának hívattatik és az aestheticumok neme
alá tartozik.  

 
Medicina  

 
Korántsem célom, hogy gyermekeimet medicusoknak formáljam, mindazáltal,
mivel egyfelől azt akarom, hogy egészségesek légyenek, másfelől pedig a me¬
dicinának némely részei a physicába és a naturalis historiába is influálnak
azért a medicinának e következendő három részeit szeretném vélek tanultatni:
1o az anatomiát, ez azon kívül, hogy az embernek a maga testét esmér¬
ni szükséges, arra is hasznos, amit feljebb a morális nevelésbe az erkölcste¬
lenségnek elkerüléséről megjegyzettem vala, melyre itt is magamat
probeálom. 2do Diaeteticát is szeretnék vélek tanultatni, mely az egész¬
ségnek fenntartására nézve igen szükséges. 3tio A chimiát is különö¬
sen megkívánom, mert ez nemcsak hogy a medicinának része, hanem a mine¬
arológiának megértésére megkívántatik, amely nékünk magyarokul is
igen szükséges, és emellett már a mái világba úgy egybe van kötve a
physicával, hogy egyikét a másik nélkül éppen meg nem lehet érteni.
Ugyancsak itten távol légyen, hogy alchimiát is értsek, mert ez magá¬
ban káros oktalanság, ezt hagyják gyermekeim azoknak, akik véle örö¬
möst bolondoznak.  

 
Pedagogia  

 
Erről alább, ahol a paedagogus kötelességéröl s magaviseletéröl szó¬
lani fogok, elég bővön előadom gondolatomat, itt pedig csak azt az egyet jegy¬
zem meg, hogy mivel gyermekeim felnővén, ha Isten úgy akarja, atyákká
is lehetnek, ezért ezt nékiek mint tudományt taníttatni szeretném, de
nem elébb, hanem mikor academiákon lésznek.  

 
Theologia  

 
Ezt nem azért hozom elő olyan későre, mintha vagy szükségesnek nem tar¬
tanám, vagy mintha oly későn akarnám taníttatni, hanem azért, hogy mi¬
vel ennek fundamentoma a philosophiába vagyon, ezért erről itten
legjobb móddal szólhatok. A theologia olyan szép, szükséges és felsé¬
ges tudomány, hogy azt gyermekeimmel ugyan fundamentomoson meg
kívánom tanultatni. De nem azt a disputáló, distingváló és ve¬
szekedő theologiát, hanem azt az egyenes és világos keresztényi tudo¬
mányt, amely az embert embernek hagyja, s mégis a lélek nyugodal¬
mára és az idvességre vezeti. Szükséges pedig ezen tudományból min¬
den embernek tudni és érteni 1o, hogy ki és mi az a Felség, amely
bennünket igazgat. 2do Érezni kell azt is, hogy miként és mely nagy
kegyelemmel viseli gondunkat. 3tio Érteni és tudni kell, hogy a
Szentháromságnak második személye, a Kristus megidvezítvén  

 
61.  

 
minket halálával mely nagy jót tett vélünk. 4ro Érteni és tudni kell, hogy
a Szentháromságnak harmadik személye az idvességre hogy vezet bennün¬
ket. 5o Hinni, érteni és tudni kell, hogy a nyomorúság helye után
mely felséges jutalom helye vár bennünket, szóval, 6o valamit
még ezeken kívül tud, hiszen és érez, azt okkal érezze, tudja és higgye,
s annak okát elő is adhassa.  

 
Nem akarom a többi hitünk ágazatját előadni, mert azok a jól irott
theologus könyvekben meg vagynak írva, hanem csak e következendök¬
re való vigyázást ajánlom: 1o hogy a valóságos hitet a babona¬
ságtól vagy praejudiciumtól jól meg kell gyermekeimmel különböz¬
tetni, azért 2do valamit hinni kell nékijek, annak okát tisztán és
világoson elő kell adni. 3tio Jól meg kell vélek különböztetni azt,
ami az idvességre okvetetlenül szükséges, attól, ami csak elmefut¬
tatás. 4ro Mivel statusba élünk és abban a vallásnál fogva
igazgattatunk, azért szükséges gyermekeimbe azt beléönteni, hogy
vallásokat minek utána hiszik, annyira szeressék is, hogy azt semmi
tekintetre és környülállásra nézve meg ne tagadják. Mindazáltal
5o erősen réá kell arra vigyázni, hogy azért, hogy vallásokat sze¬
retik, ne szűnjenek meg emberek lenni és az emberi kötelességet le nem
vetkezzék, azért 6to éppen nem kell megengedni hogy a persecutionis
spiritus, vagy a proseliták csinálásának kedve bennek felele¬
venedjék, bízzák ezt az Isteni gondviselésre, aki legjobban tudja,
mit csinál.  

 
Mivel az igaz és tiszta vallásnak egyetlen igaz léánya az igaz kegyes¬
ség, azért erről, ámbár bizonyos tekintetben morális virtus, és ámbár er¬
ről feljebb is szólottam, mindazáltal itt is szólanom igen szükségesnek
tartom. Az igaz kegyesség vagy belső vagy külső. A belső a leg¬
főbb, és azt úgy nyeri meg az ember igazán, ha a gyermek, amit hiszen
és tud, azt belsőképpen érzi is, és ez már az, amire e tekintetben szorosan
kell vigyázni. Ami már a külső kegyességet illeti, a külső jegyekből lát¬
szik meg, úm. templomba való járásból és imádságból, ezekre nézve
pedig egy jó nevelőnek, amint feljebb emlékeztem, egyrészről e következen¬
dőkre kell vigyázni: 1o azon kell igyekezni, hogy a gyermekek imádsá¬
ga és templomba járása nem csupa szokásból, hanem belső indulat¬
ból essék. 2o Mindazáltal nem kell egészszen rájok bízni, hogy csak
akkor imádkozzanak és templomba menjenek, mikor ők akarnak, ha¬
nem szép móddal réá is kell szorítani, úgy mindazáltal, hogy 3tio ne  

 
62.  

 
is légyen ez nálok csak csupa szokás, mert igy csak a száj fog szólani, s
nem a szív. De 4o nem is kell erősen réáerőltetni, nehogy a vallás
functióit megunván, magát a vallást is vagy megunják, vagy egé¬
szen levetkezzék. Erre nézve 5o igen szükséges, hogy a nevelő idejekoránt
a gyermekeknek azt eszekre adja, hogy mikor vagy imádkoznak vagy a
templomba mennek, az Istennel közelebbről társalkodnak. Ezáltal
valami tiszteletet s belső vonattatást gerjeszt bennek a nevelő a val¬
lás functióihoz, melyet, ha megnyer, a valóságos és igaz kegyességet
szívekbe öntötte. Az igaz kegyességnek jelei azok is, ha az ifjú az Iste¬
néhez és felebarátaihoz valo kötelességét teljesíti. De az elsőt a morális theo¬
logiába, a másodikat a morális philosophiába tanulván meg a gyermekkel, és mind
a kettö a morális educatióhoz tartozván, itt erről szólanom nem szükséges.  

 
A testi gyakorlások tudománya  

 
Ezeken értem a lovaglást, táncot, fechtirozást és voltizsérozást, ezeket
pedig szükségesnek tartom a gyermekekre nézve, 1o azért, hogy a testet erősí¬
tik, mely azon példabeszéd szerént: mens sana in corpore sano

*

ép lélek, ép testben

igen
szükséges. 2o Commotiók lévén, a tanulás között jó móddal és sok ha¬
szonnal applicáltathatnak. 3tio A testnek adnak bizonyos facilitást, hajló¬
ságot, amely egy nagyvilágban élö ifjúnak igen szükséges, amint ezt a feljebbi¬
ekben megmutattam. De 4o, és utoljára, az ifjút sok környülállásokba
a szerencsétlenségtől is megmentik.  

 
A tanításnak és tanulásnak módjáról  

 
Elvégezvén a tanítandó és tanulandó tudományok nemeit, hátra vagyon
még az, hogy egyfelől a tanulás legjobb módjáról és neméről szóljak, ugyanis
ezek oly nevezetes tárgyak, hogy ezekről bővebben is gondolataimat kifejezni
szükségtelen és ok nélkül való fáradságnak nem tarthatom. Igaz ugyan,
hogy elébbeniekben már ezekről való némely observatióimat feljegyzettem,
mindazáltal nem állhatom meg, hogy ezen objectumokról e különösebb rub¬
rica alatt is kisség több systhémával nem szóljak. Ami tehát az elsőt illeti,
itt legelőször is kérdés alá jönnek azok a sokféle tanításnak nemei, a¬
melyeken a tudósok által a tudományok taníttattak eleitől fogva. Bajos
volna itten mindazon specieseket scrupolose előadni, mindazáltal a főb¬
beknek előhozása gondolataimnak tisztábban való előadatására néz¬
ve szükséges, és már azokat e következendőkben határozom meg: 1o a régi
systhematica való előadása a tudományoknak, amely teli vagyon definitiók¬
kal, distinctiókkal, divisiókkal, subdivisiókkal, görög nevezetekkel etc.,
és ezt nevezem már a régi scholasticai methodusnak

*

régi iskolai módszernek

, 2do az az ú¬
jabb systhematica való tanítás módja, amelyből ugyan sok haszon¬  

 
63.  

 
talan istinctiók és definitiók maradnak el, mindazáltal azon éretlen
vélekedés miatt, hogy a tudományokat úgy kelljen tanítani, hogy minden
ember meg ne érthesse, és hogy azoknak tanulása egy kis bajba kerüljön, azért
a régiből mégis sok haszontalanság hagyatik meg, és ezt nevezem újabb
scholasticai methodusnak. 3tio Következik a systhematice való taní¬
tás módja, amelyből már ugyan mind elmaradnak azok a gravis és ért¬
hetetlen nevezetek s distinctiók, mindazáltal a rendnek megtartására
nézve egy bizonyos systhema observáltatik, és az némelykor scrupulusabb
is mintsem kéne, melyet nevezek az újabb systhematica methodusnak, és
amely már a mái világban a jobb-jobb oskolákba és universitásokba a pro¬
fessoroktól nagyobb részént observáltatni szokott. 4ro A negyedik metho¬
dus, amelyel többnyire a mathematicusok élnek, ti. hogy bizonyos prin¬
cipiumokat előre fundamentomul feltévén, azokból azután theorémákat húz¬
nak ki, ezekből problemákat, corolláriumokat mindaddig, míg az egész
tudományon általmennek, és ezt nevezem én mathematica methodusnak.
5o Következik az a legújabb methodus, amelybe külsőképpen nem lát¬
szik ugyan semmi systhema, de ámbár csak egymásból folyó beszédnek
látszik is, mindazáltal voltaképpen sokszor több systema vagyon ben¬
ne, mint az elöbbeni methodusba, csakhogy szép móddal el van takarva.
Ezt én scientifica methodusnak nevezem. 6to Vagyon az a methodus, ami¬
kor a tanító minden órájában egy-egy oratiót láttatik elmondani,
és úgy az egész tudományt materiánként vészi fel, melyet methodus ora¬
toricának

*

szónokló módszernek

nevezek. 7o Vagyon az a methodus is, mikor alkalmatos
kérdések és feleletek által a legmélyebb tudományok előadattat¬
nak, amely már methodus questionale

*

kérdező módszer

. 8o Következik az a metho¬
dus is, hogy a tudományok tanítása dialogusokban foglaltassék,
mely dialogica methodusnak

*

párbeszédes módszernek

hivattatik. 9o Vagyon még, kivált a mo¬
rális tudományoknak tanításába, az a mód is, hogy mesékben vagy fabulák¬
ban adassék elő. Lehetnek, s vagynak is még több egyéb methodusok,
de azoknak előadásával ezen munkácskámat szaporítani nem akarom,
hanem itt csak az elmondottakra nézve e következendőket kívánom
megjegyezni: 1o hogy az első három methodusokat egészen improbá¬
lom mind azért, hogy a gyermek fejét megtöltvén definitiókkal, divisi¬
ókkal, distinctiókkal, subdivisiókkal és sok ok nélkül való görög s
egyéb nyelvekkel, mégis solidumot s valóságos tudományt keveset
adnak, mind pedig azért, hogy a gyermeket s ifjút igen systhematicus em¬
berré tévén, valami tudománybéli gravitást öntenek beléje, amely  

 
64.  

 
káros, és gyakran igazábban levitásnak artathatik. Mindazáltal 2o nem
az a szándékom, hogy gyermekeim éppen systematicus emberek ne légyenek,
mert ez hasonlóképpen káros lenne. Tanuljanak ők systhematice, de úgy,
hogy a dolog velejét ne csupán a systhemába, hanem főbbképpen a tudo¬
mányba magába tartsák. Erre nézve pedig nehéz elég lesz, ha a ne¬
hezebb tudományok az 5ik methoduson taníttatnak. 3tio Ami a
historiai tudományokat illeti, hogy azok ezen a methoduson nem taníttat¬
hatnak, a világos, de ennek a módjáról a feljebb valókban, ahol a
historicumokról szólottam, elég bőven adtam elé gondolatomat.
4o Hogy ezen methodusnak a gyermek aetasa szerént különbözőnek
kell lenni, a bizonyos, mert a kisebb aetasba systhematice tanítani tudo¬
mányt annyit tészen, mint nem tanítani. Azért a kisebb aetasba legjobb
methodusnak tartom a kérdésbe valót, mert az ember ez által egyfelől
könnyebbíti a dolgot, másfelől pedig az ő elméjének is egy kis munkát
adván, kedveket feléleszti és táplálja. 5o Ami a mathesist illeti,
amíg a kisebb aetasba könnyű kérdésekkel eléadni, a nagyobb aetas¬
ba pedig nem igen lehet a mathematica methoduson kívül más metho¬
duson tanítani. 6to Magától értetik, hogy a több tudomá¬
nyoknak is mivoltához és a gyermekek capacitásához képest a metho¬
dusoknak változni kell, csakhogy soha a három első methodus ne
applicaltassék, és hogy mindég a legkönnyebb és legalkalmatosabb
választassék ki. Szükséges azért, hogy itten a systhémák nemeiről és a
principiumokról keveset szóljak. Ami azért a systhemákat illeti, azoknak
előszámlálásába erősen béereszkedni nem kívánok, hanem csak azt teszem
fel, hogy akármely systhemán taníttassanak, a nékem mindegy, csak hogy
olyan légyen, hogy az okossággal megegyezzen, és hogy az igaz val¬
lást és moralitást ne érdekelje. Tudom én azt jól, hogy az ő aetások¬
ban tanáltathatnak új systhemát, és én azoknak megítélésében praeju¬
ditiosus nem lészek, mindazáltal nem szeretném, ha azon belső, egyenes
és tiszta vallásnak ártalmára lennének. Azt is jól tudom, hogy a
systhemák különbsége gyakran a dolog valóságát nem változtatja,
azért is szeretném, ha mind a régiek, mind az
akkori
újabbak nékiek egyforma
érvben adattatnának elő, hogy ők magok magoknak választhatnák a leg¬
jobbat, mert úgyis józanon okoskodó ifjú a tudományokba magá¬
tól csinál vagy választ systhemát. Az ebbéli szabadságát, okoskodását
az ifjúnak azért semmi tekintetbe meg nem kell kötni. Ami már a  

 
65.  

 
principiumokat illeti, ezek a systhemák szerént változnak, azért amit a systhemák¬
rol szólottam, azt ide is alkalmaztatni kívánom, és csak azt vetem utána,
hogy a tudományokba magam experientiájából is károsnak tanáltam mindazt,
hogy csak egy principiumból kívánja az ember az egész tudományt kihúzni,
mind pedig azt, hogy az ember minden tudományba valóságos és állandó
principiumokat keresni igyekezzen. Ugyanis nem veszt azzal akármely tudo¬
mány is a becsibe, ha az ember bizonyos állandó principiumot nem állíthat
fel, és ha megvallja, hogy annak részeit több különböző principiumokból húz¬
hatja le és kelljen lehúzni.  

 
Ami tehát magát a tanítás módját szorosabban illeti, abba e kö¬
vetkezendő observatióim vagynak: 1o hogy az ember akármely tudományt is
igen hosszason ne tanítson, mert ez az ifjút confundálja, és a több tudo¬
mányoknak az idejét elveszi. 2o Nem kell az ifjút egyszerre igen hosszason
ugyanazon tudományra tanítani, mert az ifjú azt az attentiójával
nem győzvén, nagy része a tanításnak haszontalanná válik. 3tio
Azon kell igyekezni a tanítónak, hogy amennyire csak lehet, a tudományok taní¬
tását kedvessé tegye, és a tanítás módját úgy alkalmaztassa, hogy az ifjú
azt hamar meg ne unja, amely a docendi donum vagy a tanítás ajándé¬
ka. 4ro Úgy kell a tanítónak tanítását alkalmaztatnia, hogy csak addig
tanítsa a gyermeket vagy ifjat, amíg megvan az attentiója, azután pe¬
dig félbe hagyja, mert valamit az után tanít, mind haszontalan lesz.
Ugyancsak 5o az aetas nevekedésével azon kell igyekezni a tanítónak, hogy az
ifjú az attenttióját hamar el ne veszesse, mert ennek az idegen tanítóknak hallgatásá¬
ba igen nagy haszna vagyon. 6o Az ifjabb aetasba, amennyire csak lehet,
játszódva és tréfálva kell tanítani, nehogy a gyermek a tanulásból unal¬
mat végyen. 7o Ami az óráknak elrendelését illeti, azt tartom, hogy a ne¬
hezebb tudományokat délelőtt, a könnyebbeket pedig délutánra kell hagy¬
ni. Ez az emberi természet mivoltából foly, mert akárki is reggel köny¬
nyebben tanul, mind délután, azért 8o a nevelőnek arra kell szoktatni
a keze alá bízott gyermekeket, hogy mindenkor jókor keljenek fel, és a
tanulást, kivált nyárba, a hívesen vigyék véghez, mert akkor arra
alkalmatosabbak. 10o Mindazáltal, amint feljebb is mondám, mi¬
vel a commotio a gyermekeknek igen hasznos, azért most itten erre nézve
csak azt ajánlhatom, hogy minden nap délelőtt órát, délután
is egy órát sétáltasson vélek. 11o Nem mégyen pedig arra ki a  

 
66.  

 
vélekedésem, hogy az ember nyárba, a melegbe henyélni vagy, ami még
ennél is rosszabb, aludni engedjen a gyermekeknek, mert egy az ártalmas,
más az, hogy a puhaságnak alkalmatossága, azért lehet ekkor is dolgoz¬
tatni a gyermekeket s ifjakat, csakhogy a munka könnyű légyen.
12mo Ami az órák számát illeti, elégnek tartom, ha a tanító
délelőtt 2 óráig, délután is 2-ig tanítja az ifjakat, csakhogy
ezen órák más után ne következzenek, és hogy közbe-közbe is időtöl¬
tésre és repetálásra elegendő idő szakasztassék ki. 13tio Lehetnek
még több regulák is, de amelyeket előhoznom nem szükséges, mert
azokat egy jó tanító magától is feltanálhatja. 14to Mivel a
tanítás és a tanulás szorosan van egybekötve, és mivel majd¬
szinte ugyanazon egyet tészen, azért valamit a tanítás módjáról szólot¬
tam, a tanulás módjára is alkalmaztatható. Azért 15to és utol¬
jára, a tanulásnak úgy kell alkalmaztatnia, hogy az a gyermekek
részéről mindenkor jó kedvvel és illendő elevenséggel essék meg, mert
csak egyedül ezáltal érheti el a tanító kívánt célját.  

 
8ik rész. A magától való tanulás  

 
Ezen azt értem, hogy a gyermeket az ember az olvasáshoz annyira
édesitse, hogy magától is tanuljon, mert csak igaz marad az, hogy ha egy ifjú
csak azt tanulja meg, amit néki tanítanak, valósággal sokra nem me¬
gyen. Magamról tudom, hogy ámbár sok és szorgalmatos tanítóim
voltak, mindazáltal ha csak azoknak tanítására bíztam volna ma¬
gamat, annak is, ami keveset tudok, alig tudnám tizedrészét, mert
egy az, hogy a legjobb tanítók is a tudományokba csak az utat mutat¬
hatják meg, más az, hogy amit tanítanak is, annak is nagy részét
a gyermek és ifjú hamar elfelejti. Az olvasás tehát és a ma¬
gától való tanulás a veleje a tudomány gyűjteményének, mely¬
nek az én vélekedésem szerént három része vagyon: 1o annak élesztése,
2o annak fenntartása, 3tio annak jó úton való vezérlése, melyet együtt¬
vévén a jó nevelő mesterségének a legfőbb gradusa.  

 
Ami a felélesztést illeti, arról sokat gondolkodván, csak igen e követ¬
kezendőkben határoztam meg magamat: 1o ami a matériákat illeti,
hogy az ember könnyű historiákon kezdesse a gyermekkel a magától
való olvasást, ti. olyanokat , amelyeket a gyermek szeret, és hamar meg¬
foghat. 2o Azért ezek szerént a nevelőnek ki kell venni a gyermek haj¬
landóságát, és az első lecturáját aszerént kell alkalmaztatni. Továbbá  

 
67.  

 
nem tartom ha az ember a gyermekkel eleinte újságokat olvas¬
tat, mert ennek a historiára, statisticára és geographiára is haszna vagyon. 3tio
Igen jó, ha az ember a gyermekkel eleinte maga előtt olvastat, annak megtudá¬
sára, hogy vajon azt, amit olvas, érti-é? Ezt pedig könnyű kérdésekkel vég¬
hez is lehet vinni. Végre 4o, ezt az olvasásra való szorítást, úgy kell alkalmaz¬
tatni, hogy egyfelől a gyermek észre ne végye az ember célját, másfelől pe¬
dig ne tartsa tanulásnak, hanem gyönyörűségnek. Erre nézve igen jónak tartom
azt is, ha az ember eleinte néki a maga jó viseletéért való jutalomul engedi
meg a magától való olvasást. Az olvasáshoz való hajlandóságot, ha
már egyszer megvan, igen könnyű nemcsak fenntartani, ha nem napról nap¬
ra tovább is vinni. Mert 1o, amint a gyermeknek az elméje jobban ki¬
nyílik, úgy lassanként a könnyebb dolgoknak olvasásától a nehezebbekre kell
őtet vinni. Mindazáltal 2o arra kell vigyázni, hogy az ugrások ne légye¬
nek igen nagyok és, hogy 3tio, ha az ember vélek nehezebb dolgokat olvastat
is, mindazáltal mégis a könnyebb dolgoknak olvasását elegyítve tartsa. 4ro
Azon kell igyekezni a nevelőnek, hogy a magános olvasást ne tartsa az ifjú
tanulásnak, hanem időtöltésnek, mert így soha belé nem fog unni. Minda¬
záltal 5to szükséges a nevelőnek arra is vigyázni, hogy az egészségét
az ifjú a sok olvasás által el ne rontsa, se pedig a sok olvasás miatt
ideái meg ne homályosodjanak.  

 
Ami már ezen magános olvasásnak és tanulásnak directióját illeti,
szükséges 1o, hogy a nevelő tudja, mit olvasnak a keze alatt lévö gyer¬
mekek és ifjak. 2o Amennyire lehet, azokról a materiákról olvastas¬
son vélek, amelyekről akkor tanít, vagy amelyeket eltanított. 3tio
Minekutána elolvastak egy könyvet, jó, ha a nevelő számot vészen tőlök azok¬
ról a dolgokról, amelyek azon könyvben vagynak foglalva, de csak úgy, hogy
észre ne vegyék. Erre nézve igen szükséges 4o, hogy amely könyveket a
gyermekek olvasnak, azokat előbb a nevelő elolvassa. 5o A nevelőnek ar¬
ra is különösön kell vigyázni, hogy a gyermekeknek lecturája hasznos légyen,
ti. hogy olyan könyveket olvassanak, amelyekből plus-minus valamit
tanuljanak. 6to Arra nézve, hogy a nevelő a gyermekeket az olvasáshoz
még jobban is édesítse, igen szükségesnek tartom azt, hogy ha a nevelő
valamely könyvben valamely szépet vagy hasznost tanál, aztat az ifjak
előtt örömmel és tűzzel olvassa el, és tőlök is szép móddal megkíván¬
ja, hogy a tőlök olvasandó könyvekböl viszontagolják azt. Amely ál¬
tal azt nyeri meg, hogy a szépet és jót meg tudják ítélni, és ez hasonló¬
képpen igen nagy haszon.  

 
Itt már két nevezetes kérdés jön elő,
amelynek megfejtése igen bajos, mindazáltal amennyire érkezem,  

 
68.  

 
vélekedésemet megírni igyekezem. 1o Hogy vajon a románoknak és egyéb
erkölcsök ellen való könyveknek olvasását meg lehessen-é az ifjaknak engedni.
2o Meg lehessen-é az ifjaknak engedni azoknak a könyveknek olvasását, ame¬
lyek a vallás ellen vagynak írva. Ami az elsőt illeti, mivel vagy¬
nak olyan románok, amelyek nemcsak az értelmet, hanem a szívet is
építik, mint p.o. Grandison

*

GRANDISON – A modern regényirodalom egyik úttörőjeként számon tartott Samuel Richardson (1689—1761) angol író által teremtett tökéletes úriember, a The History of Sir Charles Grandison című 1753-ban megjelent levélregény főhőse.

, Heloÿse

*

HELOYSE – Jean Jacques Rousseau Julie ou la nouvelle Héloїse (Júlia avagy az új Héloїse) című levélregényéről, a szentimentalizmusnak nevezett irodalmi irányzat egyik alapművéről van szó. Nyomtatásban először 1761-ben, Amszterdamban jelent meg Lettres de Deux Amans, Habitans d’une petite Ville au pied des Alpes (Két szerető levelei, egy Alpok lábánál fekvő kisvárosból)

etc., azért azoknak olvasását
meg lehet engedni. Sőt, lévén olyan románok is, amelyek az értelmet ugyan
nem építik, hanem talám a szívet formálják, azért az ilyen románoknak is
distractio kedvéért való olvasásokat olykor-olykor meg lehet engedni.
Azoknak a románoknak pedig olvasásokat, akik semmit sem használnak, nem¬
gen kell megengedni, mivel haszontalanok. Mindazáltal, ha kezekbe
akadnak, azon kell igyekezni, hogy unalommal olvassák. Végtére azoknak a
románoknak és könyveknek pedig olvasását, melyek az erkölcsöket rág¬
ák, semmiképpen meg nem kell engedni, és arra vigyázni, hogy vagy
kezekbe ne akadjanak, vagy ha olyan könyvekre akadnak, azokot ma¬
goktól is szégyenljék olvasni.  

 
Ami már a vallás ellen írott könyveket illeti, azoktól nemcsak nem
kell eltiltani a gyermekeket, sőt inkább azokat tudományok és értelmek
szerént kezekbe kell adni, és csak arra vigyázni, hogy minekutána
egyet elolvastak, vagy refutátiójokat is kell vélek olvastatni, vagy
pedig az elolvasások után vélek magokkal refutáltani, és mind¬
mindaddig rólok beszélni, amíg semmi impressiót nem hagynak ma¬
gok után. Mert ha az ember az ifjakat az ilyen könyvek olvasásától
elvonja, majd nagyobb korokba kezekbe akadván és akkor újságoknak
nézvén, lehet, hogy a keresztény vallásnak is gyökerét bennek megfojtják.  

 
Ha az ember így az ifjúkat az olvasáshoz szoktatja, az a haszna vagyon, hogy
némely tudományokot magoktól dilatalván annyiszor nem kell vélek repetálni,
kivált ha az ember a tudományokba is csak a jobb-jobb könyveket adja kezekbe.
Ami pedig a historiai tudományokat illeti, ezekben kérdés kívül megbecsülhe¬
tetlen haszna vagyon. Azonba, ha az ifjúnak valamely tudományhoz több
hajlandósága vagyon, abban a megszokott olvasás által könnyebben per¬
fectionálhatja magát, melyet nem is kell gátolni, mert az ifjúra nézve
igen jó, ha egy vagy két tudományba mélyebben beléereszkedik.  

 
De továbbá a magától való tanulásnak megnyerésére a közönséges ol¬
vasás gyönyörűségének felgerjesztésén kívül, még két hasznos módot gon¬
dolok, amelyek, ha jól applicáltatnak az ifjak körül, az én vélekedésem
szerént ezen célt nehezen hibázhatják el. Az első az, hogy minekutána
az ifjú valamely tudománynak megtanulását elvégezte, a nevelő azon
igyekezzék, hogy ugyanazon tudományt másnak véle eltaníttassa.
Ez azt tészi az ifjúba, hogy ha magabecsülése, szeretése megvagyon ben¬
ne, mind azon igyekezik, hogy azt el ne felejtse, mind pedig, hogy mentől  

 
69.  

 
tisztábban és jobb móddal előadhassa. Magamról tudom, hogy mikor olykor¬
olykor erre alkalmatosságom volt, minden igyekezetemet betettem, azon
tudományra szüntelen olvastam és gyakran papíroson is különös systhemat
tettem fel magamnak. Ez, azt tartom, már jó igyekezetű ifjúban is, azon
példabeszéd szerént: docendo discimus

*

tanítva tanulni

, hasonló effektumot hozhat elő.
A második az, hogy az ember az ifjaknak olykor-olykor dissertatióra való
themát is adjon ki, és csak arra vigyázzon, hogy azon materiákat
magok idejekben dolgozzák ki. Lehet ugyan a nevelőnek, sőt szükséges is,
az utat és módot az ifjúnak megmutatni, és azon könyveket is meg¬
mondani, amelyekből azon kiadott materiákra elkészülhet, de ennél
nem is kell tovább menni. Ez, ha a nevelőtől okoson vitetik véghez, igen
hasznossá válhatik, mert ha az ifjúba nobilis ambitio vagyon, nemcsak
azon materiákat, hanem az azokkal egybeköttetetteket is a készülés ál¬
tal jól megtanulja. Azonba pedig a stÿlusba is gyakorolja magát.
Mindazáltal ekörül jó nevelőnek arra erősen kell vigyázni, nehogy
ez a gyakorlás az ifjúba az auctorságra való vágyakodást erősen
felgerjessze, mely sok tekintetekre nézve hibás dologgá válhatik.  

 
Minekelőtte pedig még ezen materiától eltávoznám, meg nem állhatom,
hogy némely ide tartozó közönséges környülállásokat meg ne emlit¬
sek. 1o Nem kell megengedni se a gyermeknek, se az ifjúnak, hogy nappal
az ágyban fekűve olvasson, mert egy az, hogy dísztelen és mocskos¬
ság, más az, hogy a puhaságnak a jele, és a szemnek erősen árthat.
2do Nem kell az ifjúnak azt is megengedni, hogy estve lefekűvén, az ágyba
olvasson, az is egyfelől a szemet rontja, másfelől pedig minden haszon nél¬
kül való, mivel az ilyen olvasásból ritkán tanul az ember. 3tio
Az estvéli olvasást, amennyire csak lehet, kerültetni kell az ifjúval,
mert ez is a szemet rontja. Mindazáltal, mivel a téli napok rövideb¬
bek, azért akkor majd el nem kerültethetvén a gyértyánál
való olvasást az ifjúval, csak arra kell vigyázni a nevelőnek,
hogy viaszgyertyánál essék, és hogy jó móddal készült umbraculum
légyen mindenkor előtte. 4o Nem kell az ifjúnak megengedni,
hogy a mindenkori fentszóval való olvasáshoz szokjon, mert ennek sok
rossz következése vagyon, az, hogy a mellet rontja, más az, hogy
másoknak alkalmatlankodik véle. 5o Arra kell szoktatni az ifjút, hogy
attentióval olvasson ugyan, de amellett mégis sebesen, kivált oly
könyveket, amelyeknek megértésekre nagy attentio nem kívántatik, en¬
nek pedig nagy hasznát veheti. Mindazáltal ebben erősen kell vigyázni
arra, hogy a sebes olvasás miatt el ne habarja lecturáját, és már  

 
70.  

 
ugyanezekből következik 6to, és utoljára, hogy nem kell egy jó nevelőnek meg¬
engedni, hogy az ifjú egyszerre sokfélét olvasson, hanem inkább azon igye¬
kezni, hogy amely könyvet egyszer az olvasásra felvett, azt végigolvassa,
nehogy az által azt a sokakba található ebfutást felvégye, hogy diribba¬
darabba olvasson, amely ritkán formál solidus embert.  

 
9ik rész. A külföldi tanulás  

 
E szerént a hazába elkészítvén gyermekeimet, szándékozom őket külső universitásokra
is elküldeni. Most itt sem azt, hogy mennyi ideig szándékozom künn tartani, sem
azt, hogy hány esztendős korokba küldöm ki , meg nem határozom, mert azt a
tanulásba tett előmenetelek mértéke és az én akkor tehetségem fogják
meghatározni. Mivel pedig akkor egészen az én szemeim elől elmennek, azért
Szabó Uramnak akkor kezdődik el a legnehezebb rollája, annyival inkább pe¬
dig, hogy már akkor olyan aetasba is lesznek, hogy a nevelőjöknek inkább barát¬
joknak kell lenni, mintsem directoroknak, vagyis inkább a tökéletes barátság
és confidentia útján kell őket dirigálni, de erröl más helyen fogok bő¬
vebben szólani, most itten csak a tanulások módjáról kívánok emlékezetet
tenni. Erről pedig, mivel már feljebb a tudományokrol in genere emléke¬
zetet tettem, csak igen rövideden tészem fel vélekedésemet, ugyanis, 1o olyan
tudományokat kell nékiek ottan tanulni, amelyeket itthon vagy nem ta¬
nulhattak, vagy pedig jó móddal meg nem tanultak. 2do Nem ellenzem
ugyan, ha künnlétekbe valami igen nevezetes embernél olyan tudo¬
mányokat is hallgatnak, amelyeket ithon is tanultak, mert akkor annak az
embernek érdemes leckéje kipótolja azt a hátramaradást, vagy külső¬
képpen tetsző kárt, amely származhatnék ugyanazon objectumnak sok
rendbe való hallgatásából. 3tio Azt tartom, hogy napjában vagy öt
óráknak hallgatásával megelégedhetnek, mert a repetálásra, és a magok¬
tól való olvasásra s tanulásra elég időnek kelletvén maradni, annyi
leckék hallásával megérhetik. Azonba pedig az igen sok leckék jó mód¬
dal való hallgatásábol az is következhetik, hogy vagy egészségeket meg¬
rontják, vagy pedig a tanulásokat confundálják. 4ro Mivel pedig idehaza
némely idegen nyelveknek tanulására se idejek, se alkalmatosságok nem lé¬
szen, azért nem ellenzem, ha academiákon létek ideje alatt némely nyelvek
tanulására órát vésznek, mert ezen nyelvgyakorlására és tanulására for¬
dított órák a tudományos órák között különböző voltok által jó ef¬
fectumot producálhatnak. 5o Akademiákon szeretném, ha a lovag¬
lást, fechtirozást és voltizsirozást tanulnának vagy, ha tudják, gyakorol¬
nák, mert ezek commotiók lévén a solidumok tanulása közé elegyít¬
vén igen jó effectumot producálhatnak, és az egészséget is conserválhat¬
ják. 6to Azon kell igyekezni, hogy minden tudományokra a legnevezete¬  

 
71.  

 
sebb embereket hallgassák, ti. azokat, akik nemcsak magokba tudós emberek
légyenek, hanem akiknek docendi donumok is légyen, erre nézve 7mo
most azt meg nem határozhatom, hogy melyik universitásba fognak tanulni,
mert abba tanulandanak, amelybe akkor a legtöbb tudós emberek
lésznek, és amelybe a tanulás módja legjobban fog folyni. Az én időm¬
ben Göttinga volt az. De ennek epochája vagyon, lehet, hogy amig ők fel¬
mennek más lesz. Azonba, 8o, mivel könnyen megeshetik, hogy ak¬
kor a főbb-főbb tudósok két universitásba is fel lesznek osztva, azért azt sem
ellenzem, ha az universitási cursusokat két hely között is felosztják. 9o Mivel a
künnlétek reám nézve költséges, azért azon kell igyekezni, hogy ottan töl¬
tendő idejeket haszonra fordítsák. 10o Azonba a társaság lévén az a
métely, amely az erkölcsöt is hamar megronthatja, és a tanuláshoz való
kedvet is kisebbítheti, azért szorosan vigyázni kell az ottan leendő társa¬
ságoknak megválasztására. Én igen jónak tartom, hogy ha inkább a pro¬
fessorokkal, mintsem a déákokkal társalkodnak, hacsak olyan elő¬
kelő, jó igyekezetű déákokra nem tanálnak, akiknek társaságokban jót
tanulhatnak. 11o Mivel pedig az universitásokba gyermekeim ki lésznek
annak tétetve, hogy becsület dolgát is ágálják, azért erre nézve jobbat
nem jovasolhatok, mint amit a néhai atyám felmenetelemkor ezen
tekéntetre nézve nékem tanácsolt. Fiam! – úgymond – ezt a spádét

*

kardot

nehezen húzd ki, de ha egyszer kéntelen vagy kihúzni, becsület nél¬
kül vissza ne tedd. 12o Az universitásba a mulatságra, időtöltésre
sok alkalmatosság vagyon, melynek részéről én gyermekeimet elhúzni
éppen nem akarom, hanem csak azt szeretném, hogy a mulatságok is hasznok¬
ra forduljon, melyet úgy nyerhetnek meg, ha jól gondolkozó professorok
társaságokba mulatják magokat. Ez igaz, hogy nem kis költséggel jár.
De az erre teendő költséget, ha módjával esik, nem fogom sajnállani. 13o
Valamint idehaza, úgy a külső univesitásokon is a commotiót ajánlom
14to Ami az ételt illeti, nem kell igen pompásnak lenni, sem soknak, ha¬
nem csak arra kell vigyázni, hogy az ételek nemei egészségesek légyenek. 15to
és utoljára, mivel pedig, kivált Németországba a félesztendei cursu¬
sok kőzött négy héti feriák vagynak, azért ezeknek arra való használását
nem ellenzem, hogy rövid és hasznos utat tegyenek, mert az
egyfelől az experientiájokat szélesíti, másfelől pedig elméjeket megfris¬
sítvén, az azutáni tanulásra alkalmatosabbá tészi.  

 
10ik rész. A külföldi experientia

*

tapasztalat(szerzés)

 

 
Elkészülvén ezek szerént gyermekeim a tanulásokkal, azt tartom, hogy haszonnal
utazhatnak, amint hogy utaztatni is akarom , hogy és mennyi ideig, azt
Európának akkori környülállásai mutatják meg, azért most azt meg  

 
72.  

 
nem is határozhatom, hanem valami generalis observatiókat adok elő. 1mo Mivel
az utazás költséges dolog, azért illendő lesz, hogy mentől nagyobb com¬
pendiummal utazzanak. Mindazáltal, 2do, nem azt akarom, hogy a ku¬
darcsággal menjen véghez, mert valamint hogy a szükségtelen költség¬
nek könnyű elmaradni, úgy az illendő commoditásnak szükséges meg¬
lenni. 3tio Az én tehetségem szerént kiadandó útiköltséghez képest
mentől többet fognak experiálni, annál kedvesebben fog nékem es¬
ni, mindazáltal 4o nem szeretném, ha csak mint postán fut¬
nák el az országokat, mert az én vélekedésem szerint jobb kevesebb orszá¬
got experiálni és jól, mintsem sokat és vagy félig vagy éppen rosszul.
5o Az országokat az ember ne csak a felsőbb classisnál experiálja,
hanem a közép és legutolsóbb classisokhoz is le kell ereszkedni. Azért
azt tartom, hogy egy jó utazónak valmint a főrenden lévőket és ura¬
ságokat, úgy a köznépet és városi polgárokat szükséges egyformán ta¬
nulni, esmérni. 6to Egy idegen országba mindenféle occupátióju embe¬
rekkel meg kell esmérkedni. Arra nézve a szántóvető embert a maga gaz¬
daságában, a kereskedőt a maga kereskedésében, a főbb-főbb mesterem¬
bereket a magok mesterségének űzésében, a németül úgynevezett Kit¬
tereket a magok műhelyében, és végre a tisztviselőket tisztek folyta¬
tásában, a tudósokat a magok dolgozószobájokba, a vitézeket a magok
vitézi mesterségekben kell megesmérni. Erre nézve, 7mo, minden or¬
szágban, vagy különös független tartományba, sőt minden szabad város¬
ba is, egy jó utazónak tudakozni kell, ha csak szabad, azon városnak,
országnak vagy tartománynak constitutiójárol, minden, és még a legkisebb kör¬
nyülállást is nem kell olyan kicsinnek venni, hogy megjegyzést ne érdemel¬
ne. 8o Azonba a főbb urakkal és ministerekkel is az esméretséget
önként kell keresni, mert sokszor olyan dologról, amelyen a tudósok
csak baktatnak, ezek világosabb relatiót tehetnek. 9o Az udvaroknál
való megjelenést is megkívánom. Mert egy idegennek nem kis culturá¬
jához tartozik, ha a világ fejedelmei arra méltóztatják, hogy magok
eleibe bocsássák. 10mo Minden helyeken a publicum institumokat meg¬
nézni szükséges, ezek közzé számlálom a nagy fogházakat, a nagy ispotá¬
lyokat, a bolondokházát, a theatrumokat, collectiokat, képgyűjteménye¬
ket, antiquitásokat, a fényes épületeket belső készületekkel együtt s egyéb
efféléket. 11o El nem kell mulatni minden városba az egyéb legnevezetesebb
néznivaló dolgokat megjárni. 12mo Nem kell elmulatni az országok és
helységek szokásait is vizsgálás alá venni, mert ezek sokszor a legnagyobb
praejudiciumokat és homályokat eloszlatják.  

 
73.  

 
13tio Akármely nemben levő nagy embereknek esméretségeket nemcsak
kerülni nem kell, sőt azok megszerzésére igyekezni, mert azok egyfelől
az embernek becsülésére szolgálnak, másfelől pedig azoknak társaságok¬
ban valósággal tanulhat, ezekre nézve 14o igen szükséges, hogy az utazó
egy jegyzőkönyvet tartson, amelybe minden nap, amit látott felje¬
gyezze, mert ha ezt elmulasztja, mivel az emberi elme feledékeny, ha
azután valamit elfelejt, annyit tészen, mintha soha se látta volna.
15o Az utazásba igen hasznos dolog az is, ha az ember minekelőtte egy
országba menne, azelőtt a legjobb arról írott utazókönyveket elolvas¬
sa, mert az által előre elkészül, és megtanulja, hogy minden he¬
lyen mit kelljen látni. 16o Nem szükség nékem talám itten azt emlí¬
tenem, hogy a jó Hofmesternek itt leginkább kell az ifjak társaságá¬
ra vigyázni, mivel pedig, 17o a legcultusabb országokban vagyon a
legtöbb és nagyobb alkalmatosság a kicsapongásra. Azért a nevelőnek
ott ugyan különösen meg kell nyerni az ifjú emberek confidentiájokat,
hogy annál fogva dirigálhassa őket. Azonba pedig a publicus in¬
stitutiumoknak ezen tekéntetre nézve is illendő megnézéseket nemcsak nem
ellenzem, sőt javaslom is azon mód szerént, amelyet a morális nevelésben
megjegyeztem vala.