Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről - Bevezetés

Bévezetés  

Szüléknek lenni a közönségesebb értelembe igen könnyű dolog, arra sem
értelem, sem egyéb elmebeli tehetség nem kívántatik, hanem csak csupán physi¬
cum, amely valamint az emberi nemzetben megvagyon, úgy a legbutább
és legalacsonyabb állatok nemeiben is feltaláltatik, és így ezen tekéntetben
az emberi nemzetnek semmi elsősége nincsen a több állatok felett. De szüléknek
lenni abban a szélesebb értelemben, amely szerént az ember azon ártatlan lel¬
kek lételeknek nemcsak oka, hanem a jó nevelés által az ő jövendőbéli
boldogságoknak is formálója, ez a mesterség, ez az, ami az embernek a több
állatok felett elsőséget adhatna, és ez az a pont mégis, amelyről vala¬
mint egyfelől minden szüléknek éjjel-nappal kellene gondolkozni, úgy más¬
felől e mái világnak romlottsága miatt csak igen ritka szülék gondol
kodnak. A világi kincseknek gyermekeinek számára való egyben gyűjtése, any¬
nyiban ugyan jó dolog, amennyiben őket abban az állapotba teszi, hogy má¬
sokra nem szorulván az élet táplálására megkívántató szükséges eszkö¬
zöknek megszerzéséről éjjel-nappal nem kéntelenek gondoskodni, de ez
is a jó neveléshez képest nemcsak igen alávaló kincs, hanem merem
állítani, hogy az enélkül valamint soha semmit sem ér, úgy gyakran va¬
lóságos veszedelem.
A.  

Nem célom ezen közönséges gondolatoknak megvizsgálásával
sok időt tölteni, mert az sem ezen kis munkám céljával meg nem egyez¬
ne, sem pedig széles kiterjedése miatt elég időt nem engedne ezen mo¬
stani valóságos és igaz célomnak e kis munkácska által leendő el¬
érésére. Nem dicsekedésből, hanem az Isten ajándékának bennem hálá¬
datos szívvel való megesméréséből mondom, hogy én miolta Isten
kegyelméből apává lettem, azolta igen gyakori belső elmélkedésem¬
nek egy főbb célja a volt, hogy gyermekeim jó nevelések állandó plá¬
numát magamban kicsinálván, annak követésével azokból olyan
embereket formáljak, hogy a haza rólok való reménységében meg ne
csalattassék. Mindeddig való ebbéli fáradságaim pedig, Istennél légyen
a dicsőség, talám nem is voltak minden foganat nélkül valók.  

B.
Jól tudom én azt, hogy a természet törvénye szerént minden szüléknek
a volna a kötelessége, hogy magok folytassák ezt a formáló vagy
tanító kötelességet, de ha a mái szülék még a gyermekek nevelésének  

2.  

sének direktiójától is irtóznak, vagy sokan ahhoz nem is értenek, ugyan hogy
lehetne azoktól azt kívánni, hogy mégis a tanítás és nevelés munkáját
tulajdon magok folytassák. Jóllehet pedig ez igaz megjegyzés magában,
mégis e következendő okok az én sorsombéli szüléket valamennyire ezen
szoros szüléi kötelességnek véghez vitele alól feloldozzák. 1o A vagyon¬
kával e mái világban egyben kötött sokféle bajoskodások, úgymint a
külső-belső ökonómia, a perek s egyéb effélék egy részét az ember
idejének elfoglalják. 2do Hazájához is és fejedelméhez nagy lévén
az embernek a kötelessége, annak teljesítése megint nem kis ré¬
szit az ember életének elfoglalja. 3tio Az ember másokért is élve
e világon, azoknak is egy nagy részét idejének kéntelen feláldozni,
mely kötelessége alól az embert semmi mentség fel nem oldozhat
ja. De 4rto és utoljára, ha szinte az embernek ennyi foglala¬
tosságai között valami ideje volna is a gyermekei tanításá¬
nak folytatására, mégis, ha szorosabban megvizsgálom a dol¬
got, nehéz volna ezen okra nézve azt folytatni: a szülék többnyi¬
re a jovakat kívánják gyermekeiknek, azoknak előmenetele¬
ket nyughatatlansággal várják, gyermekeikben pedig sok gyen¬
geségek lévén, mind sokszor gyenge aetásokra nézve, mind pedig
gyengébb elmebéli tehetségekre nézve elkerülhetetlen
következése ennek az volna, hogy elvesztvén békességes tűréseket
a gyermekeikben mindent elébb kívánnának elérni, mintsem aeta¬
soknak mivolta, és elmebéli tehetségek állapota engedi, mely
bizonyoson keménységet húzna maga után. Annak pedig a leg¬
kisebb helyin kívül való gradusa is sok rossznak lehetne szülőany¬
ja.  

Nem is célom pedig, hogy ezzel a szüléket minden neveléseknek vagy
tanításra való vigyázásnak terhe alól feloldozzam, sőt inkább azt tartom,
hogy ez már olyan szoros kötelessége minden jól gondolkozó szü¬
szüléknek, hogy amely jussal azt nem teljesítik, ugyan hasonló jus¬
sal minden egyéb emberekhez való kötelességekről is lemondhat¬
nak. Ami pedig éngemet ezen tekintetre nézve különösöbben  

3.
illet, valamint egyfelől ezen kötelességemet nagy örömmel teljesíteni, ugy
másfelől tőlem azt elvétettetni semmi szín és presszió alatt soha
is meg nem engedem. Olyan apák, akik vagy nem tudnak hozzá,
vagy tudni nem akarnak, azok, ha nem teljesítik, lássák, hogy békél¬
hetnek meg lelkek esméretevel, én ugyan részemről gyakori gondol¬
kodásomnak és reflexióimnak e lévén a tárgya, ezt a munkát
én hasznos életem oly kedves céljának tartom, hogy ha az én Istenem, ezen
igyekezetemről a maga áldását meg nem vonja, még halálom óráján
is egy vigasztaló és nyugtató környülállásnak fogom tartani. Be
szerencsésnek fogom tartani magamat, ha akkor egész belső megnyug¬
vással az én hivogató Istenemhez ezen tekéntetre nézve így kiálthatok
fel: Ímé, Uram, amely emberi teremtésecskéknek általam lételt en¬
gedtél, azokat úgy hagyom nevelve magam után, hogy Hazámnak,
Házadnak ha nem oszlopai, legalább méltó és munkás tagjai lehet¬
nek. Uram, ímé hagyok magam után oly csemetéket, akikben halálom
után is élhetek: már vedd el szolgádat, mert elérte azt, amit a
világban jobbat és legkedvesebbet érhetett.  

Ha az ilyetén elragadtatás hiba s gyengeség, legalább oly ár¬
tatlan gyengeségem ez nékem, amellyel kárt senkinek, gyönyörűséget pe¬
dig magamnak nem keveset szerzek. Ezen tekintetekből azért Szabó
Uram is egy nemes és nékem igen kedves kötelességet vállalt fel azáltal
magára, hogy fiaim nevelésekre ajánlotta magát. Akárki kisebbítse
is ezért nevelői és tanítói kötelességét, magában ugyancsak nem kis ér¬
demnek marad az, hogyha fáradozása által oly egy-két tagokat for¬
mál a hazának, akik valaha még hasznos tagjai lehetnek a kö¬
zönséges polgári társaságnak. Igaz, hogy szép dolog a közönséges osko¬
lákban is tanítónak lenni, mert az ember, ha kisebb mértékben, még
is sokaknak használ. Mindazonáltal a kettő között nagy a különbség,
mert az ilyen közönséges oskolákban lévő tanítói vagy professzori hiva¬
talba, a tanítványoknak száma és azoknak egymás után való kö¬
vetkezése lehetetlenné tészi azt, hogy azoknak egész formáltatáso¬
kat magának tulajdoníthassa akárki is. Az ilyen privát tanítói  

4.  

Hivatalnak felvállalásában, ami lesz azon egynéhány keze alatt va¬
ló ifjakból, annak egyedül magát tarthatja okának. Szép és nemes
kötelességet vállalt hát magára Szabó, de egyszersmind nagyot
és lélekbe járót is. Nagyot azért, mert nem kis mesterség valakinek
természetét kitanulni, és azután minden lépéseit ahhoz a kitanult
természetmivoltához alkalmaztatni. Lélekben járót azért,
mert a legkisebb rosszul és nem maga idejében applikált mód az
egész nevelést elronthatja, és azt a gyenge tésztát, amely akár¬
mely impressziónak is elfogadására alkalmatos, úgy megkemé¬
nyítheti, hogy rossznál egyebet maga után nem húz. Ebben pedig sem
nem az a célom, hogy Szabó Uramot tett ígéretétől elijesszem, sem
az, hogy azt megmutassam, hogy tökéletes jó nevelőre nem igen
lehet szert tenni; ugyanis jó nevelőket, ha keveset is, de láttam még
is, és eddig gyermekeim körül tett fáradságából nem ok nélkül
remélhettem, hogy Szabó Uram is igyekezete által könnyen azok
közé számláltathatja magát.  

Mivel pedig magamat azon szülék közé számláltatni kívá¬
nom, akik ezen tanítói kötelességet magok nem teljesíthetik
is, de legalább a nevelésre való közönséges vigyázást folytatni
tartoznak, azért ezt én, amint feljebb is mondám, valamint ma¬
gamtól semminémű környülállások között elvetetni nem en¬
gedem, úgy most ezer örömmel teljesítem ezen írásom által azt
a kívánságát Szabó Uramnak, hogy egyfelől a gyermekeim neve¬
lése plánumát közöljem, másfelől pedig, hogy mit kívánok Sza¬
bó Uramba, feltegyem. Mindazonáltal még azt is hozzáteszem, hogy
én ezen plánumnak oly erősen nem inhoreálok, hogy ha akár¬
mely tekintetben is jövendőbe, vagy jobb módra találok, vagy Szabó
Uramtól jobb projektáltatik, azt megváltoztatni kész ne lé¬
gyek.  

Ami már tehát magát a nevelést illeti, mivel minden ember
testből és lélekből áll, a léleknek pedig az akarat és értelem főbb  

5.  

tehetségei, azért a nevelést három részekre szakasztom. Tudniillik Physica

[szerkesztői feloldás]

i

,
Moralis és Scientifica Educatiora. Ez három pedig valamint szoro¬
son egybe van kötve egymással, úgy mind a három egy jó nevelés¬
nek egyforma nevezetes tárgya, úgyhogy akármelyik ezek közül
negligáltassék az egész nevelésben a nevezetes fogyatkozás kitetszik.