Előzetes tudnivalók

  A Tanácsadás szerzőjéről  

  széki gróf Teleki László (1764–1821)  

  Gróf Teleki József (1738–1796) és királyfalvi Róth Johanna (1741–1813) legidősebb fia, anyai nagyszülei sziráki (ma Heves, akkor Nógrád megyei) kastélyában született 1764. szeptember 8-án.  

  Négy éves koráig itt (szüleitől távol) élt, majd apja a maga házánál neveltette, tizenhárom évesen pedig a marosvásárhelyi református kollégiumba iratta be, ahol két éven át a kiváló és sokoldalú, nagy tudású Fogarasi Pap József professzor (1744–1784) személyes felügyelete alatt végezte tanulmányait. Ezután apai irányítással jogi tanulmányokat folytatott, bölcsészeti ismereteit pedig a neves történész, Cornides Dániel segítségével mélyítette el. Apja megkövetelte tőle az önálló ismeretszerzést, ahogy az önálló gondolkodást és fogalmazást is.  

  Miután kiváló eredménnyel vizsgát tett, Pesten végezte joggyakorlatát. Féléves bécsi tartózkodás után 1785 áprilisában idősebb öccse, István (1768–1786), valamint Cornides Dániel (1737–1787) társaságában érkezett Göttingenbe, a Georgia Augusta Egyetemre, ahol a kor legjobb tudományos színvonalán folytathatott tanulmányokat. Számos kiválóság előadásait hallgathatta, de a legnagyobb hatással alighanem a populárfilozófus Johann Georg Heinrich Feder volt rá (akinek neve három ízben is előkerül a Tanácsadás szövegében). 1786 őszén elhagyta Göttingent, s megkezdte több mint egyéves „tapasztalatszerző”, azaz tanulmányi utazását: hosszabb időt töltött több német államban, Angliában, Franciaországban és Svájcban.  

  Hazatérte után, 1788 szeptemberében feleségül vette harmadfokú unokatestvérét, gróf Teleki Ádám és báró Wesselényi Mária legidősebb lányát, Máriát. A házasságból négy gyermek született: Ádám (1789), József (1790), Sámuel (1792) és Johanna (1794 v.1795).  

  1789-ben az erdélyi kormányszék tiszteletbeli titoknoka, Máramaros vármegye követe az 1790/91-es országgyűlésen, 1791-től az udvari kamarási cím birtokosa, 1792-től az erdélyi királyi tábla ülnöke, valamint a kolozsvári református kollégium kurátora lett.  

  Apja halálát követően végleg Magyarországra költözött, családi és birtokügyek intézése mellett sok időt fordított tudományos ismeretei, egyszersmind könyvtára gyarapítására. 1800-ban megözvegyült, de csakhamar újranősült, szoboszlai báró Mészáros János altábornagy (1737–1801) egyetlen leányát, Johannát (1784–1844) vette feleségül. E házasságból hat gyermek született, de közülük csak kettő érte meg a kisgyermekkort: az 1811-ben született László (leszármazási sorrendben a negyedik), a későbbi drámaíró és ellenzéki politikus, valamint két évvel fiatalabb húga, Auguszta (később gróf Degenfeld Ottóné, majd Bozó Pálné).  

  1802-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává választották. 1803-ban a Királyi Tábla bárójává, vagyis a felsőfokú bíróság mágnás tagjainak egyikévé, 1811-ben pedig Somogy vármegye főispáni helytartójává (adminisztrátorává) nevezték ki. 1817-ben „a magyar nyelv előmozdítására tett Marczibányi hagyományt elintéző küldöttség”, azaz a Marczibányi alapítványt kezelő bizottság elnöke (elölülője), 1819-ben királyi kinevezéssel a legfelsőbb ítélkezési fórum, a Hétszemélyes Tábla tagja lett. Rövid betegség után 1821. március 24-én hunyt el Pesten.  

  Pest város legnagyobb magánkönyvtárainak egyikét hagyta hátra, amelyet családja 1826. március 17-én a frissiben alapított Tudós Társaságnak (azaz az Akadémiának) ajándékozott, megvetve ezzel az intézmény könyvtárának alapját.  

  Teleki László nyomtatásban megjelent nagyobb művei  

  Buzgó fiúi tiszteletnek’ s szeretetnek emlékezet-köve mellyet az 1796-dik esztendőben September 1-ső napján minden jóknak valóságos belső szomorúságokra meg-hólt Igen Kedves édes Atyának néhai R. Sz. B. gróf Széki Teleki Jósef Úrnak (…) tiszteletére fiúi érzékeny háládatosságból felemelni kivánt r. sz. b. gróf Széki Teleki Lászlo.(…) Pest, Trattner Mátyás, 1797.  

  Néhai R. Sz. B. Gróf Széki Teleki Ádám úr … áldott hamvainak emlékezetekre, belső érzékeny indulattal szentelte R. Sz. B. Gróf Széki Teleki László. Pest, 1798.  

  Egy jó aszszony képe, mellyet gr. Teleki Mária elfelejthetetlen emlékezetű felesége áldott hamvainak tiszteletére férfi érzékenységgel felemelt gr. Teleki László (az általa szerkesztett Néhai G. Teleki Mária Sir-halma. Pesten, Trattner Mátyás betűivel, 1801-ben megjelent kötetben.)  

  Gr. Teleki, Ladislaus: Lebensbeschreibung des Reichsgrafen Joseph Teleki v. Szék. … von seinem Sohne, dem Grafen Ladislaus Teleki v. Szék. Siebenbürgische Quartalschrift. Siebenter Jahrgang. Hermannstadt, Martin Hohmeister, 1801. 111–146.  

  A’ Magyar Nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései G. Teleki Lászlónak. Pest, Trattner Mátyás, 1806.  

  Über die Einrichtung einer Gelehrten Gesellschaft in Ungarn. Eine unmassgebliche Meinung des Gr. L. Teleki. Pesth, 1810.  

  N. G. Teleki Jó’sef úr képe’ hűséges sugárai. Áldott emlékezetének szenteltettek mélyen meg-szomorodott Testvére ’s Igaz Baráttya G. Teleki László által. Néhai R. Sz. birodalombéli gróf méltóságos széki Teleki Jó’sef úr sírhalma. Pesten, Trattner János Tamás betűivel, 1819. 149–206.  

  A’ Magyar Vers-szerzés Mesterségéről szólló Gondolatai Gróf Teleki Lászlónak. Tudományos Gyüjtemény, 1819. I. 17–49.  

  Gazdag kéziratos hagyatéka költemények, értekezések, különféle fogalmazványok és fogalmazványtöredékek, „declaratiok”, rendelkezések és levelek az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában.  

  A kéziratról  

  A Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796] címen számon tartott írás az idősebb Teleki fiúk nevelője, Szabó András számára készült apai útmutatás, amely elméleti és gyakorlati kérdések sokaságát tárgyalva vázol fel egy hosszú távú, mintegy tizenöt évet átfogó, jól átgondolt nevelési tervet, amely a nevelés minden területére kiterjed. Így nemcsak a 18. század végi pedagógiai elképzelésekről és gyakorlatról mond el sokat, hanem egy korabeli (bár tipikusnak semmiképpen nem mondható) erdélyi főúr gondolkodásmódjáról, életfelfogásáról és életviteléről is. A legnagyobb teret elfoglaló oktatási kérdések mellett a kívánatos higiénés rutinról, az öltözködés, az étkezés vagy éppen az alvás helyeselhető módozatairól is kifejti véleményét. Értekezik még – többek között – a jellemformálásról, a fegyelmezésről, az erényekről és hibákról, a vallásos érzület kialakításáról és elmélyítéséről, végül a külföldi utazásokon, egyetemeken, sőt, mi több: a fejedelmi udvarokban követendő viselkedésről. Követelményekről, amelyek nemcsak a fiúkat, hanem egyfajta munkaköri leírásként a nevelőt illetően is megfogalmazódtak.  

  Teleki László gyermekei nevelésének ügyét generációkon átívelő családi ügynek fogta fel. Arra törekedett, hogy számba vegye a család pedagógiai örökségét, amelyben természetesen nemcsak apja (vagy nagyapja) nézetei és tapasztalatai összegződtek, hanem a nagyanyáké, s így a Ráday vagy Róth rokonságé is. Az elkészült összegzést, a Tanácsadást pedig családi tulajdonba kívánta adni: mintegy végrendeletszerűen fejezte ki azt az óhaját, hogy gyermekei is az ebben lefektetett elvek és módszerek szerint neveljék gyermekeiket. Tudható, hogy a tágabb rokonság körében egyfajta pedagógiai szaktekintély volt, s hogy e körben még életében hasznosulhattak útmutatásai és javaslatai. Ma úgy tetszik, hogy a Tanácsadás nagyobb nyilvánosság előtt, a (protestáns) főúri nevelés kézikönyveként is megállta volna a helyét, és talán ezt már maga Teleki László is így gondolta. Talán ez okból kezdett bele egy még módszeresebb, s a személyes megjegyzéseket feltehetően teljesen mellőző nevelési munka kidolgozásába. De az is lehet, hogy éppen a köznevelés/oktatás kérdései iránti élénk érdeklődése (ugyancsak apai öröksége) ösztönözte erre. Hiszen később, tíz év múltán, a magyar nyelv érdekében megjelentetett könyvében az iskolaügy helyzetének kritikai áttekintését is elvégezte és javítására szolgáló javaslatait is megfogalmazta.  

  A szövegközlés szempontjairól  

  Bár szövegközlésem legfőbb indítéka a Tanácsadás mentalitás- egyszersmind neveléstörténeti jelentőségének megmutatása volt, a kézirattal való megismerkedésem első perceitől kezdve felfigyeltem nyelvtörténeti értékeire is, amelyeknek feltárására én magam nem vállalkozhatom. Szükségesnek látom azonban megjegyezni, hogy a szerző, Teleki László kitartó és elmélyült érdeklődéssel foglalkozott a magyar nyelv sajátosságaival, és még inkább a nyelvújítás és nyelvművelés kérdéseivel, s ha teljesen nem is zárkózott el az újításoktól, inkább az ortológusok álláspontját osztotta. Nyomatékkal hangoztatott véleménye szerint a nyelv „előmenetelének” alapja a társadalmi-kulturális intézmények fejlesztése lehet: a kulturális szféra egészének az átalakulása magával hozza a nyelv finomodását, kifejező erejének megnövekedését.  

  A Tanácsadást még a nyelvújítási mozgalom kibontakozása előtt vetette papírra, szóhasználatában, mondatszerkezeteiben a 18. századi erdélyi írásbeliség hagyományait követte. Szókincsében fontos részt foglaltak el (a különböző mértékben magyarosított) latin szavak, helyesírásában pedig bizonyos hangzók (cs, c) megszokott, s mára teljesen elavult írásmódja (ts, tz) mellett többnyire a fonetikus elv érvényesült. (Érdekes, s talán nem teljesen megszokott példája ennek, hogy Teleki a zárt ’e’ hangot olykor „é”-ként jelöli szövegében: égy, égyik, stb.)  

  Átírásom lehetőség szerint megőrizte a régies és tájnyelvi szóalakokat, változatlanul hagyta a latin kifejezéseket, és nem alakított a mondatszerkezeteken. A helyesírás tekintetében azonban lényeges változtatásokat hajtottam végre, amelyek nemcsak az aposztrófok elhagyásában, a kis- és nagybetűk az egybe- és különírások mai szabályaihoz való lehetőség szerinti igazodásban, a központozás módosításában nyilvánulnak meg, hanem a fonetikus írásmód csaknem teljes elhagyásában is. Az utóbbi bár kétségtelenül halványítja a szöveg színeit, ízeit, de lényegesen kényelmesebbé teszi az olvasást, s kevésbé vonja el a figyelmet a tartalomról. A megértés és értelmezés további megkönnyítését segítik a jegyzetek, az idegen (többségében latin) eredetű szavak magyarázatai, illetve a legfontosabb lexikális adatok. Az előbbiek minden esetben a szavaknak az adott szövegkörnyezetbe illő magyarázatával szolgálnak, a szabályszerű, szótári alakra és jelentés(ek)re kiterjedő információkat a mellékelt, Varga Barnabás által összeállított „Teleki-deákszótár”, azaz Teleki-latinszótár tartalmazza.